HANG – Hallószervekkel felfogható rezgés által keltett érzet. [?hangutánzó] A HANG szintén H.N – N.H gyökből induló szó: HaN – NaH. A H hang kiejtése egész mélyről, a mellkas közepéből indul. Az emberi HANG sajátos egyéni alapszínű, amelynek segítségével azonosítható a HANGot kibocsátó személy. Minden HANG legkevesebb három értelmet rejt magában. Az A hangzó legkomolyabb, leghatározottabb magánhangzó, amely a legfontosabbakat leíró szavakban meghatározó: ApA, AnyA, AkArAt pArAncs stb. Az emberi HANG, mint a beszéd, a nyelv alapja, a legfontosabb értelemhordozó, gondolatközlő eszköz. A lágy, dalolható, zöngés N hanggal alkotott ősgyökök esetenként meghatározatlan hosszúságú folyamatok leírói. A G a csenGés, a zönGe. Az NG hangcsoport – ANG/O – jelen van a hANGOkkal kapcsolatos kifejezésekben: bING-bANG, bONGÓ, csENGŐ, csilINGEl, fINGIk, jajONGÓ, kONGÓ, zajONGÓ, zENGŐ, zONGOra, zsibONGÓ, zsONGÓ és mások. Mivel az NG mozgást kifejező szavak értelemadó hangpárosa, így az is kiérthető, hogy a HANG, mozgásból, rezgésből keletkezik. A beszédben meghatározó a HANGszín, -erő, -magasság a kifejtett beszéd kiértékelésében. A szerelmesek suttogásból is értenek. A parancsot ellentmondást nem tűrő, kemény HANGon adják ki. Zaj esetén a kiabálva kell beszélni. A HAraGos ember HANGja erős, haRApós. A dühöt ordítva fejezik ki. Erős HANGokkal határozott fontosságú gondolatokat közlünk. A lágy HANGok érzelmet közvetítenek. Ha összehasonlítjuk egy háborús katonai napiparancs, vagy fizetési végrehajtói felszólítás szövegét egy szerelmi vallomás szövegével, szám szerint kimutatható a lágy és kemény HANGoknak a kifejezésekben való meghatározó részvétele. Minden kiejtett emberi HANG értelmet és érzelmet foglal magába, s azt kifejezi, közvetíti. HANGokból állnak az ösztöni ősgyökök, amelyek az egyént ért különböző hatásokra válaszul adott, gondolkodás nélkül rögtönzött, ösztönös érzelmi HANGkibocsátás. Kiemelném, hogy mind a kéz – HAN, HÓN – mind a HANg a HAN gyökből indulnak. Ez azt jelenti, hogy cselekvő erőként jönnek számításba. Ebben az értelemben a HANG, mint jelképesen meghosszabbított kéz, közlési eszköz, amellyel elérjük a távolban levőt. A fordított NAH gyök, szóra bírásra felszólítás: NA! Nos, erre a legfontosabb gondolatközlő eszközre – a HANGra – mondják a mai hivatalos, hivatásos nyelvészek, hogy nincs szerepe a beszéd értelmének kialakításában. NG – GN: a haNGok zenGNek, zsibonGNak.