HAPSI – Férfi, pasas. [A hivatásos nyelvészet szerint: jiddis < héber] A HAPSI H.P – P.H gyökből indul: HaP – PuH. A HAPsi PUHa, léha jellem, aki csak nagyképűen HÁPog, PÁHol (szavakkal), de semmire nem alkalmas. A szó kialakulhatott még az ősnyelvben, annak törvényei szerint. Ennek bizonyítéka a szóban levő, lekicsinylő értelmet közvetítő PS kötött mássalhangzó-páros: PIS, (p > f) FOS. Durvábban kifejezve: szar-húgy ember. A magyar nyelv nem hozta magával az ősnyelvből. Az utódnyelvek némelyike igen. A héber nyelvnek nincsenek saját szóképző elemei (gyök, hangcsoport), csak az ómagyar ősnyelvből eredők. A PS hangcsoport – APSI – jelen van a hAPSI, IPSE szavakban. Sem a hAPSI sem az IPSE sem a PASI nem komoly, megbízható társak. Olyan embert, férfit jelölnek, aki nem vesz részt komoly dolgok véghezvitelében, csak léhán, felelőtlenül körülötte tAPSIl (tapos), tAPSIkol. Némi lekicsinylő vagy tréfás jelentéssel a nÉPSÉg, pOPSI szavakban is értelemadó. Némelykor a szÉPSÉg szó is lehet enyhén gunyoros értelmű. A pOPSIt megtAPSIkolják akár a bezsírozott tEPSIt a liszt beleszórása után. Mind a hAPSI mind az IPSE léha beugrathatót, vagy épp a beugratót jelenti. Egy igazi egyenes jellemű férfi nem lehet sem PASI, sem IPSE, sem HAPSI. Ez a gyökértelen jöttment néPSégből való szélhámosok jellemzője. HaPSi – iPSe – PaSi hangváz: H-P-S – P-S – P-S. A PS páros, mint S.P – P.S alvógyök: PuS – SuP hangjaiból alkotott: SUPákol kiSEPrűz, SÁPít, SÍPít, SOPánkodik, SÜPPed, POSvány, POShad, PASkol, PISi, PUSmog szavak sem felemelő értelműek. A léPÉS, taPOS szavakban való jelenléte az olyan férfit: PASit, HAPSIt, IPSÉt jellemzi, aki – miután egyéni kívánalmait, állati ösztöneit kielégítette – odébb taPOS, PASliz. Nem való életre szóló kapcsolatra. A HAPSI, PASI, IPSE alapelve a nemtörődömség: ahogy ESIk, úgy SUPPan. A mai divatos, szegeccsel kivert képű, fülönfüggős HAPSIk, PASIk, IPSÉk zömében ilyen PUHányok, nem szeretik a kemény, férfiasságot megkövetelő életet, a feszes HAPtákba állást. Tehát a HAPSI szó – akárha bármely nyelven alakult volna is ki – ómagyar ősnyelvi elemekből áll, amelyek értelemhordozók a szóban, de más magyar szavakban is. PS – SP: haPSit tartania egy nőnek annyi, mintha áSPiskígyót melengetne keblén. A haPSi nem a feszes SPárga vagy rugalmas, rendkövető SPirál párhuzama, csak teSPedő semmittevő, SoPánkodó, tePSedő élvhajhász senki.

HAPTÁK – Vigyázzállás. [A hivatásos nyelvészet szerint: német] A HAPTÁK H.P – P.H gyökből indul: HaP – PaH. A HAPTÁK bizony nem német eredetű, hanem őseredeti magyar szó! A HAPTÁK felszólítás. Jelentése: a PUHa HAP(sis) állapotból TÁKold feszesre magad, illeszkedjél a rendhez. Vagy: HOPP – vedd észre magad – s TÁKolj feszesre! A PT hangcsoport – APTA – jelentése: feszesség, rend, összesimuló illeszkedés. A katona hamar összekAPTA magát, és hAPTÁkba (feszes vigyázz) állt. A kAPTÁrban is rend van, akár a nAPTÁrban. A kAPTA feszesen tartja a cipőt. A kAPTÁny kifeszíthető csAPDA (t > d). A lABDA (régiesen: lAPTA) feszesre kitömött, felfújt, PATTAnó játékszer (pattan, kattan a katona). A csAPTAtóval megszorított farakomány jobban összeilleszkedik a szekéren. A PT páros itt P.T – T.P alvógyök: PaT – ToP jellemzőt rejt magában, és ha kibontjuk, megismerjük azt. A feszes haPTákba, vigyázzállásba PATtanó katona TOPpant (dobbant) lábával. Az illeszkedést a TÁPlál, TAPaszt, TIP-TOP és más szavakban is mutatja. A szóvégi T.K – K.T gyök: TáK – KoT, a rendhez szoKOTtság, annak jóTÉKony hatása. Az utódnyelvekben: a román nyelvben a treAPTA = lépcső, amely sorban egymásután emelkedő szintek rendje, adAPTAre = alkalmazás, illesztés. Az illesztés, alkalmazás = latin APTAtum, angol, francia adAPTAtion, olasz adATTAmento (p > t), portugál adAPTAção, spanyol adAPTAción. A helikOPTEr merőlegesen kAPTAt fel a légbe. Magyarázat a szóra, jelenségre csak a magyar nyelvbe visszahozva van, mivel itt szétbontott elemeivel és elforgatva is értelemadó a szavakban. Például: kAPcsolAT, tAPaszTAl, tAPogAT, lAPogAT, ÁPolgAT, PATTAn és mások. PT – TP: aki haPTákba vágja magát, laza alapállásból áTPerdül feszesbe.