HARMINC – Háromszor tíz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor elemek] Eredete a HÁROM szóból levezethető. Itt is H.R – R.H gyök az alapszó: HaR – RaH (h > j: raj).  
A CzF Szótár szerint: „[…] tőszámnév, mely a tizedek sorában harmadik fokon áll […]” A tíz a tűz, csúcsra törekvés. A húsz szónak köze van a húzáshoz.

A HARMINC RM párosa többnyire komoly, szigorú, de van hang-, eredet-, alaki stb. vonatkozása is. A szó farkINCája játékos hangzású az NC páros szerepéből eredően. Ha az NC játékos hangulatú végződést nézzük, akkor az RM páros nem az áRMány, föRMed szavakban való értelmét, hanem inkább a haRMat, haRMónia értelmét viszi a szóba. A három jelentős szám az ősmag(yar)-nyelvben, három tanú a biztos igazolás, három az igazság, a hármas kötés a legbiztosabb kötés, hármas támasz nem billen, hármas kiterjedésű a világegyetem stb. A hármas szám oly jelentőséggel bírt, hogy az egész népmesekincsünk erre a számra épülő. Ismeretes a „három a magyar igazság” szólam. Ez az ősiség idejétől van. Tehát már a három szónál érződik az összhangra (harmónia) utalás. A számok nevei nem véletlen alakultak ki. Erről – az egytől tízig – a kötet végén találnak leírást. Ha a TÍZzel elértek egy kiTŰZött célt, tovább folyt a verseny a tízen (tizen-) felül, hú(s)ztak a húszig, de mivel az ésszerűség törvénye megkövetelte, nem álltak le a kétszer tíznél. Az összhang elérése végett, húszon (huszon-) felül is hú(s)zni kell a tízesek HARMADIK fokáig, a három igazságáig. E megvalósított összhangzat nyomán feltört a játékos jókedv, amely az NC párosban fejeződik ki – harmiNC, ez a vége, a farkiNCája. Ha megfigyeljük az NC páros szerepét a kifejezéseinkben, többnyire játékos hangulatot idéz: bukfenc, cincog, hancúrozó, henceg, huncut, incifinci, kanca, katrinca, kence, lánc, magonc, punci, tánc. Az N.C – C.N gyökkel: NeC – CiN, alkotható szavak a NEC (háló), c > sz váltással NÁSZ, CINi, CUNi. Ezekből arra következtethetünk, hogy a számok megnevezései a nemzéshez, a család létszámához kötődőek, és elsősorban a család létszámának szaporodása nyomán alakultak ki. Az R.M – M.R alvógyök: RíM – MoR hangjai, a gyeRMekek, a leszáRMazottak, a haRMatos kis apróságok – a kis MORzsák – RÍMben illeszkedése a nagycsalád többi tagjaihoz. A hármas igazság összhangjának törvényéhez ragaszkodva a tízesek harmadik fokáig, a HARMINCig tartott a családok létszám versenyének első szakasza. A HARMINC elérése fölött érzett öröm, a bukfeNC, az ünneplő táNC arra enged következtetni, hogy az emberben már eredetileg benne volt a háromirányú kiterjedés, a három igazság ösztöni érzete. HARMINC fölött a cél már a tízszer tíz, a SZÉlesség, nagy kiterjedés ÁSZa, a SZÁSZ (később száz). Ezt a további tízes csoportok számainak megnevezése is igazolja, amelyek már további cél elérését célzó besoroló, nyugtázó értelműek, és a létezést jelentő VAN igéhez kötődőek: negyVEN, ötVEN, hatVAN, hetVEN stb. Tehát minden tízes után: megVAN! Az ősiségben a nagycsalád teRMészetes jelenség volt, minden nő vágya a szülés, gyeRMekáldás körül forgott. A családi összhang, a haRMónia biztosítéka a gyeRMek. A meddő nőt úgy tekintették, mint kiszáradt kutat. A család létszáma büszkeség forrása volt a törzs tagjainak, és rangos eredménynek számított a nagycsalád rangidős nemzetségfőjének, a nesztónak, nesztornak, sátorapának. A HARMINCas létszám kiteljesedése feletti öröm ennek tudható be.  

HARMÓNIA – Jól hangzó, akkor összhang. Testi-lelki kiegyensúlyozottság. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A magyar nyelvben a HÁROM rendkívül fontos szám. A szavak kialakulásánál fontos követelmény, a legalább HÁROM alkotó névadó jellemző összhangja nyomán kialakuló névadó HARMÓNIA, amelyben szintén H.R – R.H gyök az alapszó: HaR – RaH (h > g: rag). A HARMADik érkezésével válik családdá az emberpár, mert az kapocsként köti össze őket, ő a bensőséges RAGaszkodás, kötődés záloga. A fehér szín felbomlásánál is HÁROM szín jön létre, a többi szín ezek árnyalatai. A zenében is HÁROM hang összhangzata a mérvadó alap. A HARMÓNIA a hármas szám alapján áll.  

HÁROM – A kettőnél eggyel több. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A HAR hegyet, csúcsot jelentett az ősmag(yar)-nyelvben. A hegyek HARmatja áldás volt. A HÁROM szóban szintén alapszó a H.R – R.H gyök: HaR – RaH (h > g: rag). A HARMAT áldás volt, a kis gyönge újszülött, mint HARMADIK emberke is áldás volt a férfi-nő pár számára. A számok megnevezése az emberek számának növekedéséhez kötődik. Az EGYén (egy) és a KEDves (kettő), a KÉT FÉL együttműködésének kegyelmi áldása, a SARjadék, a gyermek, a HAR-MAD-ik, amely a hegyek HARMAT, HARMAD áldásához hasonlítható. Hasonlatként: a két egymás mellé helyezett téglát (férfi-nő) borító, összekötő HARMADik a kapocs. A HARMADik megérkezésével családdá válik a házasság, mert közös kapocsként köti a két felet. Ettől kezdődően erkölcsi (három – moráhl) kötelessége mindkét félnek, a kis HARMATért való bensőséges együttműködés. HÁROM az isteni, s innen eredően a magyar igazság. Innen a harmónia (összhang) szó eredete. A HÁROM magyarázata nem légből kapott gondolat. A HÁRMAS szám vonatkozásai rendkívül fontos gondolati összesség! Összevethető a harminc és harmónia címszavakkal