HÁZAS, HÁZASPÁRNős férfi, férjezett nő, férj-feleség. [bérnyelvész: finnugor] A HÁZAS szó a H.Z – Z.H gyökből indul: HáZ – ZáH (z > sz, h > l).

A HA, HÁ ősgyök egyik jelentése: takaró, védelem: z, rász, ruHA, HArisnya, HArmat stb.

A HÁZas állapot, bőséges, kellemes, felüdítő ZUHanyként ható áldásokat nyújthat a párnak. Kettőjük felelőssége, hogy ne jöjjön létre HÉZag kettőjük közt, vége ne legyen mélybe ZUHanás. A boldog HÁZasság érzelmi HOZadéka felbecsülhetetlen.

A Z hangcsoport – ÁZA – a hÁZAsság, egy férfi ésjó értelemben vett test-érzelmi érdekkÖZÖssége, AZOnos célok elérésére. Alapja a kölcsönös bIZAlom. Nem széthÚZÁs, hanem a nehEZEn megoldható eseteknél is fontos a kÖZÖs akarat, együttes erőfESZÍtés.

A Z.S – S.Z gyök: ZaS – SaZ,  a háZAS állapot az igaZSág talaján áll. Egy férfi és nő elhatároZÁSa egyikük haláláig érvényes köZÖS együttélésre.

Az SP hangcsoport – ASPÁ – a férfi ésházASPÁrt, mintegy erős SPÁrgaként köti, övezi össze a szerelem, amely idővel magasztos érzelmi értékké, szeretetté nemesül. Egyikük sem tESPEd tétlenül, inkább egymást segítve, kiegészítve végzik teendőiket. Olyanok egymásnak, mint a jÁSPIs kövek: ékesek, szépek, gyógyító erejűek.

A P.R – R.P gyök: PáR – RaP, mivel az ember társas lény, törekszik a PÁRválasztásra, de a PÁR gyök nemcsak kettő jelentésű, hanem a PÁRbeszédet, is jelenti, a RAP gyökkel együtt. E gyökökkel ma az utódnyelvekben találunk szavakat: PARlare, PARola, RAPort stb. A jól működő házasságban a házasPÁR bármilyen együtt végzett tevékenység alatt állandó élőszó kapcsolatban van. A boldog HÁZASPÁR RÖPül az örömtől. Mindent együtt beszélnek meg, minden ügy közös, kettőjük közös ügye. Kerülendő a PARázs vita, PERlekedés..

A SPÁR hangcsoport eszezett változata rejti a SZaPORaság értelmét. Ez nemcsak a családtagok SZAPORodását jelenti, hanem minden más tevékenység gyümölcsöző voltát is. Sőt a takarékos családi tűzhely – SPÓR – melegét is. Legyen SZIPORkázó szerelmük PARazsa.

Bár a nemi különbözőség a legkellemesebb, legerősebb összekötő kapocs, amely összeköt két eltérő – HETERÓ = HELTERŐ – nemű, különböző egyéniségű személyt, FÉRFIT és NŐT egy egész életre, mégis az igazán jól működő házasságban nem az egyetlen örömforrás. Nem ez az egyetlen fő cél, mert az igazi HÁZASSÁG nem bordély, nem közösülési, üzekedési érdekközösség.

A jó, sikeres HÁZASSÁGban a legfontosabb, az egyedi, egyéni személyi varázs által keltett belső érzelmi özön nyomán gerjedő, soha ki nem hunyó, örök lángon égő szerelem tüze.

A jó HÁZASSÁGban nincs önkényuralom! Jól behatárolt szerepek vannak, amelyek betöltésére teremtésileg alkalmas mindkettő. Ők házasfelek: félfi és feleség. A férfi az erő, a nő a gyöngeség, de e kettő együtt a szelíd erő által kimutatott gyöngéd szeretetben működik együtt.

Az igazi, őszinte vonzódáson alapuló, tiszta, mély szerelmi töltet, a testileg teljesen különböző két embernek segít egymás kiegészítésében, az úgyszintén különböző, sok vonásban eltérő egyéni jellemzőik összecsiszolódásában az évek folyamán.

A szerelem idővel elmélyülő szeretetté, értékeléssé nemesül, szoros érzelmi szállá, erős kötelékké alakul, amelynek erőszakos széttépése, a meghitt egység elveszítése, soha ki nem hunyó fájdalommal jár a további évekre.

Az SP – PS értelmi kapcsolat: a házaSPár szerelmének gyümölcse, mindkettőjük széPSéges kis csöpPSége, akinek születése családdá avatja őket. Az elsőt követi a többi aprónéPSég, akik felnőnek, s idővel lassan beérnek, mint a laSPonya utóérésben.