HELY – A térnek az a része, melyet valaki, valami elfoglalhat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A HELY H.LY – LY.H gyök: HeLY – LYeH (h > l). Egy HELY lehet esetleges, esEJtleges vagy kiJElölt. Itt is megjelenik a H hang kéz (hón) értelme, mint a hely készítője, de a H hang bensőségességet kifejező és van takarás értelme is. Az esetlegesség kifejezés tartalmazza létrejötte körülményeit. Véletlen esetén (esetlegesség) odaEJtették, így odaEJtve, ott lett véletlen HEJe, azaz HELYe. A kijelölt HELY már más. Az emberi történelem hajnalán a HELY kijelölése lelki tényezőktől függött. A HELY bensőséges viszonylatú volt, és mint ilyen, erkölcsi magaslat. Mire jelöltek HELYet? Otthon, imádat, végső nyugalom céljaira. Mindannyi bensőséges hangulatú, „magyarul”: intimszféra. Ezeken kívül a testi szükség dolgának HELYe, ahol szintén egymagában illő lennie az embernek. A szó eredete nem ismeretlen, hanem magyarul magyarázható, ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Ha csak arra gondolunk, hogy a nem illő tettet HELYtelennek nevezzük, és a megintés szava ilyenkor: EJ, EJnye vagy HEJ, HEJ! A HELYetlen szó nincsen közhasználatban, csak HELYtelen, helyTElen ami azt jelenti, hogy annak a TEttnek nem ott a HELYe, nem arra a HELYre illő, sehol nincs HELYe.