HENTES – Sertés levágásával, feldolgozásával (árusításával) foglalkozó, erre képesített szakember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? cseh] A HENTES szó a H.N – N.H gyökből indul: HeN – NeH. A HEN gyök, forgó, köröző mozgást leíró a HENger szóban is. A H hang, takaró jelentésű szavak értelemadó hangja: Ház, Héj, Hant, Homok, Homály stb. Tehát a HEN gyök HÁNték, mint felületi borítás is értelmezhető. A CzF Szótár megállapítása szerint: „Némelyek hántos szóból származtatják, aki mintegy hántja, lehántja a leölt disznót, vagyis elválasztja annak szalonnáját a húsától, s minden egyéb és nagyobb részeket egymástól.” Ez az egyik jellemző, de van más is. A HENTES a sertés levágásakor és utána HENTERgeti, azaz forgatja egyik oldaláról a másikra a forrázáskor, perzseléskor a talajon, padlón, asztalon az állatot. Miután a daraboló-asztalra kerül a levágott, szőrtelenített, pörzsölt állat, ott is HENTERgetni kell ide-oda, darabokra szedni, azaz HÁNTani. Tulajdonképpen minden darabot megforgat, HENTERget* a HENTES. Amint fent szó volt, a HEN nem csak forgás, hanem mivel a H hang valamilyen borító, takaró felület jelölő hangja, azt is jelenti, hogy egy felület(h)EN gördülve elmozduló. Az NT hangcsoport – ENTE – értelemhordozó a szóban: a hENTEs lerÁNTja a leforrázott, megperzselt sertés körmeit, lehÁNTja hÁNTÉkát, kÖNTÖsét (szalonnáját) a sertésnek, szétbONTja, kicsONTOlja, majd az asztal felületÉN kiTEríti, úgymond: széthINTI a kínálatot. A hENTEs a hús feldolgozásában alapos ismerettel rendelkezik, úgymond: bennfENTEs. A kimérésnél kANTÁrt használ. Ez volt a neve a kisebb tételeket mérő mérlegnek régen. Bővebben a kantár címszónál. Az NT páros, mint alvó N.T – T.N gyök: NeT – TeN, felületvonatkozású: keNETet felületre alkalmaznak, például TENgelyre. A TENger is nagy felület. A HENTES egy felüleTEN teríti szét a kínálatát. A szózáró T.S – S.T gyök: TeS – SőT, a kínálás szava az eladásra szÁNT terméknél: TESsék, TESseti, ha kell nyomatékkal: SŐT, hogy finom. Ezek a jellemzők épültek bele egy bizonyos idő elteltével a szakma nevét jelentő szóba. Ebben nincs semmilyen cseh nyelvi vonás, minden része magyarul érthető, magyarázható. Különben lehet próbálkozni egy cseh nyelvi bizonyítással is.

*A HENTERget TER gyökszava egyértelműen TERület, ez esetben felület. 
Ehhez hasonló értelmű a HÖMpölyög szó, ahol a H szintén felületet takaró, amelyen – eltakarva azt – szétÖMlik, PÖLYÖG a POLYadék.    

MÉSZÁROS – Szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: mészár ’ua’ < szláv] A szó eredetileg METSZÁROS lehetett, a MET, METél, METSZ alapszóból induló. Mivel minden szóképződésnél több névadó jellemző áll össze (legkevesebb három), itt is vannak más névadók. Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősmag(yar)-nyelvet beszélő Noé*, aki még 350 évet élt az Özönvíz után. Ez idő alatt még az eredeti ősnyelvet beszélték szerte a földön. Így a hús, masza, mesza megnevezések nem jöhettek semmilyen nyelvből. A hús, MOZgó iZOM (izom – mizo), MASSZív** tömör tömeg, MOZgóerő forrása. Az SZ hangcsoport – ESZÁ – az ÜSZŐ, hASZOn, mASSZív, mÉSZÁrol, kÉSZÍt, ESZIk és más szavakban. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RéSZ, a méSZÁRos szétMETSZve RÉSZeire bontja, szedi, asztalára szétSZÓRja SZÁRanként a darabolt húst. Van egy mondás: SZEMenszedett, vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ – SZÉ, SZÁ ősgyökök, amelyek értelemhordozók a szóban. Az SZ-es ősgyökök kiterjedés jelentésűek a magyar szavakban: arasz, terpesz, asztag, asztal, esztendő, száz, ész, vész, szél, szel, meszel stb. A mÉSZáros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húst. Az R hangcsoport – ÁRO – szerepe ÁRtÓ ERŐszak az állat kÁRÁra. Ugyanakkor dARAbolja, dARÁlja, mÉRI stb. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti a MASSZa szóban. Az utódnyelvek némelyikében a MÉSZÁR megfordított alakja – MÉSZÁR-SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SARMAle – SZÁRMÁle. A MÉSZÁROS szónak egy másik fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÁS gondolatát rejti. A MÉSZÁROS szó, elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősmag(yar)-nyelvből örökölte az összes többi. A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.” Ez a kavarás azért van, mert sokak számára az ősmag(yar)-nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, ám attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősmag(yar)-nyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak alkotó elemeire csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja a MÉSZÁROS szó magyar nyelvi eredetét. * Noénak nagy tekintélye volt. Balkányi Sz. Lajos: Magyar ősmesék I. kötetében (27 old.) írja, hogy Ős atya ura névvel is illették őt, mind az egész föld lakóinak atyját. E név utólag különböző nyelvekben módosult, torzult: Isatur, Satyaurata és mások. Csak az ő halála után jöhetett számításba Nimród, aki próbált helyébe lépni, tekintélyét örökölni, de sikertelenül. ** Az SZ hangcsoport – ASSZA – nyomatékkal ejtve, többszörös méretbeli mennyiség: mESSZI, HOSSZÚ, ÖSSZEg. Itt ÖSSZEsített tömeg.