Az alábbi szöveg pőrén szókimondó, az eredeti szavakat csak így lehet elemezni, névadó jellemzőikre rámutatni.
Kezdetben egyetlen szó sem volt ocsmány indíttatású, hanem a valós értelmet tartalmazta, pőrén, szabadon, minden fő jellemzőt sűrítve.
———————————-
A naptári hét napjainak nevei nem csak úgy véletlenül kialakult nevek. Ezek a megnevezések az emberi család tevékenységéhez kötődőek. Az elrendezés teremtői kezdeményezés. Alapvetően háromféle számcsoport rendszer volt meghatározó az emberi létben, a mindennapokban: a hetes, a tízes és a tizenkettes. Ezen belül a hetes, a küzdőtér, pályatáv, a tizenkettes az idő, időtávok mérésére, nyilvántartására, rögzítésére. A tízes, tizenkettes (tucat) a létszám, mennyiség, tömeg számítások nyilvántartására.

Az alábbiakban a hetes az emberi alaptevékenység napokra osztott, állandóan ismétlődő időtáv beosztása.

 

tfőA hétfővel kezdődő naptári hét első napja. A HÉTFŐ szó H.T – T.H gyökből indul: HéT – TeH (h > v > k: tev, tek). Az ősnyelvben, a népmesékben a HÉT a próbatétel pályája a HETedHÉT országig. A naptári HÉT egy tevékenységi szakasz, egy időtáv, amelynek kezdője, kiindulópontja: HÉT. Az induláshoz felmérte az előtte álló feladatot, a bejárandó távot, hogy ne tévedjen, ne vétse el a lépést, mert a jó kezdéstől függ a folytatás folyamatossága, a zavartalan gördülékenység. Ezek mind a sikeres munka feltételei. Az előkészítő terv, az ÖTölés, a kivitelezéshez szükséges HATékonyság, és a TEHetség, teHETség, képesség, készség.

A TF hangcsoport – ÉTFŐ – a hÉTFŐ FonTos nap, akár egy kÚTFŐ, e napon ÁTFOrdul a következő hétbe, s mint kezdőnap, hatása ÁTFOgja az egész hetet. Ha jól indul, jó a FolyTaTás is. Az FT – TF páros alvógyök: FuT – TáF (f > v: táv), ez a leFUTandó TÁV a HÉTFŐvel, az eggyel, elsővel, mint vel  kezdődik, és a HETedik nappal ér véget. E gyök jelen van a selyemszövetet jelentő TAFota, taFOTa szóban, és a nemzést jelentő FÚTos szóban, a formás orrocska FITos jelzőjében, valamint a FET (fiú), FÁTa (lány) szavakban is. HÉTFŐ a nekiFUTás kezdője. Azt jelenti, hogy a jó, finom, kellemes indulás, a sokasodás előfeltétele.

TF – FT kapcsolat: a héTFői nap, akár a liFT*, lehet emelkedő vagy süllyedő irányra mutató kezdés. Egy ősi szó, amely férfinév is: ha jól indulsz, JeFTe, azaz győző vagy. JEFTE – TEFEJ, azaz TE FEJtesz ki erőt, és TE FEJed le a hasznot. Ez a jól induló HÉTFŐ titka.
——————–
* A LIFT az L.F – F.L gyökre épül: LiF – FeL. LEFuTó és FEL FuTó, emelkedő-süllyedő, szállító alkalmatosság. A szó hangjai által a szóban képviselt több értelem, azok szerepe csak magyar nyelven magyarázható. LIF, LIV, LUV, LEVegő.

————————————————-

kedd – A hétfővel kezdődő naptári hét 2. napja. A KEDD szó a K.D – D.K gyökkel indul: KeD – DeK. A hét másoDIK, KETTed napja. A KEDD nap, lehetett a KÉTkedés, kétKEDés, de talán inkább KEDvére való a hétfői belerázódás után. KEDvesed is biztat, monDIKálja: ne KÉTkedj, ne kétKEDj, hanem KEzDj bele, majd DIKál! Kezdetben a szó valószínű: KEDED, azaz KEDveleD, vagy KEDŰDre van, majd rövidült, egyszerűsödött: KEDD. KEDDen KEDvvel, KEDŰvel kell dolgozni, nem DEKKolni, elbújni. De lehetett KETTED is, majd KEDDED, végül: KEDD.

KeDD – KeDűD hangváz: K-D-D – K-D-D.

—————————————————-

szerdaA hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. A SZERDA szó az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – ReSZ, és mint ilyen ősnyelvi eredetű. A SZER gyök az egyik legnagyobb szóbokorral rendelkező gyökszó a magyar nyelvben. Mivel a SZER gyök a magyar nyelvben a közép értelmet is képviseli, így jelentése a sugár irányú szétterjedésben, szétágazik az élet minden területére. A szeRDa szó R.D – D.R gyök R hangját a lágy párjára, L hangra cserélve, a DÉL szót kapjuk, amely a napszakok felezője, azaz közepe.

A falvak főútvonalán a faluRÉSZek nevei: alszeg, középSZER, felszeg. A középSZERen volt minden, ami a faluközösség SZER ÉRDEkeit szolgálta: a piac, közkút, templom, harangláb, majd később bolt, faluháza, községháza és művelődési ház.  A szláv nyelvek innen vették a közép értelmű sztreda szót!

A szerDA a szer napja volt, a DA gyök (tag, teg, dag) itt nap jelentést is hordozhat: szerNAP, szerDA, szerTAK akár a csütörTÖK, pénTEK napok neveiben, TÁKoló, TÖKölő, TÉKoló, azaz munkanap.

Az RD hangcsoport – ERDA – középpont körüli mozgást leíró: fÜRDŐ, fORDUl, gÖRDÜl, pERDÜl stb. A szERDA nap a hét közepe. Az ERDŐ, főleg a közepe a SŰRűség, a szURDOk a SZORító szűk helyet jelenti. Tehát a köz, közép értelem itt is jelen van. A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a végletek valamint középállapot kifejezésére képes D hang (vádde – véd) kettőse. Ez azt jelenti, hogy az élet minden jelenségét érinti. A SZER gyök SZORzati, sorozatos sokasodó ismétlődést jelent.

A SZEREDÁsba (szőrtarisznya) tettek mindenféle SZERt: élelmiSZERt, SZERszámot, amire szüksége lehetett az útra kelő embernek. Évezredek múltán az etruszkok ÚTRAkelő TRUSZÁja, SZERETÁja, SZATURtele SZATYORja ugyanilyen.  Ezt ma neszesSZERnek is mondják utódnyelvből visszatért szóval. A SZERDA, SZEREDA szó által képviseltek megértése végett vissza kell mennünk a sátorapák törzsi világába. Valaha, még a törzsi elrendeződésben a sátorapák ismétlődően a SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZER TArtásának, vagyis SZERTArtó nap volt a hét középső SZER napja. Nem imádati jellegű volt, azt szombaton tartották.  Ezen a SZERen gyakorlati, SZER útmutatásokat adtak az embereknek a további napokra. Amolyan kis törzsi kongRESZ-szus. Innen is ered t > d hangváltással a SZERTA –> SZERDA megnevezése.

A SZERDA – ADRESZ fordítás mutatja, hogy a SZERen, SZERTArtáson valamilyen tudásból ADtak RÉSZt, RÉSZt ADtak, tanácsokat, eligazításokat közöltek a néppel, s az egyénekkel külön, felTARISZnyálták az elmei TRUSZÁt SZEREDÁSt jótanácsokkal.

SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ.

A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek minden törzstag számára. Elképzelhető, hogy nem minden személy számára volt lelkileg felemelő tartalommal telített. Ezt az RD páros jelenléte mutatja a moRD, zoRD szavakban, ámbár a felfrissülést jelentő füRDő, peRDül szavakban is jelen van. Ez a SZER munkára, gyakorlati életre nevelő célú SZER volt.

Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, így a kezdetben a SZEREDA alakban volt használatban, helyenként ma is. A SZEREDA, SZERETA, mint eredeti szóalak, azt is sejteti, hogy SZERETETre, ösz-SZEtaRTÁsra, kalákára nevelés folyt a hét közepén tartott SZEREDÁn. Ez esetben a moRD, zoRD hatás a megRÓVásban részesültekre vonatkozik. Némely tájak nyelvében ma is él a SZEREDA szó. A székelyföldi Erdővidék SZEREDÁja Baróton volt, akkor ejtették meg a hetiváSÁRt is, amely az életvitel SZEReinek egyike. Helységnevekben is jelen van, ami azt jelenti, hogy ország szinten fontos központjai voltak a SZEREDÁnak. A székelyföldi CsíkSZEREDA, NyárádSZEREDA helynevek még őrzik ezt a szóalakot. Meglehet, hogy a magyar nyelvűek számára valamilyen nagyobb. időszakos SZER TArtására kijelölt helyek voltak a kezdetben a szerdahelyek.

Ma is viselik, a valaha az ősiségben kapott nevüket: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb.

A szeREDa RED gyökszava még mást is elmond. Az RD páros, az R.D – D.R gyök: ReD – DeR, az eREDmény szóban a szeREDa hatását mutatja. A DeR a DERága (drága) szó alapja. A DER – RED gyök a DERma = bőr szóban az elPIRulás RED értelmet is hordozza. A heti szeREDákon a tisztességre nevelés érzékennyé tett érzelmi vonatkozásban, és a tisztesség sérelme ösztönszerű elPIRulásra (red) késztette az arcbőrt, a DERmát.

A szeREDa RED gyöke ÚT jelentésű is, így feltételezhető, hogy ÚTmutató értelem is rejlik benne.  Az UTat RÚTTák, RÓTTák, így építették, de a vándor is RÓTTa útját. Az utak folyók, patakok VÁJta (az angol way eredete) mederben vezettek, vagy hegyek oldalába VÁGtak (svéd väg), RÓTTak (francia route) utakat. A RóD gyök a RÓDalás, ROVás szavakban azt is elénk tárja, hogy a sátorapák megROVásban RÉSZesítették (részt ad – ad-resz – szer-da), megRÓTTák RÚT tetteikért a tévelygőket, és követendő utat RÓTTak ki a törzs, mint nagycsalád minden tagja számára. A szEREDán kapott tanácshoz igazodás, növelte az ERŐDet. A későbbi nagy SZERek is ezt a célt szolgálták (Pusztaszer, Esküllő). Ma a kongRESZ-szusok mímelik, kínozzák a régi módSZER folytatását.

Még egy idetartozó vonás: a régi időkben, de még az én gyerekkoromban is, a templomból hazaérkezők – azoknak az otthon levőknek, akik nem jutottak el aznap a SZERtartásra – így köszöntek: ADjon Isten RÉSZt a könyörgésből.

A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Czuczoréknak nem ez az egyetlen eredeztetési tévedésük, mivel akkor még nem volt világos előttük, hogy nem csak a kezdőgyök fontos, hanem a többi is, hiszen minden szó, gyökök és hangcsoportok füzére.

A napok megnevezése az Özönvíz előtt történt, a teremtés ősnyelvén, és kétezer éven át ez volt az egyetlen beszélt nyelv a Földön. Hol voltak akkor a szlávok? Nyugodtan kijelenthetjük: a SZERDA megnevezés nem a szlávoktól származik, hanem a szlávok örökölték a magyar nyelvből, akár a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára, párhuzamokra, viszonyításokra csak itt, magyar nyelven kapunk átfogó, teljes felvilágosítást.

A dákoknak – mint magyar nyelvű népnek – is volt egy SZEREDAVÁ(r) nevű helységük valahol a mai Arad környékén (Sziridava), meglehet, épp – kezdetben SIRI nevű – Világosvár helyén. A napjainkig fennmaradt, és Szőcs István író, műkritikus által összegyűjtött mintegy 80 dák szó csak magyarul érthető, fejthető meg. Nagy csapás ez a dák ősiséggel álmodozó románoknak.

Az RD – DR kapcsolat: a szeRDa a hét napjainak soDRában a középső helyet foglalja el.

———————————————-

csütörtökA hét 4. napja. A CSÜTÖRTÖK a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Úgy tűnik, hogy ez volt a hét második felének egyik fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő, nem TÜCSkölő nap. Még az ezt követő péntek is, ám amely már fénytek, (tek, ták, tág) ünnepre készülés jegyében telik. Előző napon, SZERDÁn –, amely a szertartás napja volt – ADatott, a szer: SZER-AD SZER-DA. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő és a kettedik – munkanapok. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. A sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben.

Erre jött CSÜTörtök, CSÜTÖRták, a NEGY(edik) nap. A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, aki CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik.

Ez lehetett a sátorapai felszólítás: NEGYedik napon – CSÜTÖRTÖKön – NÉGYeltek, CSÜTöltök, elTÖRődésig TÖRTÖK, azaz keményen dolgoztok, és így célra TÖRTÖK.

Ez a SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés.

A NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel! A CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, CSATtogtat, CSATarász, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyöknek van hangoskodás és elhallgattatás értelme is. Az elhallgattató felszólítás latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT.

A semmittevő a SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang már a CSelekvés értelmét is hozza, az elCSorogó időt is mutatva. A CSAT gyök hangvonatkozása a CSATaráz, hangoskodik. Innen a CSETel (chat). A CSITári hegyek egyik névadó jellemzője is hangvonatkozású: visszhang, hiszen fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Az utódnyelvekben, például románul: a CITi = olvasni, de szláv nyelvek nagy részében is a CSIT, CSET gyökkel fejezik ki az olvasni szót. Innen gondolhatjuk, hogy a CSÜT gyök a nap megnevezésében valamilyen előző gondolatmenet elCSITítása, és a tennivalók új elősorolása, egymáshoz CSATolása, újraértékelése, újraolvasása, gondozása, eCSETelése. A CSŰ, CSŐ értelemmel jelen van a CSAtorna, CSUtora szavakban. A CSATORna összekötő, összeCSATOló, folyadékátvezető két tárolóedény közt. A másik: kivezető, kifolyó CSŐR, CSUTORa, amely a CSObolyón, kulACSon is van.

Ezek eredményeikben mind kapcsolódnak a kemény CSÜR-CSAVAR, CSÜRTÖKCSAVARTOK, TÖRTÖK-KOTORTOK-CSÜTÖRTÖK (!) felszólító értelméhez, amely a hét negyedik, keményen négyelő napjának volt az egyik fő jellemzője.

A CSÜTÖRTÖK – KÖTRÖTÜCS teljes átfordítás mutatja, hogy a KOTRÓ TÜCSölő munka egyféle CSÜRTÖK-csavartok, TÖRTÖK, KOTORTOK kemény munka volt. De innen szintén az utódnyelvi QUATRO = négy, amely a KOTRÓ értelmet viszi az ő négy számnevükbe, de amely jelentés csak magyar elemzésben érthető meg.

A SZERDAi szeren adatott tudással feltöltött TARTAlom hasznosítása, bevitele a mindennapi gyakORLATba. Aki CSElekedni, alkotni akar, ég a TÖRekvő tenni akarástól. SÜT ki a vágy belőle. KiSÜTi (csüt), megTERvezi teendőit, és TÖRekedik, TÖRi magát, hogy TÉKolhasson, TÁKolhasson: CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem inkább CSATtog. Tehát, a szorgalmas ember ki(c)SÜTi az ÜTŐs munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon. Mert aki CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta az örökmozgó hangya megnevezéséhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal, azaz kézzel-lábbal, mind a NÉGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik – NÉGYel. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli.

A CSÜTölő, CSElekvő embernek ezért volt CSElevék a jelzője. E szót a szláv nyelvek örökölték meg a CSELOVEK = ember szóban.

A T hangcsoport – ÜTÖ – tehát ÖTÖlni (gondolkodni) ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka a kéz alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel.

A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben.

Érdemes megfigyelni az RT hangcsoportÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások, mindannyi kötődik a mezei munkához..

A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni.

A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT,  A TÖKölés (töprengés, tervezés), TÉKolás, TÁKolás, munkára KATtanás.

Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a tervek újraolvasása, CSÜTörése(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP.

A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való, bár lehet ez kun, vagy szláv örökség is. Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből. Épp, mint a SZERda szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben bőséges, világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál.

Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül, csüCSÜl – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. Az átforgatott TÜCSÖK CSÜ-TÖKből hiányzik a TÖR gyök. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó.

RT – TR kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, a léTRa, seRTepeRTée napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja.

————————————————–

ntekA hétfővel kezdődő hét 5. napja. A PÉNTEK P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN, PaN – NéP, NaP (p > f: fény). Tehát már a gyökben jelen van a NÉPre kiható fényértelem. A PEN gyök másik jelentése az ősnyelven: ÖT. A négyelő csütörtököt követi az ötödik, a PENdülő nap. PÉNtek a hét ötödik napja. Az ÖTölés prengést, gondolkodást jelent. A jó ÖTöléstől, prengéstől, gondolattól FÉNY gyúl az elmében. Itt PONTot tesz a munkával töltött napok végére. A PINT űrmérték is lehetett valamely nagyobbnak ötöde, bár erre még nem leltem bizonyítékot.

A PÉNTEK nap az ősnyelven kapott nevet, és ez csak olyan értelmű lehet, amely a szerdai szeren kapott hasznos tanácsok nyomán keményen csattanó, pattanó, kattanó, négyelő, fáradozó család eredményei által felhangolt lelkivilágot tükrözi. A csütörtök utáni felszabadulás tényét, érzetét foglalja magába. Az eredeti magyar megnevezésnek, a PÉNTEK névnek van köze a bűnbánathoz is, hisz mint ember kiértékeli tetteit, bánkódik, azon, amit rosszul tett, de örül a jó eredménynek, áldásnak. A Ű és az É hangok mögötti lelkiség különbözősége kizárja a csak szomorúság tartalmat, inkább Ünnepel. Az É hang tiszta és felfelé mutat (ég). Az Ü, Ű alanti hangok (ül, süllyed, bűn, sűrű). A PIN gyök bejárat jelentést is hordoz a PINce, PINa szavakban.
A PÉNTEK szó a kellemes érzés PENDErülő hangulatát árasztja. A szó vége EK, és ez sem lefelé irányt mutat, hanem inkább jókedvet, lehet ÉKnek is érteni, sőt helyenként úgy is ejtik: PÉNTÉK. A PÉNFÉNY, TEK, ták – munka, tevékenység, vagyis jókedvvel végzett, jókedvre hangoló. PÉNTEK hosszabb, mint szombat, kilátszik a vasárnap – így szól egy, ki tudja milyen régi mondás. Lányról van szó. Mondjuk másképp: a PENDEly hosszabb, mint a szoknya, a PENDErülésnél mégis kilátszik az eladó lány csINTAlan szépsége. Ez jókedvre, játékos jó hangulatra enged következtetni. A PINTEK – KETNIP fordításban a szaporodásra is utal, egyből lesz KÉT NÉP. A PINTEK másik jelentése, anyaméh is, ahová az élet csírája a PINán át jut be nemi TÉKolással, amely esemény az élet FÉNYe, kelleme. Ez a pőre való. A PINTEK a magzat helye, szemFÉNYTEK. A PIN gyök jelenthet nemi értelemben bűnt is, erkölcstelen kapcsolat esetén.

A PÉNTEK – KETNÉP fordítás hangzócsere nyomán mutatja azt is, hogy PÉNTEK után még KÉT NAP marad a hétből.

Az NT hangcsoportÉNTE – alkotható szavai szintén jókedvre utalnak. Íme: csINTAlan, hINTA, kacifÁNTOs, kacsINTÓ, kANTÁr, kÖNTÖs, köszÖNTŐ, kurjANTÓ, lANTOs, palacsINTA és mások. A KANTÁR szó –, amely az ősnyelvben mérleget, de emelkedő éneklő hanglétrát is jelentett – mutatja, hogy PÉNTEKen mérlegeltek is. Szombaton a munkától mentes szom napon a heti botolás eredményeit összegezték, úgymond: tömbözték. Az NT hangcsoport az utódnyelvekben is kellemes hangulatot, éneklést kifejező. Például az olasz cANTAre, román cÂNTA, spanyol, portugál, galiciai, katalán cANTAr és mások. A „szabad péntek, szabad szombat” megéneklése régi keletű.

Az N.T – T.N gyökkel: NóT – TáN alkotható NÓTa, TÁNc szavak sem a bűn miatti szomorúságra utalók. A p > f hangváltással PÉN > FÉNY. Ez sem mond ellent a fentieknek, hiszen a PÉNTEK örömről, és ily módon FÉNYről, felszabadultságról is szól. Erre bizonyíték az is, hogy némely utódnyelvben a szabadság fogalmában gyökerezik a nap megnevezése, az ősnyelvi eredetű név gondolatából indulva. Példa az angol FRIday, a német FREItag és lehet keresni még. A T.K – K.T gyök: TeK – KoT, TÉKolás (munka), alKOTás értelmű, de jelent napot is, mind a csütörTÖK, mind a pénTEK (fény-nap) szóban: TEK – TÁK – TAG (k > g). Minden egyes nap TAGja a hétnek. Nem zárható ki, hogy az egynyelvűség idején, a hét középső napjait a Föld különböző tájain TAGként is jelölhették: szerTAG, csütörTAG, pénTAG, szomTAG, esetleg szenTAG. A német nyelvben ez a TAG = nap jelentés rögzült.

Összegzésül: a hivatalos nyelvészet által: PÉNTEK név, mint kizárólagos bűnbánati, bűntudati nap értelmezés nem bizonyítható. E szó, megnevezés is két véglet megjelenítője: boldogság és bűnbánat. A szót alkotó hangok elemzése nyomán mindkét irányra fény derül. A PÉNTEK szóból alakult ki később az ógörög ÖT számnév.

NT – TN kapcsolat: a péNTek a számvető szombat előtti nap már emelt hangulatban telt. A zsaráTNokon pirult a pecsenye, este a szövéTNek világánál NóTáztak, TáNcoltak a lányok, legények.

————————————————–

szombat A hétfővel kezdődő naptári hét 6. napja. A SZOMBAT az SZ.M – M.SZ gyökből képzett szó: SZoM – MoSZ. (sz > z: moz) A gyök meghatározó értelemhordozó a SZÁM, SZEM, SZOMj szavaknál is. Az ősnyelvben a nélkülözést, hiányérzetet a SZOM* gyök fejezte ki. Ez jelen van a SZOMj szóban. Ha két vízvétel közt hosszú a SZÜNet, hiányérzet, SZOM állapot alakul ki: SZOMi. Az I hang jelzi a hIányt és a telítést. A nyelv ezt az I hang mozgatásával mutatja ki: SZOMi, szomI vagyok, iSZOM, Iszom. A fordított MOSZ, MOS gyök jelentése víz, s így felüdülés értelmet is hordoz, például a MOSott – tiszta, de a MOSoly szóban is.
Leszögezhető végérvényesen: a SZOMBAT megnevezés nem a héber sabbat-ból ered. A héberek, azaz zsidók őse, Ábrahám, a teremtés után 2000 évvel jelent meg a történelem színpadán. A naptári időbeosztások, napok, hónapok nevei, évszakok, évek beosztása már Ádám egyedülléte idején megtörtént. Ábrahámtól Mózesig majdnem félezer év telt el. Olyan meghatározó kifejezések, mint a hét napjai nem ekkor, hanem a kezdetek kezdetén kaptak nevet, jóval a mózesi törvény keletkezése előtt. A héber nyelv kialakulása Krisztus előtt 600 körülre tehető, vagyis 3500 évvel Ádám után.

A tevékenységi időterv napcsoportokra beosztása már az ember megteremtése előtt gyakorlatban volt a Teremtő munkakörében. Az emberi tevékenységre alkalmazás annak a szükségletek szerinti beosztása megtervezése szintén teremtői elgondolás volt, és az első emberpárnak adatott. Ekkor határoztatott meg az idők, napok szerepe, jelentése a Teremtő-ember közti viszonyban, s ennek függvényében a napok neve is. Tehát a SZOMBAT név ádámi-ősnyelvi eredetű, nem mózesi-héber. Egyébként, Mózes idejében még az ősnyelvet beszélték a zsidók, tehát Mózes nem ismerte a héber nyelvet, amely jóval később keletkezett keveredésből.
A SZOMBAT, mint munkától, munkajellegű MOZgástól, MOSZgástól, MASZatolástól, ráBOTolástól, roBOTolástól mentes nap, pihenésre, istenes gondolatokra szentelt nap, amelyet az ősnyelvűek Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldoztak. MunkaSZÜNeti nap, szabadnap (szün > szüm > szom), BOTolás híján (szom) a SZOMbot, SZOMbat, szomBOT, szomBAT nevet kapta. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű, BOToló szerszámokkal: kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát stb. RoBOTmentes SZOM nap: SZOMBAT. Mivel minden kifejezés több értelmet tömörít, így az is kiolvasható a szóból, hogy a pihenés parancsolat szerint megSZABOTT, erre kiSZABOTT nap volt. Így ez lett a hétvégi pihenőnap egyik névadója. Valószínű, hogy a Föld egyes pontjain ezt a megnevezést használták: SZABOTT. De a munkától SZABAD állapot értelmét is rejti a szó. Az évezredekkel később kialakuló héber nyelvben a SABBAT, SZABBAT szó ragadt meg, ám az is csak magyar elemzésben érthető meg. Az ősnyelv, az ómagyar nyelv a szó másik ősnyelvi alakját, az eredetit őrizte meg: SZOMBAT. Ahhoz, hogy a SZOMBAT nevet megértsük, ismerni kell az előzményeket, vagyis az előző napok neveinek értelmét, a megnevezések kialakulásának okait. A HÉT, a hetes egyik legfontosabb szám a küzdelem, próbatétel, siker vonalán: hétpróba. HÉTFŐ, fő induló nap, a hét első munkanapja. KEDD a kettedik. SZERDA, munkától mentes szertartó középnap, amelyen hasznos tanácsokat osztottak a törzs vénjei szerekről (eljárásmódokról), szeretetről stb. CSÜTÖRTÖK, a szerdai tanácsok alkalmazó napja, a keményen négyelés: csütöltök, törtök, kotortok, azaz a kemény munka napja. A kétségek, botlás, ingadozás helyett, az újratervezés, nekilendülés, rácsattanás, botolás napja (lásd a csütörtök címszónál). Péntek, a fény napja, a szónak lehet köze a bűnbánathoz is, de péntek főként a szabadságváró érzet keltette hangulat, fényes, táncra penderítő örömteli napja is. Erre következik a szabad SZOMBAT, a SZOMjúhozott nap, amely az erkölcsi, anyagi SZÁMvetés napja, a testi-lelki MASZattól megtisztulás, MOSakodás napja is, s ugyanakkor munkától mentes üres azaz SZOM nap. A SZOM hiányérzet betöltése felüdítő hatású. Különböző tájakon a hét napjait TAGként is jelölhették: szerTAG, csütörTAG, pénTAG, szomTAG, esetleg szentTAG, mint a Teremtő Istennek szentelt nap. A SZOMBAT már a kezdetektől az ősnyelvet beszélők SZABADnapja volt (Ősi dal: szabad péntek, szabad szombat…). A SZOM gyök a SZOMj tőszava, és a SZOMbat inkább ilyen értelmű, mivel várva várt nap volt (és maradt) minden héten. A SZOMBAT napon SZABADok voltak minden BOToló munkától. Ez az Úr azaz Isten napja volt, neki szentelt tartalommal tele nap, tehát ÚRNAP megnevezés is létezett. Ez tükröződik ki a skandináv nyelvekben levő változatokból. Dán, norvég lørdag, svéd lördag, jelen van az ÚR ősgyök megfelelője. Az izlandi nyelven: Laugardagur, amely tartalmas, tiszta napot is jelent. Latinul: saturni, s mondják, hogy a Szaturnusz bolygó nevéből. A SATUR latinul jóllakottat jelent. A Szaturnusz neve a körülövezettsége okán a jóllakottságot sejteti. A SZOMBAT pihenőnap lévén, egy kis közös családi vagy törzsi eSZEM-iSZOM is lehetett. Latinul: saturni, a jóllakás, telítés napja, mondják, hogy a Szaturnusz bolygó nevéből. De honnan a bolygó neve? Mert ok nélkül semmi nem kapott nevet. A SATiata latinul jóllakottat jelent. Az évvégi szaturnália ünnepek Rómában az eSZEM-iSZOMról szóltak. A SZATURnusz neve a telítettséget sejteti, a tele SZATYOR, tele TRUSZA, SZATUR, azaz telített, körülövezendő bendőállapot.
SZaTuR – TRuSZa – SZaTYoR hangváz: SZ-T-R – T-R-SZ – SZ-TY-R.
A szóban az MB páros töMB jelentésű. Az MB hangcsoport – OMBAszOMBAton történt a heti eredmények összegzése, tÖMBÖzése, szÁMBATele is. Kinek milyen fölöslege volt a hOMBÁrban, mennyire volt dOMBOrú az erszénye, mert ha volt, tOMBOlt az örömtől, mivel azzal másnap mentek a vásárba.
A szóvégi B.T – T.B gyök: BaT – ToB, a BAT, BOT, munkaeszköz volt. Tudni kell, hogy az ember teremtése után az ősiség első emberei gyümölcsökkel és gyökerekkel táplálkoztak. Teremtőjük akaratából volt így tervezve életük. Mindkettő megszerzéséhez BOTot használtak. A BOT szó másik jelentései: üt, ver. A fáról BOTtal verték le a gyümölcsöt, a földből BOTtal ásták ki az édes gyökereket. A talajműveléshez is BOTokat használtak, a magvakat, palántákat BOTtal fúrt, vert, ütött lyukakba ültették, akár ma is. Aki sokat BOTolt, az TOBzódott a termésben. A törzs ilyen irányú tevékenységét, mivel közös ügy volt, a BATránok, az öregek irányították. A pihenőnapot megelőző napon annyit BOToltak, hogy elég legyen a BOTmentes napon, amelyen a parancs szerint nem SZABadott BOTolni, azaz BOTolástól, tevékenységtől mentes, SZOM vagyis üres (szom-bot) nap volt. SZOMBAT nap előtt már minden el volt BÜTülve. Ezek a SZOM-BAT megnevezés fő névadó jellemzői.
A TaB – BiT gyök otthont is jelentett. A ThÉBa, TABán, TAB, haBIT; BÉTa, BETfalva, BÁTa, BÉThel nevekben is, tehát az otthon, családi körben lét értelme is ott a szóban. A BA gyök nagyot jelent.
A pároknak ekkor volt idejük meghittebb együttlétre. Ha az utódnemzést, mint legfontosaBB célt vesszük, akkor nem véletlen a BA, BE ősgyök, mint alap a meghitt esemény leírásában, hiszen megSZABja a további lét irányát. Elsődleges, legfontosabb parancs volt: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e pihenőnapot, hiszen a nappalt éjszaka követte. Az éjszaka a kéj szaka is, a nemi BOTolás ideje. Ezt igazolja a SZOMBAT – BATSZOM** Rubik-kockás átforgatás: a BOTolás SZOMja. Értelme ott rejlik a szóban. A FESZtivál (fasz tevő ívás, fesztívás), szünnap, innaPINAp, ünnePINAp szavakba is beépült a gondolat.

A BAT gyök T hangja itt rögzíT értelmű is: Tő, a szomBAT jelképesen fonTos, súllyal bíró, ÜTŐs nap volt, de nem a munka, BOTolás értelmében. Megbízható, erős oszlopot is jelent a BÁTor, BATrán szavakban. Jelent: támaszt, védekező és munkaeszközt a BOT szóban. SZOMBAT a lelkiek nagy SZÁMBATeli napja is. ElSZÁMolni Isten előtt a és rossz tettekkel, BOTlásokkal, TOBzódásokkal, s helyreigazítani azokat. Az ilyen ember SZOMorú volt, mert erkölcsi teher nyomta, valamitől eltiltották a törzs vezető vénjei, s vezekelnie kellett, s ezért e napon visszafogta magát az eszem-iszomtól, s inkább éhezett-szomjazott, azaz visszafogta magát a BŐTől, böjtölt.
ElBOTlás ellen BOTra támaszkodva haladunk.

Mivel SZOMBAT az uTolsó nap volt az ünnepi vásár napja előtt, így további megvalósításra már nem volt lehetőség. Vagyis SZOMBAT ilyen téren is a hét nagy SZÁMBATeli napja, a VASak megolVASása a másnapi VÁSárba menés előkészületeinek nagy napja (ba), a készülődés napja is volt. SZOMj érzet a nagy találkozásra más vidékek embereivel, férfijaival, asszonyaival, ifjaival, lányaival. Vásárnap, a sokadalom napja, minden heti ünnep volt. A legények meg akarták mutatni a különböző erőpróbákon, hogy a leg én vagyok! A lányok meg nagyon szépek akartak lenni, a vásári forgatag ékei, díszei.

MB – BM kapcsolat: a szoMBat, a parancsolat okán töbBMint (több mint) pihenő, a száMBavétel napja volt. Összegezve a fentieket: a SZOMBAT szó nem héber eredetű, s így nem görög, szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem az ősnyelv utód magyar nyelv sajátja. Épp fordítva történt az öröklés: ősnyelv ––> héber irányba.
————————–
/*/ A SZEM szónak is van űr, hiányértelme. A SZEM a MESZ-szi űrt kémleli. A SZÁM is az űrt kitöltő tömeg, a MASZ-sza SZUMmájának összességét tartja SZÁMon.

/**/ A „Töltsétek be a Földet!” Teremtőtől jövő parancs volt az ember számára. Az ünnep után a kéj éje jött. Ezt fejezi ki a SÁBESZ szó is, amely nem héber, hanem ősnyelvi eredetű, hiszen héber nyelv még nem létezett, majd 3000 év múlva alakul ki. A SÁBESZ szó hangjainak Rubik-kockás átforgatása nyomán kapjuk a BASZÁS szót. BASZ = NYOM. A bélbe nyomkodást jelenti a kolBÁSZ szóban is. E szó a kezdetben nem volt ocsmány értelmű, hanem a szaporodáshoz (szaborodás) kötődő tisztességes házastársi kötelezettségről szólt. „MegNYOMván közösüle” – bibliai kifejezés. Éjszakára a férfiak egyféle csepeszt, deklit tettek a fejükre. Nem véletlenül él még ma is a székely köznyelvben az ilyen DEKLIre a „gyermökcsináló sapka” kifejezés. A DEKLI szó átforgatva KEDLI, azaz kedveli. A KED gyök d > gy váltással KEGY. A K.GY – GY.K gyök: KeGY – GYaK. A GYAKás általi szaporodás isteni KEGY volt a párok számára utódok nemzésére. Tehát a SZOMBAT, SÁBESZ szavak –, amelyek a később kialakuló héber nyelvben „ünnep” jelentést kaptak – innen, az ősnyelvből erednek.

——————————————–

vasárnapA hétfővel kezdődő hét 7. napja. A VASÁRNAP V.S – S.V gyökből induló. A VASÁRNAP a hetiVÁSÁR NAPja volt a hét SÓVÁRogva VÁRt nagy () VÁRÁS (várakozás) napja, a látnyosgok napja, amelyre minden épkézláb ember elment. A VASÁRNAPot megelőző szombat, péntek előkészületi napok voltak. Péntek a fény öröm napja, szombat a számvető, számba vétel, összegzés, (szombat), pihenő, üres (szom = üres) nap, istenes gondolatokkal. Másnapra lelkiekben-anyagiakban készen álltak a rangos, tekintélyes eseményként számon tartott nagy találkozások napjára, amelyen ünnepi hangulatban, forgatagban egymástól távol élő ismerősök találkoztak.

A CzF Szótár szerint: „Elemezve: vásár-nap, minthogy régente ezen napon szokták a vásárokat tartani, midőn t. i. a vidék népe az anyaegyházba isteni szolgálatra öszszegyülve egyszersmind csereberélni szokott, minek nyoma a templomi búcsunapokon maiglan fenn van. A török nyelvben is e nap elnevezése ugyan ezen elemekből áll; t. i. vasárnap törökül bazar gűnü v. gűni, melyben bazar v. pazar am. vásár és gün am. nap.”

Ám e nap nevében más is benne foglaltatik. VASÁRNAP a szombat utáni VÁSÁRnap. A nemi SZOMj sosem múlt el, VASÁRnap – SÁRVAnap. A SÁRlás, nemi SÓVÁRgás, amelyet bő utódnemzés követ. Bár a VASÁRnap a VÁSÁR eseményéhez is kötött, de a VAS kötődés értelmű VÁSÁR szó, és a VÁSÁR – SÓVÁR fordítás mutatja, hogy a színes forgatag felajzó hatása VASerejű vágyak beteljesülésének gondolatát is hordozza.
Az erős nemi SÓVÁRgást követte kéj éje, az éjszaka, az éji kéj szaka, amikor kéjben tombolva, SÁRva, SÁROLva jó értelemben egymást SARVAlva, SAROLVA, egyesült a házaspár, és az asszonyka reggel SAROLTAn, maggal áldottan, termőként, SÁRAként ébredt. A bibliai meddő, SZÁRAz SZÁRAi akkor kapta a SÁRA nevet, mikor SÁRlása NYOMán a MONYolástól áldott állapotba került, és kis MONYot, fiat szült.

Az RN hangcsoport – ÁRNAkeveredés, kavarodás értelmű a bARNA, csatORNA, URNA szavakban. Az akARNOk, mÉRNÖk, komORNA szavakban hasznos, a pÁRNA, tORNÁc szavakban kellem jelentésű.

Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a RENd, RENg, RANg, RINg szavakban kellemes, de a RONda, RANda, RINgyó, RONgy, RONt szavakban már elítélendő jelenségek leírója.

A kereszténység elterjedése előtt már régen ünnep volt a vásár, ez fennmaradt később is, összekötve a hasznost a kellemessel. A VÁSÁR, az ÁRucsere, a megélhetés fontos része volt. A VÁSÁR NAPjára a legszebb ruhában illett menni. A maga módján mindenki szórakozhatott is a mutatványosok trainál, és ez az akkori szinten a művelődési élet részének számított. A lányok közül kiválasztották a VÁSÁR szépét, a legények közül a legerősebbet, legügyesebbet. A legény VÁSÁRfiát vett a leánynak, az anya az otthon maradt kicsinyeinek. A VÁSÁR a közösségi élet egyik fontos színhelye volt, nem csak árut, de véleményeket is cseréltek. Ide futottak össze, és innen futottak szét a közeli, távoli hírek. Lehetne mondani: adÁS-vétellel egybekötött tapasztalatcsere. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy később uralkodói engedély kellett hozzá, a VÁSÁRtartási jog (a hetivásár is) kiváltságnak számított, és már ez ünneppé, SZERnappá avatta a NAPot, a VÁSÁR NAPját a VÁSÁRNAPot. A vaSÁRnap SÁRnap volt, mindenből annyi volt, mint a SÁR. ez volt a SÁBa, BŐSég napja. A VÁSÁRnak: hangulata: napja, fia, szépe, legje volt, van. VÁSÁRtartási jogot általában VÁROSok kaptak, így VÁSÁRba VÁROSra mentek, ami emelte a nap jelentőségét. Erről még a vásár címszónál.

Az RN – NR kapcsolat: a vasáRNap, vásáRNap jelképes szíNRe is más volt, mint a többi napok.