HOMLOK – A koponyának a szemöldök fölött a hajzatig terjedő része. Ház homlokzata. Könyv, újság címlapja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A HOMLOK H.M – M.H gyökből indul: HoM – MoH (h > d – dom). A HOM gyök az egyenestől eltérő külső és belső vonalvezetést jelenti: a HOMorú befelé, a HOMpolt kifelé domborodó.

A CzF Szótár leírása: „Nyelvhasonlat szerént olyan képzésü, mint hajlok (hajlék), nyomdok (nyomdék), szándok (szándék), szurdok (szurdék). Homlok tehát eredetileg am. homolék, homlék, vagyis félgömbölyüen felálló, feldudorodó, kinyomuló valami. V. ö. HOM. Különösen 1) A fejnek azon előrésze, mely a szemek fölött, s halántékok között kinyomul, s föl a hajnövésig terjed. Így neveztetik általán a fejnek ezen része minden emlős állatoknál. Boltos, domború, magas, lapos, keskeny, széles homlok.” A HOM takart állapot, nem lehet kiismerni, mi rejlik mögötte. Akár a MOHa alatti rész, takarva van. Az ML kötött mássalhangzó-páros jelenléte megvilágítja, mi történik a HOMLOK mögötti térben. A HOMLOK mögötti térben rejlik az agy, az elme, amely olyan, akár egy tömlő, feltölthető. A HOMLOK mögött gondolatok áramlanak, ötletek bomlanak, felrémlenek régi emlékek stb. Az M.L – L.M gyök: MoL – LoM, hangjai felvillantanak jellemzőket. Ott lakik az érteLEM. Gondolatok őrlődnek mögötte, akár a MALomban. Fellazulva, mint felrázható, MÁLló LIM-LOM haLOM váltják egymást: érzeLEM, akár rágaLOM vagy szánaLOM érzése. A szóvégi LOK = lyuk, rés, hely. Az OK ősgyök világosságot jelent: Ez volt a sátor felső nyílása, amelyen bejött a fény. OKos KOponya van a homlOK mögött, és sok titOK.