HUMOR – Szellemes tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derű megnyilatkozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HUMOR szó a H.M – M.H gyökből ered: HuM – MuH. A nevetés, jókedv MUHaha szóalakja a HUM fordított gyökszavából indul. A HU, a HU-HU-ha-ha-he-he-hi-hi…, a túltelített tömény jókedv kitörése. A HUMOR MURIs jókedvet gerjeszt. A HUMOR szót egyesek a latin nyelvből eredeztetik, a testnedvvel kapcsolatos humoralis szóból. Ám a víz nem folyik visszafelé, s tudván, hogy a latin nyelv minden gyökszavát az ősmag-nyelvből örökölte, akkor meg kell keresnünk a magyar nyelvi eredetet. Valószínű, hogy a megelégedettség, jókEDV segíti a belső elválasztású mirigyek nEDVtermelését, mivel ez a – kEDVEs, nEDVEs, kEDŰs, nEDŰs – egyezés nem véletlen a nyelvben. Ennek ellenére a HUMOR szó még sem jelent a magyar nyelvben testnedvet! Az M hang egyik jelentése: töMeg, Mennyiség, Meg (sokasítás). Az M hangcsoport – UMO – inkább telítésre váró belső ürességet ír le: gyOMOr, hOMOrú stb. A hUMOrra igény van, az életben helye van, telítésre vágyó igény, hogy a jókedvtől tudjon bOMOlni, jelképesen jókedvében összeOMOlni is, enyhítve a nyOMOr, kOMOR, szOMOrú állapotokat. A H.M – M.H gyökkel alkotott szavak szintén telítéssel kapcsolatosak: HAMbár, HAM (bekap), mint evésre utaló. A HÁM, borító, kitöltött, vagy arra való. A HÍM, mint állandóan telítetten gerjedő, és állandóan telíteni vágyó. A már említett, feltöltésre váró HOMorú, a kielégületlen HÜMmögő. Aki MÁHol, tölti a gyOMOrt. A MÉH (a hím által) telítendő termékeny MŰHely. A kis MÉH mindig telíti a lépet. A MOHa benövi, betölti a nedves üres teret. A felsoroltaknál a testNEDV – bár rendkívül fontos – minden esetben következményi, a jóKEDV, HUMOR nyomán termelődő életfontosságú töltelékanyag. Tehát az egészséges jókedv válthat ki sejten belüli űrt kitöltő testnedvet, de a JÓKEDV jelentésű HUMOR szó nem a testnedv latin nevéből ered, hanem fordítva. A szóvégi M.R – R.M gyök: MuR – RuM, a MURi, RUMli szavak alkotója. A szláv MIR = béke szintén e gyökcsalád része, és kötődik a máMORos jókedv hangulatához, REMénytelten, az ellentétes koMOR, szoMORú, nyoMORúságos állapotból kifelé tartva. Ha a száraz, hanghiányos latin nyelvben kifejthető a fentihez hasonló – névadó jellemzőket felsoroló – magyarázat, csak akkor lehet beszélni latin eredetről. Ám joggal vannak kételyeink.    

HUNCUT – Csalafinta, furfangos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HUNCUT szó a H.N – N.H gyökből indul: HuN – NiH (huny – nyih). A HU ősgyök vidámságot leíró: HUmor. A H hangos gyöksor: ha-he-hi-hu, a HAHOtázás alapja. A HUNCUT szónak azonban van rossz oldali értelme is. A CzF Szótár leírása: „[…] a magyar ’gonosz’ szó többféle értelmében. Legkeményebb értelemben hozzá a gazember, akasztófára való, s hasonló czímek is szoktak adatni. Hunczut gazember […] Annyit is tesz, mint szövevényes, különös, nehéz. Egyébiránt e szónak nem csak írásban, de nemesebb társalgási beszédben sincs helye.” Ez volt akkor, azóta változott. Ma már a HUNCUT, ravasz, körmönfont embereké a világ. Csak a politikai, gazdasági, társadalmi élet szereplőit kell megnézni. Valamennyi HUNCUT, fondorkodó, rókalelkű, valósággal hemzsegnek, mint a férgek a rohadó húsban. Úsznak a közélet felszínén, mint a ganéj a víz tetején. A szó valós ez irányú jelentése: csavaros eszű, agyafúrt, ötletes, cseles, ravaszkodó, dörzsölt, HUNYorgató, NYIHogó, HUNCUT ember. Az NC hangcsoport – UNCU – a hUNCUt ember tetteinek jellemzőiben, aki keresi, hol, HUN tud hENCEgni, gubANCOt kavarni, a kiskANCÁk közt fINCÁlni, azok hiúságát kENCÉzni, katrINCÁik körül sunyin kUNCOgni, őket kihasználni, hUNCUtul becsapni. A hUNCUt szó jó, kellemes oldali értelmezése, a vidáman hUNCUtkodó kisgyerek, aki játékosan bukfENCEzik, kissé rakONCÁtlan, néha makrANCOs, örömében tÁNCOl, vihÁNCOl, szereti az inyENCségeket. A szóvégi C.T – T.C gyök: CuT – TeC, a hunCUT ember ide-oda CITáló mozgását, észjárását, az érintettek nemTECcését (tetszés hangzás szerint) kifejező. A szóvégi UT, a bármilyen ÚTon való érvényesülés, vagy a másokból kiváltott UTálat. A játékos kisgyereknél az ellenkező, jó oldali: TECcés, a kis apró kaCATjai közti CITáló mozgása. Bár még a CzF Szótár is németből átvettnek ítéli, ezzel nagyot téved, e szó a fent vázolt kapcsolatrendszerbe épül, magyar elemekből áll, a német nyelv csak átvevő lehet. Czuczor Gergely és Fogarasi János a kötött mássalhangzó-párosokat, azok hangcsoportjai jelentőségét akkor még nem ismerték fel. A gyökszavaknál is inkább csak a szókezdőkre figyeltek, holott minden szavunk gyökszavak, valamint egyes és páros hangcsoportok füzéreiből áll.