HÚS – Az ember és az állatok testének izomzatból és vérbő szövetekből álló része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A HA, HO, HU gyökök valamit betakaró, védő, burkoló (havas, hant, homály stb.) értelme szerint a HÚS befödi, takarja a csontokat. A CzF Szótár szerint is:
„HÚS, ho-os, az emelkedést, fedést jelentő ho vagy ha gyöktől, innen különbözik a bél-től); fn tt. hús.”A hangok értelméből indulva: a H hang belső tartalomra utaló (h tünet), az Ú mélység, ez esetben vaStagság, tömöttség és ebből már az S hang szerepe is érthető. A HÚS tömött bő tömeg, s ez a dÚS szóból érthető.
HENTES – Sertés levágásával, feldolgozásával (árusításával) foglalkozó, erre képesített szakember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? cseh] A CzF Szótár megállapítása szerint: „Némelyek hántos szóból származtatják, aki mintegy hántja, lehántja a leölt disznót, vagyis elválasztja annak szalonnáját a húsától, s minden egyéb és nagyobb részeket egymástól.” Ez az egyik jellemző, de van más is. A HENTES a sertés levágásakor és utána HENTERgeti, azaz forgatja egyik oldaláról a másikra a forrázáskor, perzseléskor a talajon, padlón az állatot. Miután a daraboló-asztalra kerül a levágott, szőrtelenített, pörzsölt állat, ott is HENTERgetni kell ide-oda, darabokra szedni, azaz HÁNTani. Tulajdonképpen minden darabot megforgat, HENTERget a HENTES. A HEN gyök forgó, köröző mozgást leíró a HENger szóban is. Valójában a HEN nem is forgás, hanem mivel a H hang valamilyen borító, takaró felület jelölő hangja, inkább azt jelenti, hogy egy felület(h)EN gördülve elmozduló. A HENTERget TER gyökszava viszont egyértelműen TERület.
(Ehhez hasonló értelmű a HÖMpölyög szó, ahol a H szintén felület, melyen szétÖMlik, PÖLYÖG a POLYadék.) Tehát a HENTES egy felületEN HÁNTja HÁNTÉkát a sertésnek, majd felületEN TEríti, TEtszeti (TESsék) az általa HETErgetve HÁNTott, darabolt húst. Ezek a jellemzők épültek bele egy bizonyos idő elteltével a szakma nevét jelentő szóba. Hol ebben a cseh nyelvi jelleg? Vagy mi az, ami nem magyar?
MÉSZÁROS – Szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: mészár ’ua’ < szláv] A szó a MET (METél), METSZ alapszóból induló. Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősmag(yar)-nyelvet beszélő noé. A szóban rejtve a hús, az IZOM– MIZO – MESZÁ – ESZÁM – IZOM – MOZI – MOZOG. Az iZOM MOZgóerő forrása. A MÉSZÁROS a HÚSra SUHint bárdjával. Húsként szétMETSZve SZÁlanként SZÓRható, bontható. Van egy mondás: SZEMenSZEdett (szem – mesz), vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ, SZÁ, SZÉ stb. értelemadó gyökök kiterjedés jelentése az ÖSSZES (ÖSZ-SZE) magyar szavakban (arASZ, terpESZ, ASZtag, ASZtal, ESZtendő, SZÁz, ÉSZ, vÉSZ, SZÉl, SZEl, meSZEl stb.). A mÉSZáros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húsanyagot. Az R hang szerepe az eRőszakos behatás. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti (MASSZA). Az utódnyelvek némelyikében a MÉSZÁR megfordított alakja (MÉSZÁR – SZÁRMÉ) adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SARMAle – SZÁRMÁle. A MÉSZÁROS szónak egy másik fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÁS gondolatát rejti. A MÉSZÁROS szó elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősmag(yar)-nyelvből örökölte az összes többi. A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.” Ez a kavarás annak magyarázata, hogy sokak számára az ősmag(yar)-nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, de attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősmag(yar)-nyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak elemeire csak magyar nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja a MÉSZÁROS szó innen eredését.