IBRIK – Öblös, füles, korsószerű kisebb ivóedény. Csupor. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török < arab < perzsa] Az IBRIKet a fABRIKáló fazekas agyagból szoBRozza, s megfelelő áBRát ad neki, hogy göBRe-szerű, hasznavehető IVóedény (iv > ib) legyen. Ha a szükség úgy hozza, még a ciBRét is megihatjuk belőle.

Bizony a BR, RB páros a magyar nyelvhez köti nemcsak a szó, de az IBRIK, a göRBe- göBRe -bögre edény eredetét is. A szó fordítva, hangváltással: IBRIK – KIBRI – KÜBLI, amely utóbbi szintén edény, bár rendeltetése a végtermék befogása. Nem kell ezért Sztambulba, Mekkába vagy Teheránba menni. Különben azonos az arab, török, perzsa IBRIK szóval a CzF Szótár szerint is. Ez azt jelenti, hogy azok a nyelvek is az ősmag-nyelvből erednek.  

ICCE – Kb. 8 dl-es űrmérték. A cinkotai nagyicce a rendesnél nagyobb icce. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? latin] Van egy nagyon régi mondás: ’Az italhoz vagy edény, vagy legény kell.’ Na, te legény, itt van 8 decinyi bor, IDD SZE ki! Na, ICCE ki ECCErre, ha legény vagy! Bizonyíték a régies ITCE, d > t és sz > c váltás az IDD SZE ki szóalakból – ITCE. Valószínű Cinkotán nagyobb torkú volt a legények közti vezérbika, így ő diktálta az iramot. Ez olyan, mint az egyszerre – ECCErre, hozd sze ide – hOCCEide, hOCCIde vagy add sze ide – ACCIde. Vitathatatlan az ősmag(yar)-nyelvi eredete, a latin nyelvbe is onnan jutott, és ez azt jelenti, hogy az ITCE, ICCE már a latin nyelv kialakulása előtt létezett, mint űrmérték. Körülbelül, amióta bor és borivó ember él a Földön. Mondjuk: Noé óta.  

IDOM – Síkban vagy térben körülhatárolt forma. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Ez lehet egy megtervezett sajátos (id), folytatólagos alaki körvonal, az M, OM, mint kellemi gyök, az IDOM esetében, akár a kerÁMiánál a körvonal sIMítással való alakítását is jelenti, ugyanakkor – főleg a nőkhöz kötődő – érzelmi tényező jelenlétét mutatja. Egy előretervezett viselkedési formába kényszerítés – IDOMítás (ember, állat) –, mely nevelési folyamat (id) eredménye. IDeális IDOMok kialakítása minden nő rejtett IDeája. Az ID gyök ősi, egyIDős az emberrel, a beszéddel. A latin IDealis is ez ősgyökre épül. Viccesen mondhatjuk: Az IDOMok IDves MÓDIját az épp DOMInáló, IDőszerű DIvat IDOMítja, DIrigálja. A CzF Szótár szerint: „Mélyhangu ragozással, helyes alakra, arányos külsőre vonatkozik: idom, idomít, idomos stb.”   IDŐ – A valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? török] Az ID a legelső kiejtett ösztöni gyökszavak egyike, mely vizet, folyót és folyamatot, de mércét is jelent.  Régiesen a folyó is ID, a háromszéki FeketeID, ma FeketeÜGY, az édenkerti HIDekkel. Az Ő a folytonosan távolodó. A mérhetetlen rengeteg, távolba veszŐ (erdő) A vissza nem térŐ (vissza nem tér ő) távolodás. Az ősmag(yar)-nyelvből eredő nyelvek is megörökölték az ID ősgyök d > t hangváltott alakját és náluk fordítva az IDŐ tőszava: TImes, TImp, TEmps, TEmpo, TIempo stb. Nem török, se nem tatár – ősmag(yar)-nyelvi, de ők is megörökölték!  

IFJÚ – Fiatal. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:  < finnugor + fiú] IF – ív, JÚ – új. FI-JÚ. Ha fordítva olvassuk: ÚJFI. ÚJ ÍVpálya veszi kezdetét, ÚJ élet indul, a születés ujjongása. Tömör ősmag(yar)-nyelvi kifejezés. Az IÚ, mint kötött magánhangzó-páros, hangzása lehet IJÚ, JÚ, ujjongó felkiáltás ősgyöke. A latin IUvenis = ifJÚság innen ered.   IGA – Járom, hám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az IGA az EGY fogalmi körébe tartozó. Az IGA nem jelent elviselhetetlen terhet. IGAzságos, ha mindenki visel IGÁt, mivel úgy EGYenletesen megoszlik a teher. Értelmes, hasznos IGÁt nem csak eddIG-addIG, hanem mindIG, akár életünk végéIG viselnünk kell. Az IGAz ember, aki kiskorától mAGAbíró, s így IGAbíró, örEGkoráIG részt vesz a lEGkisebb társadalmi sejt, a család munkájában. Tehát mondhatnánk: JOGA van mindenkinek hozzá, de egyesek kihúzzák nyakukat belőle, mert a dÖGÖk nem szeretnek rÖGÖt művelni (legfontosabb létfenntartó tevékenység), IGÁt viselni. A sajátjukat is mással, másokkal vitetik, viseltetik. Az állatoknál az IGAvonó állatnak IGA lóG nyAKÁba AKAsztva (g > k), nyAGGAtja nyAKÁt, de mert IGAvonó barom, viselnie kell. A fenti szláv eredeztetés hamis. Tovább a „szláv” szófejtés a járom címszónál.