Az IK – KI ősgyök szerepe, eszEK vagy eszEM? Vagy mindkettő.

Az IK gyök, ragszerepben!

Az IK – KI ősgyök-pár a személyt: egyIK, másIK, és cselEKvését jelenti, és szervesen összeépül a szóval, akár kezdő, akár ragszerepben.

Az IK kérdése: KI? Mindannyian IK vagyunk, a KIk, a kIK, aKIk, akIK IKlatunk (mozgunk).

Mi, akIKet beIKtatnak egy nyilvántartásba, majd létünk végén, amIKor többé már nem IKlatunk, akkor kiIKtatnak.

 

Az IK – KI gyök az igékben a személy cselEKvése: eszIK, ő, IK, esz IK. Eredeti ősszóval: jesz, jászol, jesz IK, esz IK.

Kezdetben az ige csak ESZ volt, az IK a személy. Az ESZ, JESZ ige a LESZ fogalomkörbe illő. Ha ESZEL, JESZEL, akkor LESZEL. A JESZ gyök a létezést is jelentette. Utódnyelvi jelenlét a van (este = jeszte), az igen (yes) kifejezésében.

A ragozással elkülöníthető a cselekmény árnyalanyi különbsége.

ESZEK – teszEK, cselEKszEK, AKarati tettről beszélünk: hiszEK, viszEK, veszEK, bérlEK… cselEKvés.

ESZEM – (m = részes, birtokos) itt az is hozzáérthető, hogy: a reggelim, ebédem, a pörköltem, rántottám

Különválasztható, mert árnyalatnyi különbség érződik (ez a magyar nyelv):

Én eszek, te eszel, ő eszik, cselekvés… nincs meghatározva, milyen ételt.

Én eszem (a pörköltem), te eszed (u.a.), ő eszi (…), osztott tulajdon. Ez esetben a végződés (részes, birtokos) névmás módosulat: -em (én), -ed (te), i (ő). Az ételt saját részEMmé teszEM, testEM táplálására, akkor azt úgy mondom: eszEM, mert birtokOMmá, tulajdonOMmá teszEM. Ha az én reggelIM, ebédEM, vacsorÁM, akkor azt eszEM. Az én birtokOM, tulajdonOM.

Nem mindegy! Például: bérlEK egy gépet. Nem mondhatom: bérlEM egy gépet. Csak így: bérlEM a gépet.

LopOK, ez egy tett, cselEKvés. Én IK, tolvaj vagyOK, lopOK és sajátommá teszEK valamit, akármit.

Célzással egy tárgyra, meghatározom: Ezt ellopOM. Nem mondhatom: Ezt ellopOK, mert mivel tulajdnOMmá teszEM, majd birtokolOM, így az enyÉM lesz. Tolvaj létEM igazolására teszEM.

Viszont a cselEKvésem meghatározása: lopOK.

Régies változata az egyes szám második személynek: te eszesz. Ha eszesz, akkor leszesz. Hasonló a jössz, mégysz, keressz (ez esetben külön ejtve az S hangot: mit keressz?)

 

Érdekes még az ESZIK – KISZE átfordítás. Aki ESZIK, az KISZED magának. KISZED – DESZIK.

A DESZ – SZÉD gyök szájtevékenységet is jelent: beSZÉD. A beSZÉD lehet DÍSZes. De DISZnószintű SZIDás is lehet.

 

Az ISZ – SZÍ ősgyök: aki ISZIK, az KISZÍ. Ha JISZIK, akkor KISZÍJ, KISZÍJja a nedűt.

 

Reggelit, ebédet, vacsorát eszEK. CselEKvés. Ilyenkor megeszEM: kenyerEM, szalonnÁM, vajAM, ízEM stb. Nem mondhatom: megeszEK a kenyerEM.

Ez különbözik határozott vagy határozatlan névelőnél.

Számba teszEK EGY falatot, akármilyent, meghatározatlan. Számba teszEM A falatot, ez meghatározott valami.

Próbáljuk fordítva: Számba teszEM EGY falatot. Számba teszEK A falatot. A hangzás sem jó.

Számba teszEM A falatot. Így már jó.

Még székelyesebben: eszEK egy falást… cselEKvés, meghatározatlanul, akármit.

De: megeszEM ezt a falás ételt, ez célzott, meghatározott.

 

DolgozOK, ez cselEKvés. A cselEKvést a -K végződéssel kell kifejezni: teszEK-veszEK, adOK, megyEK. De…

Neked adOM a könyvEM vagy neked adOM egy könyvEM, az enyÉM volt. Ez szEMélyi birtokos vonatkozás.

OdaadOK, neked egy könyvet, bármilyent. Nem neked adOM, csak odaadOK egyet közülük. CselEKvés.

Pénzt veszEK át. Akármilyen összeg, valakitől, cselEKvés. Nem mondhatom: Pénzt veszEM át. De…

ÁtveszEM a bérEM. Ez meghatározott alanyi tulajdonOM. A pénzt átveszEM, elteszEM, mert az enyÉM.

A birtokos -M szEMélyhez sIMuló.

A birtokos rag, -M használata megfontolandó. Csak a cselekvés részleteinek szEMélyre szóló leírásánál.

Például: Van egy tervEM, elképzelésEM, azt kidolgozOM. Ez is cselEKvés, ezzel is dolgozOK, de erőteljes szEMélyi vonatkozású – sajátOM. Lehet épp egy rEMénykeltő szerzEMényEMet kottázOM le.

Megfigyelhető, hogy ebben a tárgyban nagy a bizonytalanság. Könnyű elvéteni.

A fenti példák csak egyes szám első személyre vonatkozóak.

Ti – ha jösztÖK, lesztEK, ha hoztOK, esztEK, az lesz a tietEK, amit megesztEK.

Az övÉK is.