INDÍT

INDÍT – Mozgásba, működésbe kezd hozni. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] Az IN – NI kellemi gyök a kezdő. INDÍTás – kedvező folyamatot INDÍT valaki. Az IN gyök itt BE jelentést is tartalmaz: BEkezdése valaminek. A D folyamat (id, idő), az I, Í egyenes, igyenes, igyenös előre (nyíl), de szétterülést is jelent (vidám, vigad, víg, sík, víz stb.) A T TeTT. A D.T – T.D gyök: DíT – TóD, a tóDÍT, TÓDít szóban. Az inDÍTás (indint) a DÖNTés pillanata a kezDéshez. Az inDUL esetében már elDŐLt, ténnyé vált az útra lépés, a nekiLÓDulás (lódul). Az inDÍTásnál a TÓDulás kezdődik. Az ND hangcsoport – INDÍ – az INDÍt lENDÍt, kONDÍt, pENDÍt, rÁNDÍt, zENDÍt szavakban a TeTT pillanaTáT jelzi: indíT lendíT, kondíT, pendíT, rándíT, zendíT. Az inDÍTás, mint kezDET, mindig a legérdekesebb, mivel érzelmeket is kiváltó része a nagy egésznek. Az N.D – D.N gyök: NeD – DaN, azt is tudtunkra adja, hogy valamely kedvező folyamat beINDÍTásának pillanata testNEDvet kiváltó, a sejtekben, s jelképesen azokat mintegy DANolásra késztető. Az egész test egy különös zöngét él át. Ez a boldogság felemelő pillanata.