INFÁNSNŐ, INFÁNS – Spanyol illetve portugál hercegnő, herceg. [A hivatásos nyelvészet szerint: spanyol < (latin) nő] Az INFÁNS (infánt) szó az F.N – N.F gyökből: FaN – NaF indul. A latin INFANS = csecsemő. A spanyol, portugál változat: infante, infanta. De jelen van a francia enfant szóban is. Az ősnyelvből a latin nyelv által megörökölt infans magyarul INFÁNS, INFANSZ, INFANT szavakat vizsgáljuk meg. Ez esetben az IN lehet előképző, a -ból, -ből jelentést hordozva, de az ősnyelvben, a mai magyar nyelvben kellemi ösztöni ősgyök is, amely a fINom, pINa, csINtalan, csINál, kINcs és más szavakban kellem kifejezője a fogamzás, a születendő körüli értelmi összességben. Az FN hangcsoport – INFÁ – az INFÁns, amikor járni tanul, előbb csak tÉNFEreg, de a szülő felelőssége, olyan nevelést adni neki, hogy az életben ne tÉNFEregjen céltalanul. A FAN gyök ágyékot jelent. A NAFta a FAN nedve, amely az utódnemzéshez FONtos (ondó) csírát átviszi a férfi FANból a női FANba, esélyt adván egy új élet megalapozására, FONdálására. A megtermékenyítés pillanatától beINdul a VAN, az élet, LÉNY, egy új élet, lét. Ezt jelenti a fenti latin inFANs, spanyol inFANte, portugál inFANta, francia enFANt, a német VON, holland VAN, arab BEN és más szavakban. Mindenki FANban, a méh mélyéBEN FOgaNtatik. A FANból, BENtről jön, és így VAN, létezik, él. A két emberi FAN egyesülése a teremtés munkájának folytatása. A Teremtő, JohaVAN, az ő bölcsessége folytán, nem kellemetlen, nehezen megvalósítható, gürcös feladatként rótta az élőlényekre fajuk szaporításának feladatát, hanem a testben megélhető, semmi máshoz nem fogható, nem hasonlítható legnagyobb, legFINomabb élvezetet helyezte a két FAN egyesülésének* folyamatába. Az embernél, a legfelemelőbb, legcsodálatosabb, legFENségesebb testi-érzelmi-szerelmi VONzásösszesség tömkelegével összeFONva, s amely összekapcsolja a két FANból származó kis FANokat a FAMíliáBAN oly meleg kötődésBEN, amelynek tüze soha az életben nem alhat ki. Az NS hangcsoport – ANS/A – az infANS léte a két szülő bENSŐséges összefONódáSÁnak következménye, világra jötte biztONSÁgérzet növelő, mivel vÉNSÉgükig örömmel tölti el szívüket. Az NSZ páros N.SZ – SZ.N gyökként: NáSZ – SZüN, az infáns születése NÁSZ eredménye, és továbbiakban a SZÜNből (mell, kebel) áramlik felé érzelmi melegség és az anya által neki SZÁNt tápláló anyatej. Az ősi nyelven a SZÜN gyök tejet jelentett, mongol nyelven ma is. Erről a mell címszónál. De jelent minden meleg érzelmet is, ami a SZÜNből, SZÜGYből kiáramlik, kiNYÜSZöl. Az NT hangcsoport – ÁNT/A – az infÁNT, fANTÁziadús csINTAlan szerelmi együttlét nyomán fogANTAtatik. Az infÁNT a két szülő fő jellemzői összesítése gyanÁNT születendő személy, aki fONTOsságban első a továbbiakban. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NóT – TáN, a NÓTa, TÁNc szavakban az örömérzet megjelenítője. A VAN gyökszó a létezés szava, jelen van a JohaVAN névben, amely a teremtő Isten NEVe (V.N – N.V van – név). Aki a Földön megszületett, az mind a FANból, ágyékból VAN, és mindenkinek NEVe VAN. Egyik neve, amit születéskor kap, a másik jellemzői szerinti: életével, viselkedésével azonosítható. Élete vége felé mindenkinek olyan (hír)NEVe VAN, amilyent szerez magának. NF – FN: az iNFáns fogantatásának előfeltétele: suFNi, azaz rejtek kell. A bensőséges testi együttlét nem lehet nyilvános. NT – TN: az infáNT a szülők számára életüket megvilágító szövéTNek. NS – SN: az infáNS várva várt ajándék, akkor is, ha kéSNe.

/*/ A csodálatos, fenséges testiség lealjasítása, a bűnös embert minősíti, azt jelenti, hogy ma ez nem jelképes fennsíkon, hanem a mocsárban zajlik. Ám ez semmit nem von le a teremtői adomány értékéből.