INKA – Az ősi inka birodalom uralkodója. [nk: spanyol < indián] Az INKA szóban az IN – NI ősgyök szókezdő. Bevezetőül a CzF Szótár INKÁBB címszó leírásából: „több más helyütt is a régieknél: jonkább. Tudni való, hogy az i gyakran ja, je, jo, ju, jö hangokra változik által nem csak a magyar, hanem némely más nyelvekben is, pl. irgalom jorgalom, ig jog, ih juh.” Tehát az INKA lehet valami JÓ azaz JÓ jelzővel kezdődő: JONKA. Egy idézet Az indián civilizációk című írásból: „Az inka név eredetileg a kecsuák egyik törzsének az uralkodóját jelölte […] A birodalom élén az istenként tisztelt Sapa Inka (Nap fia), a legfőbb uralkodó állt, ő volt a Napisten képviselője a Földön.” A kutatások nyomán igazolódni látszik, hogy az INKÁk az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélték. Ezért irtották őket oly nagy előszeretettel a Habsburg családi uralom alatt levő spanyol kalandorok. Az NK hangcsoport – INKA – lehet minősítő. Például jelenthette atyÁNKAt, atyáINKAt a kezdetben. Ezeket annak a népnek hite szerint imádat illethette meg, rimÁNKOdtak hozzá. Az INKÁk a felső, magas rangú réteg voltak, a KECSUák (kicsik) az alsó. A birodalom élén álló SAPA INKA vagy SAPA NAPU azaz Nap Fia, mint legfőbb uralkodó, legINKÁbb tisztelt. De az INKA szó jelenthette a legINKÁbb fényes Napot, az égitestet, mint imádatuk, rimÁNKOdásuk tárgyát, mögötte Istent vélték, s itt bukik föl a JÓ* jelző. A kecsuán SAPA – az uralkodó – a NAP azaz INKA fia, CSAPja, aki képviselte azt népe előtt. Az ÁGat Székelyföldön ma is CSAPnak nevezik. A CSAP kiCSi, ÁPolandó félrenövés, elágazás, amely CSÁPol, hajladozik a szélben. Ez a CSABA név egyik névadó jellemzője is lehet. Összegezve: az INKA volt a legmagasabb földi tekintély, legINKÁbb tisztelt a népe tudatában. Az INKA – KAIN fordítás erőszakosságot is sejtet (emberáldozatok). Az NK hangcsoporttal további szavak: bUNKÓ, settENKEdő, ez is lehetett jellemzői közt. Az áldozati oltáron állandóan pislÁNKOló láng, amely előtt rimÁNKOdott, sirÁNKOzott a köznép. Az N.K – K.N gyök: NeK – KáN, NEKi tisztelet járt, mert KÁN, azaz vezérlő férfi – KAN – volt. Olyan rang, amelynek viselője felKENt uralkodónak érezte, képzelte, hitte magát, s mint akiknek ez okból INKÁbb (neki – inke – inka) kijárt a tisztelet.

*Az ősiségben csak Istent lehetett JÓ jelzővel illetni. Ezt Jézus és Hermész Triszmegisztosz is kiemeli. Balkányi Szabó Lajos szintén innen vezeti le Isten személyes nevét.