„Mássalhangzó: két ajakkal képzett zárhang, a p zöngés párja.” A b hang az egyik legfurcsább hangunk. Értelmezési iránya bizonytalan. Ha kiejtjük, még nem tudható, merre visz el, attól függ, milyen hang követi. A hangkörnyezet fontos, de inkább a b hang a meghatározó ott, ahol jelen van. Mondhatnánk: az bánja, aki a társaságába keveredik. Egyetlen hang jelenléte, vagy a hangok sorrendi fölcserélése más értelmet ad. Talán több kifejezés van az érem helyzetbonyolító, kedvezőtlen, mint kedvező oldalán.
Érzelmi, lelki kedélyállapot, élethelyzeti, jellembeli kedvezőtlen megítélésű kifejezések kezdőhangja. Pl.: badar, baj, bú, bánat, beteg, búsulás, búcsú, bukás, bakó, becsmérel, bitó, bitang, bizonytalan, bomló, bolond, ború, borzalom, borzadály, bosszú, bősz, bumfordi, bugyuta, bamba, bárgyú, buta, botor, bűn, babona, baleset, balszerencse, balga, balgatag, a politikai balfékek balfogásai stb.
De van a kedvező megítélés oldalán is: becs, becses, becsület, bátor, béke, békesség, bizakodás, bizalom, biztonság, bölcsesség, boldogság, bók, bor, bohó, bohókás, bölcső, baba, báj, bájmosoly, bébi, bece, bőség, bővelkedés…
A b hang nem hiába áll a hangsor elején, ez egyik elsőként kiejtett hangunk: ba-ba. A baba szó tulajdonképpen a kisbaba ajkán kelt. Innen ered a baba, kisbaba megnevezése. A szó: ba-ba, belső indíttatású, ösztöni, mesterkéletlen. A babát a bába segíti a világra, ez korban is két véglet.
Érdekes a babához tartozó bölcső, mert ez a Czu-Fo szótár szerint bilcső, tehát billegő, bellöke, melyet, hogy billegjen, belöktek. Ez azt is jelenti, hogy a bölcső szó, képi szóalkotás, de azt is, hogy a kisbabák ringatása velük egyidős.
A kis sérülés a baba nyelvén bibi. A b-vel a bibe, a bibirkálás, babrálás, apró szöszmötölő ujjmozgás. A babszem, biri, csiribiri apróság, még a kis bece, bice, buci, boci és a bocs is. A csibe esetében a cs hang meghatározó, mely kicsinyítő játékosságot tükröz, a b hang a bumfordi esetlenséget. A b hang szerepe a játékosságot kifejező hangkörnyezetben, a bohóság, bájos szépség, becéző szeretet esetében is meghatározó.
A b hang a láb szó meghatározó hangja, a járás több változata megnevezésében van jelen. A ba, bi gyök a járás milyenségét jellemző szóvá alakítható. Például a kellemes látványt nyújtó billegő járás a nőkre jellemző, billegeti magát, vagy fordított gyökkel libeg. De a ballag szó is a járás milyenségére utal. Olaszul a tánc – ballata, ez is lábmozgás, lábalás (ősnyelv-etruszk-latin hatás). Ebből a balett, balerina. A bi gyökből indul, a biccen, biceg is. Ezeken kívül van: baktat (-ak– akadozás), bandukol, barangol, battyog, bolyong, bitangol, bóklászik, botladozik, botlik, botorkál, bukdácsol, bukdosik, bukik (-uk-, –ak-, akadozás) stb. A bandukol – andalog, hasonlítanak, de azért az előzőnek van egy balos kicsengése.
Egyértelmű a b hang meghatározó szerepe a lábak, és a helyből elmozdulás módja megnevezésében. Megfigyelhető azonban, hogy a b hanggal kezdődő helyváltoztatások bizonytalan, céltalan járást tükröznek. Nemhiába b a bal kezdőhangja is. Innen a bal lábbal kel, bal lábbal lép. E könyvben hátul közlöm a járással kapcsolatos kifejezések gyűjteményét, több mint 1200 kifejezés! A b hanggal kezdődőek egy kis hányada ennek. Tehát nem mindig botladozunk.
A pajtásból (pajkos társ) a későbbi férfikorban lehet bajtárs (bajban segítőtárs).A bán, bánt, bánásmód. Az án rag a módot jelöli, ahogyan. A b a tett, egyfajta járás, vagy az eljárás kezdőhangja. Az án-ból kicseng a valakin, valamin végbevitt tett értelme is, pl.: durván, a mód, Iluskán, akin. Bántják, vagy jól bánnak vele, tehát jól járnak el vele.
Ha valakivel állandóan nagyon rosszul bánnak, bántják, akkor az e bánásmód (durvaság) előjeleit látva pánikba esik. Ezt bánat, ború, búsulás, esetleg bosszú követi visszahatásként. A bánat szóban az n hang, mint hangulati tényező van jelen. Erről az n hangnál.
A balul végződő balszerencsés dolgok bajt jelentenek, melyek bántanak, bánatot okoznak. A bánat hozza a panasz szavát. A baj szóban már benne a jaj szava is.
A b hanggal kezdődő kifejezések – a végletek – szembeállítása olyan érzést kelt, mintha ugyanabból a forrásból édes és keserű folydogálna, mint az átok és áldás esetében. Például: boldogság – bánat, becsül – becsmérel, bizalom – bizalmatlanság, bolond – bölcs, béke – há/ború, békesség – há/borgás (bor – forr, Czu-Fo sz.), a há– azt jelenti, hogy mélyről jövő érzelmi ok váltja ki a há/borút, há/borgást (morgás, borzolódás, fortyanás), de erről a h és r hangoknál.
A valakikhez tartozás, valakiket szeretni, általuk szeretve lenni velük együtt jól érezni magunkat a bensőséges (szívre utaló) bizalom (nyugalom, az összekapcsoló iz, izület értelme), biztonság érzését adja, ott, ahol becsületesség (megbecsülnek), békesség (nem böknek) honol, ott bőséges áldás van. A megfontolt, bölcs (nem bősz) előrelátás nélkül az élet elképzelhetetlen, mert ezek mind a felhőtlen boldogság (nem balgaság) alapfeltételeit megteremtő fogalmak. Valahol bent vagyunk egy kör-ben, (ke-belben) egy bensőséges (n – hangulat), meghitt környezetben védve, melyből kifelé nem kívánkozunk.Becsület. A b hang a benső én. Oly belső érték, mely legkedvesebb az ember előtt. Itt az e követi, mely a cs-re mutat: B E kinCS! Valami, ami csillogó – a b-e-cs-ület.
Béke, békekötés. Mit hordoz magában ez a fogalom? Valaha, nagyon régen, amikor a ma magyarnak mondott nyelv világnyelv volt, a két egymással szemben álló fél, ha megegyezett, hogy nem bökik (döfik) többé egymást, kezet adtak rá. Kezet rá! – ez a felszólítás ma is, a megegyezés létrejötte után. Akkor a két, egymást markoló kezet, a megegyezés jeleként, jelképesen bekötötték egy hosszú fonallal, zsinórral, szalaggal, hogy a békés állapot hosszú ideig tartson. Békötötték. Ez volt a háborúskodás vége. Békekötés, béke lett. Barátságuk éke a béke lett. A kötéstevés más fordulóponti helyzetekben is szokás volt. De benne, a „többé nincs bökés” (döfés) értelme is.A be gyökből jön a beszéd, a gondolatközlés legegyszerűbb és legnagyszerűbb módja. Ez bentről jön a szívből, ésszel mérlegelve, tagolt hanggá, szóvá téve a száj által. Az é az értelem. A d hang jelenléte sokatmondó, mert a beszéd, tettekre (dia) sarkalló kimondott gondolat. Tovább a d hangnál.
A ben, bel bővítményeiből kialakult szóbokor változatok jelölnek mindent, ami valahol egy hangsúlyozott határon belül helyezkedik el. Ide tartozik egy belső térben (-ban) tartózkodó, bent levő, és annak elhagyását jelző a –ból, –ből raghasználat. Belsőség, bél, bélés, benső, bensőséges, benn, bendő, böndő, de innen a begy is, melyet régen bengynek ejtettek. Ebből következtethető, hogy egy bizonyos határon belüli tulajdon birtoklása (benti erő, bíró) fogalmának is ezért a b és r a kulcshangjai. Innen az ír, az er gyök b hangelőtétes bír változata, mely erőt vesz értelmű kifejezés. Ha valakik birokra kelnek, akkor az a győztes, aki lebírja a másikat, tehát erőt vesz rajta.
Ez a szellemisége a: bír, birtokol, birodalom, vagy a ráerőltetett bírság fogalmaknak. A b hang sugallata így, több más mellett az erőteljes birtoklás szellemisége is: bátor, bajnok, bölény, büszke, bősz, bíró, és a latinból jött báró is (talán az etruszk városparancsnok bíróból ment át a gyök, bíróból lett báró), a bárd, a balta (etruszk balteus – balta) hatalmi jelvény, az aba a nemzetségi atyák előneve is volt. Meglehet, a virtus szó b>v hangváltásból ered.
A bíró, bíráskodás, botozás, bárd, bakó, bitó. Szomorú sor, de ezek a hatalom és ítélet-végrehajtás valaki számára balul végződő döntései. A bakóban benne az akasztás gyökszava, de a lefejezés eszköze a bak is.Beteg. A be gyök a belsővel, a teg a távolítással kapcsolatos gyök Czu-Fo. sz. – tegnap, a távolodó nap. Mivel a b hang az élettel kapcsolatos uralkodó hang, bio, buja életerő, annak tegnapi, eltávolodott volta: be-teg. A teg azt is jelenti, hogy a kór távozását szeretnénk.
Bicska, bicsak, zsebkés. Ez egy szükséges szerszám volt még nem is oly régen, és még ma is, a fuvarozó – erdőt, mezőt járó – gazdaember zsebében. Ha valamit alkalmilag le kellett nyesni, ki kellett faragni, kéznél volt a bicska. Sajnos nem csak erre használták, borgőzös, duhaj mulatozások idején is kinyílt néha. Honnan a neve? Ha valaki köszön, biccent a fejével, ha rosszul lép, kificamodik, kibicsaklik a bokája. Mindkét esetben hajlásról van szó. A csuklós busz derékban fordul, A bicska is összecsukható. Innen a név. A csuklik, csikkan, iceg, ficam szavak, mind erről szólnak. A cs, c hang cseles mozgást is jelölő hang, a b hang az egyensúly elvesztését jelentő: biccen, billen uralkodóhangja. A cs hanggal együtt –, mely az egyenestől eltérést is jelenti (lásd a cs hangnál: csára megy) – adja a bicsaklás értelmét. A fricska is ebből az értelemből indul, a behajtott ujj hirtelen rugószerű kiegyenesítésével megpattintunk valakit.
A bio (biosz) ógörög szó, mely élet jelentésű. Ám ez, a ma magyarnak mondott ősnyelvből ment át az ógörögbe a buja szóból (Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv), mely erőteljes életjelenségek kifejezője. Buja növényzet – dús növényzet, buja életerő – hangsúlyozott erős növekedés, de ebből a bő szavunk is. A bujaságot még mondják bővérűségnek is. Az egymásért égő fiatalok félrehúztak, elbújtak a világ szeme elől.
– Pista és Mariska összebújtak vala. Bujálkodnak – suttogja egyik vénasszony a másiknak kajánul.
A buja és báj közt is van kapcsolat. A j hang sok jót is takar.A bo gyök érzelmi jelentést sejtet (boldog). A bővítmények határozzák meg. A bod gyök érdekes példát nyújt oly hangcserékre, melyeknél alig van értelemváltozás. Bodor, bodorít, körös, kanyaros alakú valamit jelöl. Ha bodon, bödön (o>ö hangváltás) lenne, akkor gömbölyű edény. A bodza a gömbölyű terméséről indul e gyökkel: bodzabogyó (d>gy). Maradjunk a bodornál. Ehhez hasonló a fodor (b>f). Cikornyás kör alakú vonalak egymásutánisága: fodor, bodor. A kackiás bajusz tulajdonosa peder, pödör (b>p, o>e>ö), szintén körkörös mozgással. Aki fonalat sodor (b>s), az is majdnem olyan ujjmozgással végzi. Ha szépen bodorítja a hajat a fodrászlány, szép göndör (b>g) (o>ö) lesz. Megjelenik az n hang is, mely ének, zene, nóta, nő, hangulat színező kulcshangja, így az n megkapó költői szépség felé viszi el az értelmet (a göndör lágyítva gyönyörű).
Erre jöhet egy kérdés: miért jött létre ez a sok változat: bodor, fodor, peder, pödör, sodor, göndör? Azért, mivel a körös (r), kusza vonalak érdekesek, az emberek – nők, férfiak – szeretik azokat, mert szebbé teszik a megjelenést. És mivel nagyon szerették, az alakzatot – mondhatni – becézték. Mint a kisgyereket, akit minél jobban és többen szeretnek, annál több beceneve van.
A fentiekhez még annyit, hogy egyes hangok más oldalról árnyalják a kifejezést. A játékos p hang – peder, pödör kackiásabb, ebből a penderít, penderül, pörög, pördül, melyek tüzes (pír – tűz) táncmozdulatok. A göndör az n közbejöttével hangulatot kelt, lágyabbá, nőiesebbé válik. A g, gy különben is hordoz egy ilyen irányú értelmet. A kellemes látványt keltő fodrok, hajlatok gyöngédségre ösztönzők.
És nem utolsósorban, mindegyiknél ott van a d hang, mely érdekes, kedvelt, kedvességet sugárzó fogalomra utal.
A bog gyökben a b hang kiszámíthatatlan rendszertelenséget, az o ponthelyzetet, a g csomós állapotot jelez. Van lelki vetülete is. Bog, boglya, boglyas, ágazik-bogazik, bogáncs, bagzik, ezek mind összecsomósodást, kuszált állapotot jelölnek. A b önmagában is bakafántos, de a g hanggal együtt gubancot jelölő. Ketten együtt olyanok, mint két gabalyító, bogaras bajkeverő bugris. A bögöly kellemetlen légyféle, a gaborgyás idő, rossz idő, a gebe rossz ló, a gibernyúz sovány girhes, a góbé csavaros eszű, a göb is bog. Ketten együtt csak a gubában és gabonában jókBoh, bohó, bohóc, bohókás, bohóság, alig jobb, mint a b és g együtt, csak ez bohém, habók. Néha hebehurgya, ha hazudik, hebeg-habog, ha határozatlan, akkor habozó, máskor háborog. A munkában habar, ha ételt készít, habarék, úgy eszik, mint a ló, jár a habarója. A lányokba belehabarodik.
A bók…, mi a bók? A bók a női lelkek simogató csiklandása (csik-csók). Egy megfelelő pillanatban mondott kedves kis bók a nő egész napját szebbé, boldogabbá varázsolhatja. Akkor miért tagadnánk meg ezt a kis kedvességet tőlük?A bol gyökbővítmény két irányban vihető el. Lehet boldog, lehet bolond, de együtt mindkettő is. Mindkét esetben lelkiállapotot jelöl. A két fogalom csak annyira különbözik egymástól, mint a kőműves a műkövestől. Az alap egy. A bolond nem elmebajos egyértelműen. Jelenthet valamilyen külső hatásra előálló pillanatnyi kiszámíthatatlan lelkiállapotot, bolondosságot. Például szerelmes lesz. Kötnivaló bolond szívem, vagy Szeretni bolondulásig, két sikeres könnyűdal címe volt. Az l hang itt a laza lelki állapot esetleg léhaság kifejezője.
A bom, bomol, bomló, széteső, szertelen. Ez lehet lelki indíttatású viselkedés is. „Fickó, ne bomolj!” (Heltai). Lehet lazaság (l). Az m hang szájtevékenységet is jelent, tehát lehet étkezési szertelenség (eb – eszik bomolva, torkoskodón), de jelenthet súlyosabb helyzetet is – morgás, marakodás. A fennálló rend bomlasztását is.
A kibomlás, megnyilatkozás, bimbózás, új rügyek, sarjak fakadása, addig rejtett belső értékek feltárulását, és a felemelő, üde szépség fokozódását eredményezi. Az m jelenléte főleg az i társaságában – im, gyöngéd simogatás –, érzelmi töltetet rejt. Az om szintén érzelmi töltetű, itt a fellazulást, kitárulkozást sugallja.
Innen egy lépés a bont, bontás, egy addig állandónak tűnő valaminek darabjaira való szétszedése. Tett, t jelenlét. Ez lehet egy tervszerű bontás is. Rosszabbik változata a ront. (r)A bo gyök az r hanggal bővülve már súlyosabb következménnyel járó dolgokat jeleníthet meg, mert az r hang felborítja a rendet: ború, borzalom, borzadály, há/ború, há/borgás. Borzalom, ez is idetartozó. Itt megjegyezném az al gyök jelenlétét. Az al jelen van a nyugalom, andalog szóban is, ahol kellemes hatású. A borzalom esetében, az rz hangpárossal (r hatás), lesújtó. Más az érzelem esetében, mivel az e, é magas fekvésű.
Sikertelenség, bosszúság esetén, indulatszóként gyakran tolul nyelvünkre b hanggal kezdődő szó. Ha valaki, valami nekünk nem tetsző, azt rögtön egy b hanggal kezdődő szóval jellemezzük. Ilyen indulatszó például a bah, beh, az előbbi negatív, az utóbbi pozitív, mert ha valami tetszik, akkor meg: beh szép, ami mára de szép-re alakult, bár az ellentétes kötőszó itt nem a helyén van.
A b hangnak indulatszóként nyelvre vétele nem véletlen. A b a borzolódás (idegi is), berzenkedés, bosszúság hangja. A hangjellemzés elején felsorolt kifejezések, a két véglet szembeállítása jellemzi a b hangot. Ösztöni hang, a bosszankodás hangja. Ez tör fel belülről. Más dolog, hogy milyen szó alakul az ösztöni b után. Legtöbb esetben vulgáris, útszéli. A bosszból hamar lesz o>a hangváltású szó. Ez már egyéni műveltség kérdése.
Sajnálatos módon, ma azok használnak legtöbb vulgáris mocskos szót, akik legműveltebbnek tartják magukat. Akik bár tudnának választékos udvarias művelt szóhasználattal élni, de egymás közt úgy nyilvánulnak meg, akár egy uradalmi kocsis, aktív bányamester vagy kiszolgált tengerész. Úgyszólván, azzal próbálják „igazolni” a művelt réteghez tartozásukat, hogy a köznapi beszédükben minél pocsékabb, útszéli szavakat használnak. Amilyen visszafogottak, választékosak tudnak lenni, művelt viselkedést megkövetelő helyzetben, épp olyan pocsékak, ha elszabadulnak. Így tombolja ki magát a bennük levő valós nyűveltség. Ma az a menő, akinek legocsmányabb a szókincse. Ez a mai eldurvuló korunk kórképe, a közönséges útszéliségre serkentő, oktalan liberalizmus eredménye.A bosszú sz hangja a megtorlás ösztöni sziszegő kígyóhangja, bosszú, bosszúállás, ez semmi jót nem ígér, mert akin bosszút állnak, azt elsöpri, de a bosszúállónak sem ad teljes elégtételt, mivel nem állítja vissza a bosszúállásra ösztönző ok előtti állapotot, sőt végképp kiégetheti belőle az emberséget, lelkileg teljesen üressé válhat.
A boszorkány is e gyökből jön. A bosszúálló vén boszorkány. Nem véletlen a balos-bűvös b hang jelenléte és az sz hang is kifejező, az o, az r hang, a kány végződés. Bosszú, orkán, kánya. A boszorkány minden hangja alacsonyfekvésű, súlyos hang.
A bot, botorkálás, bottal járás, botladozás akár jelképesen is az élet különböző területein. A t hang a bizonytalan járás egyik kulcshangja.A bölcs esetében az ö egy behatárolt kör hangjele. Nem a betű alakja okán! A bölcsesség előrelátást jelent. A bölcs ember távlatokban gondolkodik. Az ö benne van az öböl, öl (főnév), ölel (karol, öv, övezet stb. fogalmakban. Az l az élet, a lélek kulcshangja. Ahol jelen van az ö hang, ott védettség és törvény van. A törvény behatárol, szabályoz, és véd egy cselekedeti mozgásteret. A becsületesség, bölcsesség szintén megóv elhamarkodott, vagy rossz döntésektől, mintegy körülölel. Mindkettő csillogó kincs, és azt a célt szolgálná, hogy kiszűrjön minden rosszat, minden botlást.
A bökés fogalma a hím: bika, bak megnevezésbe épült, de itt a szerepet illetően a k hang inkább uralkodó jellegű. Erről a k hangnál.Bőr, bor, bur. A bőr tulajdonképpen védőburok és őr, az egész testfelület őre: b-őr. A bőrt borítja, védi a borz, azaz a szőr, mely borzolódva borzad, és hideg ellen védi, például az állatok bőrét. A régi Fabulon reklám alapján mondhatnánk: A szőr, a bőre – a bőr, a teste őre! Erre már jöhet: A Fabulon, a bőre, szőre őre!
Bur, burok, burkol, körértelmű szó, valami, ami körülvesz, ami óv, például a hidegtől. Érdekességként – a burok bur gyökének fordítottjából lett az orosz rubáska (kabát), de a gyöknek csak magyarul van értelme, magyarázata. Csak magyarul bontható.A büszkeség mindkét végletbe vihető. Lehet felfújt, bősz, bosszús, de lehet a becs, tisz/ta gyökök által jellemezhető.
Bűz, nem szívderítő, inkább orrfacsaró, amilyen a b hangtól elvárható, az ű hang alacsonyfekvésű, a z hang zűrös kicsengésű. A bűz elűz.
A magyar ember ebből is tud hangulatot kelteni. Az 1800-as évek végén a pesti vasutasok az állomási vécés nénit viccesen bűzről pattant menyecskének mondták.Bűvös, bűvöl. Ezek mindkét irányba elvihetők. Akkor rossz, ha balra megy. Ha jobbra húz egy elbűvölő szépségű hölgy, bűvösen szép, szerelmes szavakat suttog, ez nem is rossz. De vigyázat, vannak boszorkánykonyhák (szépségszalonok) ahol átbuktatják a fejükön a csúnya boszorkányokat, és szép nőkké válnak, szép boszorkányokként visznek a pokolra. Majd reggel ébredéskor mutatják meg valódi arcukat. Tovább az ű hangnál.
Összegzésként megállapítható, hogy a b hang: szenvedély, szenvedés, hangulat (bánat, boldog, bolond), külcsín (báj, buja) állapot (becs, birtoklás, bizonytalanság), sorsszerűség (bal-), értelem (bölcsesség), erkölcs (becsület) fogalmak vagy azok mögötti indulat, kedélyállapot kifejezője. Végletek hangja, de mindkét irányban erős, meghatározó kulcshang.
Viccesen: a b hang olyan, mint a számítógép vírus, mindent összezavar, megbontja a rendet. Például a rendkívül állhatatos, rögzítő g hangot is „gubancolja”. A mély lelkiséget sugalló h hangból „bohócot” csinál, de ha még az erős r hangot is bevonja harmadiknak, az már kész háborgás.