„Mássalhangzó: a t és az s hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a dzs zöngétlen párja.” A cs hang kedélyállapotot kifejező hang. Nagyon sok, azon szavak közül, melyek a cs hangot tartalmazzák valamilyen: játékos, kicsiny, kicsinyítő, kedves, becses, értékes kincs, becsület, bölcsesség, esetleg cseles, csalafinta, hangulatkeltő, érdekes rajzolatot, gubancos képet, helyzetet leíró, kiismerhetetlen, csodás jelenségre utaló, érdekes dolgot leíró, vidám hátteret, kellemes élvezetet sejtető dolgot fejez ki. Ha egy szóban többször előfordul, az rendkívüli élvezetet jelentő kifejezés.(csecs, csöcsörész, csúcs). Az érem másik oldalán a haragos, ízetlen viselkedés, megnyilvánulás, állapot jelzőhangja is.A cs hanggal kezdődő gyökökben, bármelyik magánhangzó követi is, értelmes gyököt nagyrészt a harmadik hanggal alkotnak.

Kezdjük a csa gyökkel. A csah – hanggal kapcsolatos; a csakkeveset, kicsit jelent. A csal – önmagában ferde tett. A csáb – ez egy vonzerő. A csák – hetykeség (kópé). A csók, csik – élvezet (bók is). Csár, csor – az r itt erőt jelez. A csám – evéssel kapcsolatos (m); csel – ügyesség, ügyeskedés, furfang; csil – valami fény (villan). A csin – élvezetet sejtet, az n hangon át, hangulatot jelölő. És lehet folytatni: a csesz, csisz – oda-vissza mozgás, csür-csavar (kavar) stb.Tovább is fejleszthető: csak, csikk, cseke, ezek kicsik. A csal, csalárd, de a rosszértelemben vett cseles is idetartozik. A család a cselekvés fogalmához. A félrevágott csákó, játékos hetykeség, a csók, csiklandás, a csen, csin, csenés csínytett. Csámcsog ízetlenül evés; csármál, kiabál, ordít; csiszol, csúsztat, csoszog, az sz a súrlódás hangja,Csáb. A csalogató báj. Csáberő a báj ereje, mely csábít. Nemi vonzerő, ez az úgynevezett szexepil. Csá – eltér, b – boldogság vagy boldogtalanság irányába.A csahol szóban már benne a hangot jelző h. Ez az acsarog „szelídebb” kifejezése. Az acsarog esetében az r hang jelzi a veszélyt, mely a mar, rág, harap irányba mutat. A h hang itt az: amelyik kutya ugat, az nem harap, mondást igazolná. Székelyföldön használatos szó: csármál, csárog. Ez a csókák szarkák hangja (a károg a varjaké). Olyan valakire mondják, aki ízetlenül, értelmetlenül hangoskodik, lármát csapCsap lármát, azaz csármál. Elképzelhető, hogy a csármál, csárog az acsarog további változata.Már említettem, hogy a cs hang az egyenes vonaltól eltérés fogalmát is hordozza. (csára megy, oldalra kihajt, csákó, a hetykén félrevágott, félrecsapott fejfedő. Czu-Fo sz.) A csa gyökből a csavarás, szintén az egyenestől eltérés fogalmát adja. Innen a csal – ferde tett.

A család szó (cseléd) a cselekvéssel rokon, és jelzi, hogy a család létrehozása, fenntartása cselekvő tevékenységet követel. (Czu-Fo sz.) 
Csalárd, r jelenlét. Maradandó lelki károkat okozó, bizalmunkba férkőző csaló. A szóvégi d a csaló megtévesztő kedvességét jelző.   
A csámcsogás, csemcsegés fogalma a disznóval kapcsolatos hangutánzó kifejezés. Az m szájtevékenységet jelez. A csemcseg szóban mindkét cs hangutánzó, az em jelzi, hogy evés közben történik, a g a hangadással járó cselekvés lefolyását jelzi. Úgy eszel, mint egy malac – mondják a csemcsegő, csámcsogó gyereknek. A csecsemő is adja ezt a cuppanó csiccsentő hangot emés, azaz szopás közben.

Vidékenként a sertést cseka, csika névvel illetik. A cs hang itt is hangutánzó. Ha hajtják valahová, a heccs terelőszót használják, ha hívják, csalják az ólból, akkor csiccsentő hangot hallatnak, és ez eredményes is. A borjaknál a prüccs szó haszálatos. Erdővidéken még ma is úgy jellemzik azt, akinek nincs semmiféle háziállata, hogy „nála sem heccs ki, sem prüccs ki.” Tehát nem kell kihajtania semmit, mert sem sertése, sem szarvasmarha féléje nincs. 
Csámpás, csámpáz, a csá az egyenestől, megszokottól eltérő. Billegő lábfejjel lépő. Az m hang a mozgást, a p (b>p hangváltás, csámbolyog) a billegő lábfejet jelzi. Talán a csimpánz esetlen lépteiből is. A csimpánz ősmagyar gyökre épülő szó, a csimpaszkodó majom nevét e nyelven adták, mert idegen nyelveken is így nevezik (francia: chimpanzé, román: cimpanzeu), de csak magyar nyelven magyarázható, bontható föl a név. 

Csárda. Az utak, letérők mellett (csá) levő, olykor lármás (csármás), kedvtelést (d) lehetővé tevő időmulató helyiség. Itt ropták a csárdást. (Még hogy ez nem magyar szó a Magy. Ért. Kézisz. szerint!) 
Ha valaki italtól becsíp, az becsiccsent. Nyelvével csettint, ha finom az étel vagy, ha egy nő nagyon megtetszik: – Micsoda kis csacsogó csacska (vagy csaj)! Bár a csaj szó nem magyar eredetű, de ősnyelvi gyökről korcsosult, és az utcai köznyelvben elfogadottá vált, használt kifejezés.  
Más látvány is kiválthatja a cs hang ösztönös használatát. Hangulat hozza elő, és hangulatot kelthet. A csecs megnevezés az anyamell tejét cseppekben csemegéző kicsiny csecsemő csiccsentő hangjából jöhet. Innen is látható, hogy a cs hang szájtevékenységet is jelöl.

Még annyit ehhez, hogy a csecs, csics szó felnőttektől ered, de a kisbaba ugyanazt a saját szókészletében cicinek, didinek nevezi. Ezt nem tőlünk hallja, ezek az ő szavai, és ha senki nem ejti ki a száján, ő fogja kimondani. Ez nála ösztöni – a kerekded és a pici dédelgetése. 
Az, hogy a cselekszik, csinál szavakkal fejezzük ki a munkavégzést, azt jelenti, hogy az emberek, a szóalkotások kezdetén élvezettel végezték azt. Cselekedni, tehát alkotó munkát végezni, kellemes időtöltésnek számított, és számít ma is, különben nem lenne jelen a cs hang, a csel gyök. A csel, a cselekedni gyöke is, tehát a kezek ügyes mozgását igényelte. A kellemetlen munkavégzés robot, a rabsággal kapcsolatos. Ez van ma, a liberális kiszipolyozó bankbanda vérszívó tevékenysége nyomán. 
A csemete, édes kis szavunk. Egészében egy kis sarjadék. Felbontva: cs – kicsiny, emet – külső gondoskodás, táplálás, az em evéssel kapcsolatos, a szóvégi e további kicsinyítő a k hang nélkül.

A cseke, csak, kicsi, a csikk, a csutka is a cse gyökhöz kötődik. Itt a k hang adja kicsinység értelmét. a szóvégi e további kicsinyítő. 
Ugyancsak cse gyökszármazék a csen, meghatározó a zöngés n jelenlét, csengő, csend. A csen, elcsen, titokban, csendben eltulajdonítást jelent, játékos kicsengése, csínytevő értelme van. A cseng és a csend két ellentétes fogalom. A kulcs a szóvégi g és d hangok jelentési különbözősége. A g hang a hangok megnevezésének kulcshangja: súg, dong, zeng. Erről bővebben a g, d hangoknál. 
Csepp, csap, csapadék. Az esőcseppek odacsapódásának hangutánzója. A lecsapódó harmatcseppek, a csapból lassan csöpögő vízcseppek.  
A csók is csattan, ha jó volt utána csettint az élvezettől, de a nem kívánt csók után a pofon is csattan. A csók, csikló, csiklandás, élvezettel járó jelenségek, az ik, iklat – mozgást jelent.  
A csinál gyöke a csi, gyerekkoromban sokszor kérdeztük egymást játékosan: micsiálsz? (csia – dia) Azaz: mit csinálsz? Mit ácsiálsz? A csinál, akár a csinos, csintalan, csintalankodás esetében, élvezettel járó műveletet feltételez, n jelenlét (nő, nóta, hangulat). Talán ez okon maradt meg a nemzés kifejezéseként. 
Csődör csövéből csúcs, a csíra, innen a cserj, c/sarj. A csikó (a kicsi fordítottja), az új nemzedék. A csi gyökből a kicsi, csikó, csikk.  
A csíra az ír gyökből, írmag, az eredet a továbbszaporítás magva, az íváshoz áll közel (ív, életpálya – íf/jú, annak kezdete – évek – av, avulás, a pálya vége). 
A csillogás fényt feltételez (vill). A bölcsesség, becsület messziről csillogó kincsek. Minden kincs becses, de e kettővel semmi nem ér föl. A csillogás előfeltétele a csiszolás. A bölcsesség, becsület komoly nevelési csiszoló munka eredménye. A végeredmény, a semmilyen pénzzel, fizetőeszközzel meg nem vásárolható csodálatos kincs: becsület és bölcsesség.
A csesztetés is csiszolás lenne, de ennek már más a kicsengése, akár a csúsztatásnak. A csúsztatás félremagyarázás, valakik hamis vizeken úsztatása, bizonytalan csúszós talajon vezetése – átverése. A csuszamlik, csusszan, becsusszan már kissé vulgáris zöngéjű.

A csíny, csínytett talán a kicsinyhez köthető, mivel legtöbb csintalanságot, csínyt kisgyerekkorban követ el az ember. A csitt, felszólítás a csintalankodás befejezésére.  
A csík kilóg a sorból. Ez egy c/síkon végigfutó sáv, vonal. 
Csorog-locsog. A locsog esetében gyökfordítás és r>l hangváltás történt, mely más irányba árnyalja a kifejezést, a cs a loccsanási hangutánzó, a g jelzi, hogy hang.

Csörög, csörren, csörgő (g) hangot ad. A csörrenés a cserépedény töréséhez hasonló hang. Ez hangutánzó megnevezés lehet. 
Csúnya. Az ocsú, vagyis a selejtes alja minőség hasonlója a külalak esztétikai látványa tekintetében. A cs az ú hanggal a legalsó szinten, az ny a nyamvadt értelmét adja, és az a is alacsonyfekvésű hang.  
Csűrben van az állatcsürhe, csorda takarmánya. A csűrnek a csürhéhez nincs köze. A csűr hosszú ű hangja a nagy befogadó űrtartalommal kapcsolatos. Egy nagy űrtartalmú gazdasági épület vagy munkaterület, például üvegcsűr
Íme néhány a cs hangot tartalmazó szavaink közül: Ancsa, Marcsa, Jancsi, Tercsi, Julcsi, Karcsi, kicsi, kecs, kecses, kecse, csecse-becse, csecs, csöcs, csöcsös-faros, csöcsöz, csöcsörész,

csecsemő, csecsbimbó, csecsszopó, 
aprócska, apró-cseprő, csip-csop, csip-csup, piszlicsáré, cseke, csekély, csekélység, (c)sekélyedő, csökő, csenevész, kicsi, kicsiny, 
csonka-bonka, csonka-boka, 
becs, becses, becsület, belbecs (lelki érték),  
csáb, csábos, csábít, (nemi) csáberő (ez a szexepil), csábul,
csacsi, csacsiság, csacsiskodik, csacsika, 
csetten, csattan, csettint,
csahol, csahos, 
csemege, csemegézik, csemcseg, csámcsog, 
csal, csali, csalogat, csalóka, csalárd, csalfa, csalafinta, csalogány,
Csilicsali Csalavári Csalavér (Móra)
csend, csendül, cseng, csöng, csenget, csönget, csengettyű, csilingel, csingilingi, 
cserje, cseplesz, csemete, csalit, fiatal bozótos liget
csacska, csacsog, cseveg, csivitel, csiripel, csipeg, csipog, csicsereg, fecseg, locsog, lepcsel, cserfes, cserfel, cseverész, csivog, 
cselekszik, pepecsel, cselez, csélcsap, cselevendi, cseleskedik, cselfogás, cselszövés, cselgáncs
csepű, csöpű, csüpű, gubancos len-, kenderrost maradvány
csápol, a rovar tapogat csápjaival, a közönség a koncerten integet
csárda, csárdás, csármál, lármázik, a mulatozás helye, módja
csúszda, csúszkál, csusszan, becsusszan, csicsonkázik, 
csetepaté, csihi-puhi,   
csatangol, csatrat, csalinkázik, csámbolyog, csámpál, csetlik-botlik, 
csattint, csettint, pacsit ad, pacsiz, 
csavar, csavaros, csavarog, csavarít, csavargat, csűr-csavar, 
csobog, csörgedezik, csobolyó, csermely, érnél nagyobb vízfolyás
gáncsos, csökönyös, makacs,
csög, csög-bog, göcs, göcsös, csomós, görcsös, göcsörtös, rücskös, 
csepeg, csöpög, cseppen-csurran, cseperedik, cseppecske, cseppnyi, csöppnyi, csöppség, tócsa, 
cserren, csörren, cserget, csörget, csörög, 
cserke, cserkész, kicserkész, kiscserkész, 
csesz, csesztet, csiszol, szépít
csillag, csillám, csillámlik, csillog, csilla, 
csirke, csibe, kiscsibe, csipog, csiripel,
csikló, csiklik, csikland, csiklandós, csiklandoz, székelyül: csiklint, csiklant 
csikó, kiscsikó kiscsacsi, csacsicsikó kisszamár
csíny, csínytevő, csintalan, csintalankodó, csinnadratta, 
csipke, csipkéz, csipkés,
csicsés mese, csicsikál, hajcsizik, hajcsikál, bubucsikál, csucsukál, csucsujgat, altat, csucsul a kicsi, csipisz, pöttöm kisgyerek népiesen,
csiga, csigás, csigáz, csigolya, csigasor, csigabiga, csigalépcső, csigavonal, kacskaringó, csicsás, csiricsáré, 
csíra, csírasejt, csiribí-csiribá,  
csinos, csinosodik, csinosít, csinoska, csinosodás, csinál, csínja-bínja csinibaba, csín, külcsín, 
csitri, lányocska, menyecske, bácsi
csoda, csodás, csodaszerű, csodálatos, csodálatra méltó, csodaszép, 
csokor, csokréta,  
csók, csókol, csókolózik,
csóva, csóvál,
csíp, csipked, csípő, csípicsóka, csípcsípcsóka, csip-csup, csippent 
csámpáz, csimpolya, csüng, csimpaszkodik, akár a csimpánz.
csúcs, csúcsra jut, csúcsos, csucsori, csucsorít, csucsorog, csucsorka,  
csücsöri, csücsörít, csücsörög, csücsörke, 
csücsül, csüccs, csüccsen, csücsükél,  
szemölcs, szemcse, 
tacskó, kecske, fecske, macska stb.
lépcső, hágcsó, a lépő, hágó szavakból,
becsiccsent, becsíp, csuklik, csukló 
 És minden kicsinyítő képző, melyben benne a csé hang: aprócska, hajócska, tyúkocska, almácska, napocska, holdacska stb., játékosabban, becézőbben hangzik, s a szóban forgó személy, tárgy, fogalom, kisebbnek, kedvesebbnek képzelhető el, mint azok, melyeket csak a -ka, -ke kicsinyítő képző követhet. Itt is figyeljünk a kisgyerek kedves kicsinyítő beszédére.Van olyan, melynek neve eleve dédelgető hangzású: fecske (kis fecsegő), kecske, a kecseske, kecsesen ugrándozó, macska.

Ám a cs ott van a mocsokban, ocsúban, ocsmányban, acsarkodásban, dancsban, de a csüggedésben is, ami talán egy csődbe ment terv miatti gondon függést jelent, ez esetben a nehéz helyzet hozta gond fölött csüng, csügged az elme.