„Mássalhangzó: a felső fogsorral és az alsó ajkakkal képzett réshang, a v zöngétlen párja.”


Az f hang a törzsi erőre – fa, férfi; keményre – fal, kőfal; élesre – fen; magasra – fent, fény stb. vonatkozó, tárgyra, vagy esetenként kellemetlen fogalomra utal. Idegen nyelvekbe is átment az erő értelmű kifejezés kezdőhangjaként: faforte – erő (erdő – forest, foresta).
Éberségre intő ösztöni figyelmi (figyelmeztető) hang is: figyelj! Rokonhangzója a v, vigyázz! Esetenként cserélődnek, vagy ugyanolyan értelmet hordozó szavakban kulcshangként vannak jelen. Pl.: firtat – vitat, figyel – vigyáz, fortyog – vartyog, fanyar – vonyár, felez – választ, fészkel – vackol, ficánkol – vickándozik, fürge – virgonc, fonal – vonal, fonnyad – ványad, forradás – varrat, felel – vall, fénylik – világít, fial – ívik, fergeteg – vihar, fekete – vakság, feslett – vásott, fájdalom – vajlódás stb.

Még van egy párhuzam, de ez nem oly szembetűnő – az s, sz hang. Pl.: firtat – szóvá tesz, figyel – szemez, fortyog – süllög, fanyar – savanyú, felez – szétvág, fészkel – szöszmötöl, ficánkol – szökken, fürge – serény, fonal – z/sinór, fonnyad – senyved, forradás – sebhely, felel – szól, fénylik – szikrázik, fial – szül, fergeteg – szélvihar, fekete – színtelen, feslett – szabados, fájdalom – szenvedés stb.
A fázás, fagy, facsarás, fajtalanság, fakó, fanyar, feddés, fegyelmezés, feslettség, fikázás, fennhéjázás kellemetlen hatást kiváltók. 
A falu (etruszk falu – falu), mely régen embercsoportra is alkalmazott falka szóból alakult. A falkát pedig egy farok– vagy csóvaszerűen elnyúló, vonuló tömeg alkot.  
Az f hangnak nagy szerepe van az étel körüli megnevezésekben.

A fazék (etruszk fase – fazék, ebből az olasz vaso, vasi, román vas, francia vase) szó a főzéssel van kapcsolatban. Etruszkban a főzés fogalma a párol szóban fejeződik ki: parliu – főz. A fazékban, faedényben vizet tartottak, innen a z jelenlét. A főzéshez is víz kell. Amikor megjelent az agyagedény, akkorra a fazék szó meghonosodott, és megkülönböztetésként adták a cserépfazék nevet.

Az a fő, ami a fazékban fő. Ez régi mondás. Finom falatokat falatozunk. Tehát fel kezdődik a finom, de a fűszer is, melyért háborúkat vívtak, hajóutakat tettek meg a keresésükre. Például, Magellán Föld körüli útját a Fűszerek szigetének felkutatásáért indították. 
A falatról. Az f a fog, az a nyitott száj, az l hang nyelvhang. Tehát fal, és persze utána majd nyel.

Az f hang ösztönszerűen jöhetett egyforma kezdő kulcshangként a férfi és a fa megnevezésében. A fa általában magas, egyenes, kemény. Ami kemény, az feszes, férfias. Itt a törzsi erő a közös vonás.  
A faragás, a farág’-ása (r) megmunkálása is férfimunka volt, ide kellett a fejsze, mely összetett szó – fej szekerce, és fejtéshez, leválasztáshoz volt használatos. A fejtés, fejés valaminek kierőltetése munka, erőkifejtés nyomán. Az anyaméhet az újszülött feje nyitja meg szüléskor, talán innen indult a fejtés megnevezés. A fej, más szóval – tehát innen a főbb dolgok előtérbe helyezése. 
Árpád vezér egyik fiának neve Fajsz volt, mely ma helységnév az anyaországban. Ha valami jól sikerült arra mondták, hogy jól áll, keményen, akár a fa, feszes, vagy fa-szerűen kemény munka. Összeolvasva vulgáris hangzású, és így, bár ez nem művelt emberek szóhasználatába illő, mégsem útszéli kifejezés, annak ellenére, hogy a férfi nemi szerv megnevezése is hasonló. Az is az alkalmi feszes állapotáról kapta nevét. A koponya is kemény, talán ezért kulcshang a fejben az f – fej, keményfejű, mondják néha, és ha még árnyalni akarják, akkor: bükkfejű. hoz hasonlították a kemény főt, a bükk keményfa. A fa és a kő volt a viszonyítási alap. A kemény szó gyöke a kő. A kemény jelentése vé váló, de erről majd a k hangnál.  
Ami szép, színes, esetleg ízlésesen festett, az fess, de ha túlhangoltan fitogtatott, akkor feslett. A feslő egyúttal repedt is, tehát már nem ép. A Czu-Fo szótár a vásottal hozza párhuzamba. Az elferdülés alapgondolatát adja térben, ízben a facsar, fanyar. A cs az egyenestől eltérőt, az ny a kellemetlen íz hosszantartó hatását jelzi.  
A fedél is fent van. Fed, véd. A fő felül van, mert fontos. Az ő fenti dolgokat jelöl, felszáll a hő. A fel igekötő a felfelé irányt jelzi. Felhő is fent van, fentről jön az eső. Ebben másodrangú kulcshang a h, mely könnyed léghang, a mellkas mélyéről kibocsátott levegő hozza létre. Ez a lehelet hangja. A h felfelé szálló hatást sugall. Pl.: fohász, felhő, a hő is felszáll, úgy lesz felhő. Ez okon van itt a h hang. 
A fent levő dolgok függenek, fityegnek, a füge is függ. A fülön is függ a fülönfüggő, a fül egy üreges szerv, a fülke is lehet egy faloldali üreg. Néha a fogason függ a kabát, esernyő, ha nem használjuk.  
Fegyelem. A már említett figyelmi megjelöléshez hozzátehetjük a fegyelmit is: fegyelem, fegyelmez, fegyház, fegyenc, fegyver. Ez utóbbi rövidítésből eredő összetett szó: fegyelmez, verekedik. Ezek kemény fogalmak. A fegyelmezés – ha szükség – fenyítés általi f/egyenes útra terelés módja volna. F/egyenítés.

Ha figyelembe vesszük a g hang igazságosság meghatározásában, a gy hang egyenességben való szerepét, és azt, hogy a tisztességes, emberi méltósághoz illő lét mennyire függ ezektől a fogalmaktól, akkor rájövünk, mily fontos, súllyal bíró szerepe volna a mai világban is az igazságos megítélésnek, a jog befolyásolhatatlan egyenességének, az egészséges fegyelem szükségességének.  
A finom külön is említendő a szükséges dolgok közt, mert ez az élet megszépítői közé tartozik. Az f hang mellett a kellemes n (hangulat, nő) másodlagos fontosságú kulcshang, köztük a felhangoló i, majd az om, mely fellazító érzelmi jelentésű. Ebből csak valami nagyon jó jöhet ki. Finom. Ha az ízet hangulatra váltjuk – vidám!

Abból is kilátszik, hogy e fogalmat legjobban érintő ösztöni kezdőhang, mivel idegen nyelvekben is e hanggal kezdődik a finom megfelelője. Olaszul a delizioso, delicato mellett, mely inkább az édes-finom felé hajlik: fine, fino. Románul delicat, de fineţe is. Németül fein. Franciául a délicat mellett a fin is ezt jelenti. Annyira meghatározó volt ez a hang, hogy átment az ősnyelvi gyökből ezekbe a minden nyelvi rendszerességet nélkülöző nyelvekbe is. Az f hang nőkhöz kötődő fogalmak kezdőhangja is a fecsegésen kívül. A nő n hangja ott van mindenhol hangulatkeltőként. A finomságok, finom falatok elkészítői a nők. Az ezekben való jártasság a jó értelemben vett női fondorlatokhoz köthetők. Ők jól tudják, hogy a férfi nagyon éhes tud lenni, hogy a kemény izomerőt igénylő munka után a férfi számára szükséges az energia újratöltődéshez a finom eledel, így azt is, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át is vezet egy út. 
Fog, fogalom, fogadalom. Ezek fontosak. A nehéz feladat, fogas kérdés, de egy jó fogással megoldható. (Kutyaharapást szőrével.) A g itt kulcshang. Valami, ami helyben tart (horgony). Erről a g hangnál. 
Ami fontos, elsődleges. A fontos szó ősmagyar gyökre épült. A font súlyegység. A fontos, fontosság, fontossági sorrend, a megoldandó feladat súlyát, súlyosságát, súlyfüggvényi helyzetét jelzik. 
Forog a világ. A Föld, Naprendszer, Tejút, galaxisok, csillaghalmazok, minden forog, a forgás fontos mozgás a Világegyetemben.  
A királyi pár fiút várt, ez fontos, tehát nagy súllyal bíró eset volt az uralkodó család vérvonalának fenntartása, továbbvitele végett.  
A fütty hangutánzó megnevezés, azért f hang, mert figyelmeztető, magas, éles hang. A szóvégi –tty erős véghang jelzője. Pl.: rittyen
A színek is rendkívül fontosak a világban, szépérzékünk telítődik velük. A szép színek csodálatossá teszik a világot. Nem csoda, ha a két véglet f hanggal kezdődik, a fehér és a fekete színek a színskála két véglete. A fehér van felül, ez a színek összessége. A fehérben a légies h a másodlagos kulcshang, mely a könnyedséget jelzi. A fekete nem is szín, hanem a színek teljes hiánya, maga a sivárság. Itt az f hang mellett a k a másodrangú meghatározóhang, és ez a kemény hang lefelé, a mélybe mutat, mint a kút mélyébe hulló kő. A feketéhez kötődik a fekély is. A fekete a gyász színe a világ népességének jelentős hányadánál. Mellesleg, a halál állapotában, fekvő helyzetben van az ember.
Az  f hang fontos figyelmet felhívó kezdőhangként ott van földben, fűben, fában, felhőben, folyóban, a szél fuvallatában, tehát olyan hang, mely a fő életfeltételek fontos tényezőinek kezdő-, uralkodóhangja.