Mássalhangzó: a nyelv háta és a szájpadlás között képzett réshang. J hanggal kevés szavunk kezdődik. Míg a k hanggal kezdődő gyökeink a Czu-Fo szótárban kilenc oldalt tesznek ki, a j-vel kezdődőek alig több, mint fél oldalt. Mégis jelentős hang: a jó, ezen belül a jog és jövő fogalmai, tevékenységek, tulajdonságok megnevezésének kezdő és köztes kulcsfontosságú hangja. Kedélyhang, fájdalom és ujjongás hangja: jaj, ajaj, juj, ujujuj, jééé, éjéé!

Jaj! Vajlódás, vajúdás, vájdalom, v>f hangmódosulással fájdalom. Az erőre utaló f hang a hatás erejét jelzi, a j a jaj szava, a d ez esetben rossz kedélyállapotot jelöl. 
A jámbor ember (állat) tulajdonságokkal bír. A jámbor szóban a j a jó, az ám a szelídség jelölője (am, ám – galamb), de a bor gyök furcsán hatna. Itt azonban hangváltásról lehet szó, mivel az egésznek a szelídség a sugallata. Talán a jámbor – jóember.   
Jár, a járás alapfogalom szerint a rendkívül dolgok közé sorolható. A helyből elmozdulás élmény, megfigyelhető a kisgyerek kitörő öröme első lépteinél. Jé, jó, jár-ok! A j hang gy hanggal is váltható a járás fogalmának kifejezésénél. Például: jer – gyere, jöszte – gyöszte, jössz? – gyüssz? Régies: járogol – gyalogol stb. Az r hang még jelen van a robog, rohan szavakban is, és a járással kapcsolatos erőkifejtést jelenti.  
Játék. A j a jó, a t tevékenység, ék a kifejezetten kedvet okozó, akár az ajándék. A játék is jó, de a mozgás, a járás kellemesebb változata a táncolás, melyet örömteli állapotban járunk. A tánc a magyar tán gyökből eredt, és ide-oda mozgást jelent. A tán után a játékos c hang adja meg az örömre utaló értelmet. Így lesz tánc, különben tántorgás lenne. A németek és franciák is ebből vették át, különben nem tudnának tanz-olni, dance-olni. A tánc ugyanis nem német és nem francia eredetű, ahogyan a Magyar Értelmező Kéziszótár állítja. Ha e magyartalan szemléletű kiadvány megállapításait nézzük, nekünk nincs is nyelvünk, hiszen megállapítása szerint, szavaink 90 százaléka nem magyar eredetű szó, ami becstelen, aljas hazugság.

A tánc, tánclépés, táncjárás, tősgyökeres magyar gyökből alakult magyar szó a fent említett tán gyökből, melynek szóbokra van a magyar nyelvben és rokonfogalmú gyökök is vannak. Megfigyelhető az n hang szerepe a kifejezésben. A Czu-Fo sz. szerint: ide-oda mozgó, ingadozó, tántorgó, andalgó, induló. Összevethető a támolyog vagy a sánta szavakkal. Az n hang az egyensúly egyik fontos hangja. Az egyensúlyhoz, kapcsolódó szófelépítési érdekességről az n hangnál. 
Az etruszk – latin – olasz nyomvonalon a láb szóból alakult a tánc, táncolás fogalmát jelentő: ballata, ballare, ez a láb fordított gyökének olasz nyelvbe átmentett változata, innen a bál.  
A , gya gyök rokonfogalmi kapcsolatban van az ősnyelvi diatesz alakkal, ugyanis az eljárás, gyakorlat, dolog, tett is hasonló jelentést takar, bár ezeknek nem mindegyike hordozza a fogalmát.  
Az ajtó, a be- és kijárat is fontos. Az ajkak is a test be- és kijárata. A jár régiesen jargal, ebből a rkál (nyargal), gyökfordítással rajzik, rajcsújoz. A cs hang itt a rendkívüli csintalanságot jelzi, a j a játékosságot. A járhoz kötődne a jorgalom (irgalom), a kegyelem, ami kir/na.  
A járás fogalmának egyik gyöke az ir, ireg, z-vel izeg. Az iz gyök a minden izében való mozgást jelzi (ízület).  
Ami jár (neki), ahhoz joga, jussa van. A latinba (románba) is e gyök ment át a jog fogalma kifejezéseként: justitia. A jog g hangja a rögzített igazságról szólna, de ez ma nem így van.

Ma sem jog, sem igazság, csak szemfényvesztés és szemkilövés. 
Java, javarésze. Ebből kiérződik, hogy a jobbik, a nagyobbik fele. A ja-va, a van igével, a vagyonnal kapcsolatos. Például: valakinek a vagyona, azaz javai. Itt van a v hang szerepe. 
A jog, juss a kegyelmes ítélkezés fogalmát sugallják a l értelmezett jog szerint. A kijáró juss, , jog fogalmához kötődik. Pl.: Jutalomra, díjra javasolták, ságos, jorgalmas, irgalmas tetteiért. Az s hang kettőzése a jogosság fontosságát emeli ki. 
Jövedelem, javadalmazás, mondhatnánk: javadalom, mely jó, hasznos termelői, alkotói tevékenység eredménye után kapott ju/ttatá/s/s.
Jószág, ez a javak összessége (ógörögül eüsz, egy j-vel elől, ág-gal hátul j-eüsz-ág). Valaki megoldást javasol, eredmény elérése végett. sol a javasasszony, vendőt mond. ,n, vő, eljövendő, jobbat várunk, a jövő javát. A jószág sz hangja számos értelmű, az ág a többirányúság. Javak, melyek számosak, és minden beletartozik. 
A lány táji ny megnevezése lány fogalmát sugallja. Mintha összevonná a két szót: jó lány.

Jön, jövend, eljövendő A jövendő-ben talán nem véletlenül van benne a vendég gyökszava. A jövendőbeli jány is vendégként érkezik, a vőlegény örül a vendégnek, nagy az örvendezés az esemény kapcsán. Az ör/vend összetett szó: örül a vendégnek.

A magyar nyelvűek jóhiszemű, bejövendőt, vendéget szeretők voltak. Ebbe pusztult bele az ország.

Mondhatná  valaki, hogy a régies jövőidő and, end végződése hallik az örvend-ből. Pl.: csodálkozand, menend, csodálkozánd, menénd, ez az örvend esetében örvendezénd, örvendezend alakban jelenik meg. 
Jel, jó jel! Eredetileg talán a kedélyszót követő kézmozdulatot, jeladást fejezte ki. A jel írásban is rögzíthető. Ez a lejegyzett jel. Megjegyzendő: a jeles jellem nemes jellege a legjobb személyiségi ismertetőjel (nem kód). A jellem kettős l hangja, akár az illem esetében másokra is kiható fontos belső értékre hívja fel a figyelmet. 
A lejtő a lefelé irányt, és az ejtés értelmét adja, tehát szintkülönbségre utal. A lejtő része a tájnak.

Fejtés, fejés valaminek kierőltetése, kikényszerítése, munka, erőkifejtés nyomán. Például a tej. Fejtej. Az állat tőgyéből kifejtett folyadék a tej. A tej j hangja jót, kellemeset sejtet.  
Jótékony. Az első szótag félreérthetetlen – . A ták, ték a régi magyar nyelvben munkát, tetteket, tevékenységet jelentett. Az ony, a befejezettség, elvégzett feladatot jelölő. 
Tulajdonképpen a j hang kedélyhang, a -hoz, és a fájdalom fogalmához kötődő kulcshang. A magánhangzó itt másodlagos*. Ezeken kívül magyar gyökről j-vel csak a juh, juhar van, melyek szintén nem esnek távol a fogalmától, egyik, mint engedelmes állat (Székelyföldön, a Korondi-hegyen ma is johoknak mondják.) A másik, mint jól megmunkálható, érdekes, szép erezetű faanyag. 
Marad a jég. Mi ez? Egy kisgyerek felkiáltása a víz fagyását és az első hó lehullását látva.

Jéééé! És ösztönből odakívánkozott a vége – g, mely mozdíthatalanságát, rögzítettségét jelezte.
*Hasonlóan a: ka, ki, ke, kö, ku gyökökhöz, melyekből a görbe dolgok különböző változatai származtathatók: kacs, kajla, kajsza, kasza, kanyar, kalimpál, kampó, kancsal, kilincs, keletnyű, könyök, kígyó, kulcs. Ezek esetében a k az uralkodóhang.