Mássalhangzó: két ajak zárjával képzett orrhangú zöngés hang.Az m hang képzése némileg hasonlít a h hanghoz, nem a hangszálak közt képződik, hanem az ajkak közt. Tehát mélyről, akár a h, és közvetlen az ajkak képezik hanggá. Képzésekor nagyobb belső odaadást kér. Az ember, férfi, nő, a mag, az élet csírája egyik legjelentősebb kifejező hangja. Az m meghatározó hangja az emberrel kapcsolatos szavaknak. Összességében elmondható, hogy az m hang, a mag kifeslését utánozó ajaknyitó hang, az emberhez, nemiséghez, a testi gyöngédséghez, a megújulás fogalmához kötődő hangok egyik legfontosabbika, legközelebb álló hangja. A szájtevékenység, mozgás, mérlegelés, indulatok, tevékenység kifejezésének kulcshangja, vagy azoknak következményeivel kapcsolatos.

Az embert, a férfit, de főképp a nőt (em) jelöli már embrió lététől. A fogalom uralkodóhangja az m hang. De nem csak a magyarban, hanem a ma magyarnak nevezett nyelv ősi alakjából átvett gyökök révén más nyelvekben is jelen van az emberrel kapcsolatos szavakban, vagy az n is a nők esetében. Például: man, woman, uomo, donna, bambina hombre, homme, femme, mensch, damen, om, femeie, doamnă, muiere.

Az m és n nélkül nincs ember.

Az em, ü, nemű, a ber – ferfér-finemű, így a kettő együtt EM-BER.

Ez így igazolódik, ha összevetjük a különböző nyelvekben férfit, férjet jelentő szavakkal. Például:

Románul BÂR-bat, a BÂR egyezik az em-BER FÉRfi oldalával.

Olaszul VIR-ile, FÉRfi (em-BER). 

Franciául – homme, de a FÉRj – MARi.

Németül – mann, ám a nős FÉRfi VERheiratetter mann. 

Mindenütt jelen van az r hang, az erő gyökhangja (er, ir, ar).  

Továbbá  az: eme, emse, ene, ü/nő, ana, anya. Ebből kiérződik a nemiség, az emel, vagyis terhet visel a . Az embrió, magzat, az em gyökből jön. A nő hében hordja magzatát, a melléből, emlőjéből emtet vagyis szoptat. Emlőből emik, szopik a baba (Eme, eme, baba!), majd utána emészt. Ha felnő, ember lesz belőle, és emlékezni fog. A h hang mellett ez az érzelmeket legjobban kifejező hang.

Székelyföldön, amikor kisborjat szoptatnak, és az nem akar, olyankor mondják: – Mme, no! 

Em, ember, emlék. Az em gyök a vel kapcsolatos (ü/, stény). Ebből az Emese, Emőke, Enéh, Enikő (ógörögben Eunika), Ana, Anna, az Éva is, de ebből az em-ber is, a nő és férfi egy szóban. És ez csak a magyar nyelvben. Ezekről már volt szó az előbbiekben. 

A „ketten lesznek egy testté” fogalomból magyar nyelven lehet úgy is következtetni, hogy ezeknek egyik fele félfi, l>r hangmódosulással, férfi, a másik a feleség, azaz a másik fél. Ezt egyetlen európai nyelvben sem lehet így levezetni! Hogy miért? Mert a ma magyarnak mondott ősnyelven volt megfogalmazva, mely az eredeti első nyelv. Elsőként e nyelven neveztettek így a dolgok! A többi ebből vette át. Az m hang, vagy módosulva n, majd minden nyelvben ott van az embert, a nőt, nemzetet jelentő szóban. 

Az emlék szavunk is az em gyökhöz kötődik ugyanúgy, mint az édes emlő. Émik, ímik, azaz életre ébred, serken az agy is az elmúltak tárházát kutatva. Tehát az emlék szavunk az emlékek jobb megőrzőihez, a khöz kötődik a szógyök szerint. Felemlik, felserlik az agy, mozdul a kép az elmében, felsejlenek a múlt képei, emlékei, tehát emlékezünk.

Az emlék, románul amintire, e>a hang módosulattal, az emlék fogalma a nőkhöz kötődése itt is igazolva van, lásd a femeie – szónál. Az am kezdetű szavakból: amant – szerető, olaszul amante; amabil – szeretetre méltó, olaszul amabile; amator – műkedvelő, amor – szerelem, olaszul amore; amică – barátstb. Ebből a familia – család. Az em gyök igazoltan a gyöngédség kifejezője.  

Ugyanakkor az m hang jelöl többféle szájtevékenységet is: majszol, emik (szopik), ámul, máhol, mar, mérges, mardos, magol, magyaráz, mordul, morgolódik, morog, mammog (mamlasz), makog, mekeg, mesél, mímel, mohó, mond, motyog, matyog, mukkan, mosolyog, marasztal.  

A kisbaba apró játékai a mütyürkék, figyeljük meg, mit tesz, amikor használja kis összefogott ajkaival az m-m-m hangot. 

Az m hang a mag jelölésének, a belőle létrejött teremtőgyöknek és a gyökökből létrejövő szóbokroknak meghatározó hangja.

Például: mag, gamó, gumó, szem, szám, mák. Az élet csíráját magába foglaló mag, az anyaméh is, melyben a magból embrió, magzat lesz, majd megszületvén, világra jötte után annak emtetése, táplálása kifejezésekben mind, mind az m hang a kulcshang. A gyermek, gerjedő mag, később ember (man – kiejtve men, fordított em gyök) lesz. A kelta eredetű népeknél a Mac (mek) családnév előtét, -fi (fia, gyermeke). (Mc Artur – Arturfia, gyer-mek-e Artur-nak)

Jelentős szerepe az én, egymagam, m/ego/m, önmagam,
szem
élyem, számomra fogalma, és a hozzá kötődő kifejezésekben. 

A mag gyökhöz kötődő szóbokorhoz tartozik a: magonc, magas, magos, magvas, egymaga, magányos, magtalan.

Feltehetően a mák azért kapta ezt a nevet, mert eleve kifejezője lett a sok apró szemből álló termés többes számú alakjának: magok, ma/gva/k mák.

A mag magában hordozza az öröklődés, szaporodás lehetőségét. A megismétlődést, megújhodást, sokasodást. 

A meg igekötő jelentése is hasonló, valaminek az eredetétől induló történeti lefolyását jelzi. A számtani összeadás meg szava is a növekedéssel, sokasítással kapcsolatos, akár a magból kikelő, magosodó, magasodó, kimagzó növényé.  

A magasztos dolgok jelentésük szerint magvas, értelmes és ugyanakkor fennkölt eszmei tartalommal bírók. 

A ma gyök a mamut megnevezésben is benne van. Úgy tűnik, hogy ez két szó rövidítéséből állt össze magasnak, marjasnak mutatkozó állat. 

A szájtevékenységek közül a mar gyöknek jelentős a szóbokra: a mar ajaknyitó m és a hangja után az r hang a romboló erőt jelzi, belemar, aki bírja, marja, kimar belőle, amiből kimarnak, abból marad a maradvány. Aki viszont sokat markol, rájön, hogy markába kevés jutott. Az r másodlagos, de jelentős, mert nélküle nincs erő a szóban. 

A vízmartból a víz mart ki, a folyó által lemart martot partnak is mondják. Valamikor marhának mondták a vagyont, melyet összemarkoltak innen-onnan. Aki a tálból márt, részt vesz magának, vagyis kimar egy darabot, melyet fogaival szétmarcangol.

A szétmorzsolódás, murva, morzsa.   

Marásból eredhet sérülés, marakodásból sérelem, melynek jelképes utóíze keserű. A keserű kifejezésére más nyelvekben amar, amara, amaro stb. szavak használatosak. 

A rómaiak Mars nevű hadi istene, a harcosok marcona képe marakodással, sebzéssel, sérüléssel, morbid utóhatással kapcsolatos.  

Egy jelentős egyéniség markáns megjelenése, arcának éles metszetű, erőteljes vonásai azt jelzik, hogy személyiségének jellemzői mélyen beivódnak elménk tárházába, úgyszólván bemaródnak, kitörölhetetlen nyomot hagynak.   

A kutya marcangoláskor morog is, tehát hangot ad. Morajlik a háborgó tenger, a hegy gyomrából kitörni készülő tűzhányó. Erdővidéken, Nagybacon és Mikóújfalu közt van a Murgó hegy, mely valamikor arról kapta nevét, hogy onnan valami sejtelmes morgó hang hallatszott. 

A morog esetében ajaknyitáskor érzékelhető a rövid m, tovább inkább a nyújtott o és az erőteljes r hangé a szerep, de m nélkül nem indul el a kifejezés. Talán csak az orgonál szónál, de ez nem mérges hang, ennél inkább váltakozó magasságú zenei zöngés feltételezhető. Ezeknél mindenhol jelen van a hangot jelző g

A marhoz kötődik a mer. Mondjuk: aki mer az mar. Mer, mered, merevedik, merészel, s mivel merész, bele mer menni a vízbe, és vizet merít, mér, méricskél, mérlegel, és nehéz helyzetben dönt, ha merész. A már szócska is a mar, mér, mer, mor gyökváltozatok egyike. Történésekhez kapcsolható kifejezés. Valamilyen várakozást követően elkezdődő folyamatra, esetleg idő előtti bekövetkeztére utal, vagy lehet serkentő, határérték elérését jelző stb. Mindenképp türelmi, reményi, beteljesülési idegállapothoz köthető kifejezés. 

Az m az uralkodóhangja a merevséget, kötöttséget fellazító fogalomnak is. Ezek a mo, ma ősgyök származékai. Például: mál, mállik, málé (olasz mamaliga), mállasztó, omlik, omlaszt, malom, a méla, mélabú, melankólia, melódia, muzsika, méz, mézga, meleg stb.

A málé szónál a Ma. Ért. Kéziszótár (Málé Élelmezési Kéziszótár) román eredetet jelöl. Csak a fenti bizonyítékokon kívül a szerkesztők elfelejtették azt is, hogy a román nyelv a latin származéka, akár az olasz. Ez az etruszk nyelvből ment a latinba, majd onnan vitték szanaszét a latin nyelv örökösei. Különben a málé szó nem a kukoricával került a köztudatba. Málé azelőtt is volt, jóval régebbi a román, olasz vagy a latin nyelvnél, talán ez volt az első kenyér elődje. A szétmállasztott gabonaszemekből egy szétmálló sütemény. Hol volt a málé szó keletkezésekor a latin nyelv??  

A lazítás további kifejezője az itt jelenlevő l hang. Például: a méla továbbviteléből a lanka, lenge, ledér, lágy, de erről az l hangnál. 

A mos gyök a vízhez, a tisztasághoz kapcsolódó. A mo mozgás, az s a súrolás, sikálás hangutánzója. A tiszta, felhőtlen, nyílt mosoly hasonlat, a mosolyt a mosott tisztához hasonlítják. A bibliai Mózes neve is innen van. 

Motolla. A mozgás, matatás, motoszkálás, motollálás. Innen a mozdony, motor. Ezt a gyököt nem mi vettük át, hanem tőlünk vették át mások. Nekünk nem idegen kifejezés. A szó két részre osztható mot a motollát, mozgást – a tor a forgást jelöli. A matring, motring szavaink ehhez kapcsolódnak. Az elvégzett munkát, a megvalósulót jelölő –ing (-ány, -ény, esetleg -ság, -ség) képzőt elhagytuk valahol az idők folyamán (móring), de fennmaradt némileg a keltagyökerű nyelvekben, és azokból átment az angolba.