Mássalhangzó: két ajakkal képzett zárhang, a b zöngétlen párja. Az r és a p, mint testvérek, egymás mellett álnak. Akár Pan és Stan, az r kemény, erőteljes, a p viszont finom, játékos. A p hang a ragaszkodást is kifejező. Könnyű, pici, de pergő is. Mivel a b hang rokonhangzója, így bizonyos mértékben annak tulajdonságait is hordozza. Kedves és bosszantó is. A p álló, rögzült ponthelyzet – kép –, vagy szilárd támpont, melyhez köthetők, ragaszthatók, melyre építhetők dolgok: alap, talp, záp, oszlop, cölöp. Esetenként befejező hang, akár a g vagy gy hangok.

Néhány p hanggal kezdődő szó: Piroska, pajtás, pajtika, pajkos, pajzán, papál, parány, paskol, pacsiz, pacskol, pátyol, patymagol, pehely, penderít, pepecsel, perdül, pici, picike, piciny, picinyke, picuri, picurka, pirinyó, pillangó, pille, pihe, pinty, pipi, pipiske, pisze, pólya, pöccen, pödör, pottyan, poronty, pötyög, prücsök, pufók, puha, pinci, ponci, punci, pá, puszi stb.

A p hangnál is van egy olyan jelenség, mint a g, gy hangoknál, a meghatározó szóvégi jelenlét: alap, csap, csép, gép, kap, kép, kúp, lap, láp, lép, nap, nép, pép, szép, táp, tép, záp, zsúp. Ezek mind fontosak, és a p lezárja, úgyszólván, pontot tesz a végükre.   

A p hangnak különleges szerepe van a bensőséges viszonyok kifejezésében. A táplál, apolgat, ápol, pátyol, puszil mind olyan kifejezések, melyek közeli kapcsolatra utalnak.

Mint minden hang, részben a p hang is jelöl kellemetlen dolgokat. A pöce büdös, a piszok pocok nem rokonszenves, a pofon, páholás még úgysem. A páholást panasz követi. A róka, nyuszi nem imádja a puskát. A lónak sem kell pányva, és az elején a patáját a patkó, vékonyát a pengő sarkantyú bántja. A patkó, patára kovácsolt vas.

Az r és p, de főleg az r akkor is meghatározó, ha fontos, mély nyomot hagyó jelenségről van szó. Ilyen az értelmes emberi arc, az emberi ábrázat, kép, pofa is. Az ábrázat – arc. Az áb-ra – rajzolat – kerek rovás, valaminek a képmása. A képzelődés, valószerűtlen, valószínűtlen képzelt ábrák sora.

Tapad, lapul, lapít. Itt az ap gyök (kapcsolat) a ragaszkodás, a d az odaadás hangja. Az l hang az alacsony, szerény simulás, a lapít már bűntudatot is sejtet. A lapítás célja – észrevétlenség homályában maradni. Az ap gyök az alap szóban is kulcs, hisz azzal kapcsolódik a talajhoz az építmény. 

Ep, eped, epekedik. Ez a szomjúsággal kapcsolatos. A p hang a vízre is utal, de ugyanakkor a ragaszkodó belső vágy, lelki odaadás, óhaj. Áhítása valami, valaki nagyon kedves tárgynak, személynek.

Ennek ellentétét lásd a reped szónál.  

Pacskol, pacsiz, mindkettő a csap gyök megfordításából eredő szó, és a pajkosság, játékosság p hangja mellett tartalmazza a lepcsenés, csattanás, hangutánzó cs hangját. 

A pad, padolat, ez a d hang védelmet jelölő szerepét mutatja. A padolat fed, véd, leplez.  Az a hang az alacsony fekvésre utal. 

A pajkosban benne van játékosságra utaló j hang, a k kicsinyítő. 

Pang, a p a víz, az a alacsony, az n unalom, a g a rögzült állapot. 

A par gyök három irányban is ad értelmezést:

1. A gyors mozgást jelző paripa, parittya, hangváltással pergő, ami körös mozgás.

2. Par, parány, apró, por, a legkisebb fogalma.

3. A parázs, pörzse, porzsol. A zs hang jelenléte a zsarátnok, tűz.Ugyanez áll fenn a per, por gyököknél, melyekből beleszőttem a fentiekbe. Megfigyelhető, az r hang jelenléte, mint erőt kifejező.  

Pára, (etruszk parliu – főz) ellentmondásos szónak tűnik, mert bár a könnyed -val indul, az r jelenlét rontja az összhangot. Az r ellenére felszálló vízgőzt jelent. Az r valószínűleg hangváltás útján került be, és az ide jobban illő h hangot váltotta valami okból. A pára alak egyetlen magyarázata, a parány fogalma lehet, a hőhatás következtében parányi részekre bomló víz. 

A pátyolás takarást, burkolást jelent. Az ápolás közben való gondoskodás is a pátyolgatás fogalmához tartozik. Különben a gyök fordítottja az áp, tehát tyol, ápol ugyanabból a gyökből indul. Az ap, áp az alap. Az alap szó is alsó kapcsolódás. 

Ép-áp ellentét és összhang. Ép az a valami, ami nem áporodott, nem romlott. A egészségre törekvés, épülés, ezt segíti elő az ápolás. Az ápolás, apolgatás, gondoskodás, a meghitt kapcsolat, mind az emberi együttélés „építményének kötőelemei.” Az ép testben, ép lélek alapján a lelki kapcsolatok a testi épülés alapfeltételei is. Az ápolgat és az áporodó közti ugyanazon gyökből induló, mégis nagy a jelentésbeli különbség. Jól megfigyelve, látható, hogy az ápo bővítmény utáni lágy l az állapot kellemessé tételére, a g meghatározott helyre utaló, a tetteket jelző at igeképző építő jelleget sugall. Az áporodó r, sőt ro, rohadás gyökszavát, az ellenérzés d hangja és a jelző ó követi.  

Peng (zeng, cseng). Ez hangutánzó. Az ng páros itt a zöngét jelenti. A csend megtörését jelzi a: pendül (zendül, csendül). A per gyök is több irányba vihető el:

1. Per, perel, pöröl, perlekedik, gyors forgásra utaló – ez esetben nyelv – kifejezés, az l hang is a nyelvre mutat.

2. Per, pereg, perdül, pörög. Ez már tényleg forgás, a g hang utal arra, hogy egy pont körül.

3. Per, pergel, perzsel.

Pihe. A pi gyök a játékos picinység, megfigyelhető a fenti felsorolás szavai közt, a pi szótaggal kezdődő szavak mind valami édes kis játékos dogot írnak le. A he a könnyed lebegés léghangjai, akárcsak a pihen szóban, mely a könnyed felüdülés jelképes lebegését jelenti. 

Pisszen, hangutánzó szó, halk suttogó hangra mondják. A pisszenni sem mer’ kifejezés az isz gyök: iszony, félelem értelmét hozza. Azért sem mer pisszenni, mert fél. 

Pisze orr. A pici értelme van benne.

Piszka, piszkál, piszmog, szöszmötöl, az sz hang jelenléte hangutánzó, de talán az idegesítő személyre is vonatkozik. 

Piszok. A visszatetszési pi (pihá) gyök, s a nemtetszést kifejező sziszegő sz a kulcshangok. 

Pocs, pocsolya, mocsár. A p itt víz, a cs a mocsok, a dancs, állapot. 

A puska képzett szó, a pú, a lövés hangja és a c/ska kicsinyítő. Az első puskák inkább hangjukkal ijesztgettek. cska, ebből a puska. A vadnyugati filmek mesterlövészei mese a holdban. Azokkal a flintákkal, flóbertekkel jó esetben eltalált tíz méterről egy csűrkaput. A borzalmas emlékű szárazajtai mészárlásnál, második világháborús karabéllyal hat méterről leadott tizenkét lövésből egy golyó találta el, az utolsó sorozatnál már féloldalt forduló Nagy Dániel fogsorát, aki „kivégzése” után még tíz évet élt. Így hazudnak a zsidó filmek! 

Az életátörökítő szervek megnevezései nem voltak durva, erkölcssértő szavak valaha, hanem fiziológiai (puha, pici), élettani szerepük (pisálás) vagy feszes állapothoz hasonlítás alapján kapták nevüket. „A kőkor szava: kép.” Idővel a közönségesség szintjére süllyesztette a tisztességtelen kajánság.

A szóalkotások kezdetén nem volt megalázó, csúfondáros értelmük az ilyen szavaknak, hisz a nemi szervek megnevezései is azok jellemzőiből adódtak, és nem hordoztak kaján kétértelműséget, legfeljebb csintalan gondolatokat. Egy testrész volt, melynek nevet kellett adni, és nevet adtak, hogy adott esetben hivatkozni lehessen rá.