Mássalhangzó: a felső foghúst érintő nyelvhegy 2-3 rezdületével zöngés folyékony hang.
A szó  elején kemény, ropogós r, a szó végén lágyabb, de egyik leghangsúlyosabb legfontosabb hangunk. Jelenléte sok tevékenység, fogalom, tárgy nevében uralkodóhang. Főleg ahol erőről, erőkifejtésről van szó. Nélküle nincs tér, körforgás. Viccesen mondva, a Nincs szerelem bánat nélkül, nincsen forgás r hang nélkül. Az erő a legfontosabb világot alakító tényező.

Ott van, ahol valamilyen erő megbontja, megtöri a rendet: recseg, ropog, forog, robban, robaj, rombol, háború, durran, dörej, dördül, dübörög, karcol, reped, rezeg, reked, rándul, rian, rémít, remeg, retten, hörög, förmed, röhög, romlik, rohad, ráz, részeg, ribanc, ripacs, rücskös, mar, harap, ragadoz, sért, rág, rossz, rozzan, rüh, ver, röfög, rogy, rongy, ringyó, rohan, robog, rokkan, tör, őrül, túr, rútít, rúg, rusnya, mérges, ró, rabol, rondít, ront, rámol, renyhe, rendetlenít stb.

Az r hang ritkán kerül a szó végére. 

Ebből csak azokat a gyököket választom ki mutatóul, melyek érzelmeket, értelmet jelölnek, hogy látható legyen az r általi kifejezés azokkal való ellentéte. Nem az r hang a vétkes, hanem annak kifejező ereje mutatható ki ilyeténképpen.  

Az om, em, ep, an, on, in gyökök érzelmekről szólnak, az ész értelemről. 

Részeg. Ama állapot, amikor már nincs ész. Az r az ész megtört állapotát jelzi, a g leszögezi, igazolja az r hangnak az észre vonatkozó jelentését. 

Ringyó, rongy, ribanc, a jobb sorsra, szeretetre, megbecsülésre érdemes valami okból történt lecsúszása, erkölcsi megtépettsége, átvitt értelemben való cafattá válása. 

Reped, ez szétválás. Személyi vonatkozásban: az epekedés célszemélyével való kapcsolat széttörése: r-eped

Rombol. Az om gyök érzelmi, a kibomlást, kitárulkozást, megnyilatkozást, kifeslést – bimbó, szerelem – jelölő. A rombolás, mindezek széttörése, tönkretétele is. 

Remeg. Ez két irányba mehet el. Remeg a szív egy fennkölt érzelem hatására, ez esetben az r, m hangok az öröm hangjai. Remegni a félelemtől, egy másik irány. A remegésnek van köze a rémisztő rémségektől való félelemhez. A jóra fordulás remegő várását a remény szó jelöli. 

Rémít. Az émít – régiesen – fölébreszt. Ímette – ébrenlét. A rémít ráébreszt egy borzalomra. 

Az írás létrejötte rovás útján kezdődött. Az í előtéttel lett írás a roás, rovás, de innen a rajz is, mert az is egyfajta rovás. Valaha a feljegyzések rovásokkal kezdődtek. Ha egy valamije volt, akkor egyetlen rovással jelölte, ha több, akkor annyival, amennyi volt. Ha valami megjegyzendő volt feltták, ha valaki valamit elkövetett, azt is. A hitelt is feltták, a sértést is, a bűntettet is.

Volt olyan, akinek már sok volt, van a rovásán. Ha valaki megadta, letta adósságát, akkor a rovást lefaragták, letták, vagy egy harántrovással törölték, tehát bejelölték a törlesztést.

Valaha a rajzokat, a jeleket is sziklafalakba tták valamilyen ütleggel és éles vésővel, karcolóval, mely elég zajos munka lehetett. A ro gyök talán ezért maradt meg a robaj és a rovás szavunkban. Az r hang a fent említett szavakban is a kellemetlen hatások közé sorolt jelenségek uralkodóhangja. Az északi népek írásjelei, a nák is e gyököt őrzik  

A rajzás, kirajzás a hanghatás után kapta a megnevezést. E gyök hangfordítással jar, jár. Ezt őrzik az ógörög nyelv roidz, roidosz szavai, melyek jelentése – zúgás, süvítés, de olasz: rumore, rumorio – zaj vagy a román rumoare szavak, melyeknek a magyarban gyakran használt rumli a megfelelője. Íme, honnan az ősgyök! Nem idegen!

Később fába, agyagba is ttak, bár ezek már nem jártak robajjal, de ez maradt a megnevezés. Így maradt ránk.

Ha valahová  mentek, akkor a távolságot a használatos mérték szerint jegyezték, azaz feltták nyilvántartás végett, ahogy leírva is található: tták a mérföldeket, igaz ez most már más értelmet kap.

A ra, rá, ról, ről, a szóra ragadó ragok is sejtetik a rovás fogalmához való kötődésüket. 

Rab. A rab r hangja erőalkalmazást, a b a kedvezőtlen balállapotot, becstelenséget jelzi. A rablás valaminek jogtalan elragadása akár erőszak alkalmazásával.  

Rács. Az egymásra rácsatolt fa vagy fémlapok. Rács mögé került a rabló. (Ma már szabadon járnak a bankok és az Országház folyosóin.) 

Rag, ragad. Minden, ami erősen tapad. Külön jelentéssel is bírnak a ragok, szó ragadványok (róla, rajta stb.) 

Rág. Az r a ropog, az á a szájnyitás, a g a fogak.

Ráz, az r az erő, a z az össze-vissza, zűrölő mozgás.

Recs, recsegés hangutánzó, a roppanó, reccsenő hangok adták az „ihletet” a névadásra.

Rogy. A lágy gy hang érzékelteti az összebuggyanást. 
Reggel. A nap elered, eregelni kezd. Ez a reggel. A g hang a mozgás, a reg gyök körértelmű, a nap körleírása reggel kezdődik, majd folytatódik. 

Rusnya. A csúnyánál egy fokkal rosszabb. Ebben benne a rücskös értelme is. Az u alacsonyfekvésű hang, az s súlyos, a nya a nyamvadt. Rusnya banya.  

Rügy. A fa kérgét kis helyen kirepesztő, megrogyasztó, az alól kibuggyanó, kipattanó rügy szógyöke is hordozza az r hanghoz kötődő fogalmak keletkezési jellegzetességeit.  

A forgás, a körkörös mozgás kifejezése elképzelhetetlen az r hang nélkül. A kisgyerek forgó játékai használatakor prrrrr hangot hallat.

Az r szerepéről hosszan írok egy másik kiadványban.

Íme egy szemelvény: Ha az alábbi szavak bármelyikét kiejtjük, szinte szemünk előtt látjuk a kör alakú tárgyat vagy körrel, körös mozgással kapcsolatos ismertető jegyeit. Ebből ered a körönd, köröm, korong, korlát, korona, kereng, kerítés, karol, karika, karima, karéj, kereplő. Hangmódosulással: gurul, gördül, girbe, gurba, görbül, forog, fergeteg, förgeteg, forgószél, fúró. A fürdő vize körülvesz, a veréb a porban fürdik forogva.  

Az er gyök, a már említett eredet, ér, eresz, származás, valaminek eleredését, indulását jelzi. Ezt jelenti: sarj, cseperedő cserj, ser gyökökben, a sarjad, serken a cserjés. Cseperedő – kicsiny csöppségként ered. Az ő itt jelző vagy rámutató.

Más esetben is az eredést jelzi. Itt is jelen van az erő. Nélküle nem mehet végbe semmilyen folyamat (d). Az ér is ered. Feltör a forrás. Elered. Csupa erő ez a sok R. Mellékesen megjegyzendő a d hang szerepe a folyamatosság jelölésében. Tehát, ha ereD, akkor folytatóDik.  

Az r hang, az er gyökben az ernyő egyik kulcshangja. Az ernyő az árnyékkal rokonfogalmú, az árnyék, egy szárny által megtört, erőtlenné tett fénysugár. Úgy tűnik, mintha az ny hang törné meg az erőt – er-ny-ő. az ernyed szó is az erő elhalását jelzi. 

Az r maga a megszemélyesített ERŐ, az e hang rámutat az R hangra, az ő, mintegy a harmadik személyre vonatkoztató. Ebből látható, mily hatalmas alakító szerepe van az erőnek a Világegyetemben.