Mássalhangzó: a nyelv pereme és a felső foghús közt képzett réshang, a z zöngétlen párja.
Az sz hang a szabadság, érettség, ész, értelem, a szív, lélek, érzelem jó és rossz iránya, az elmúlás, szomorúság, a felfelé ívelés, a szétesés hangja. Nélküle nem száll a madár, nincs se szél, se szó, és nem visznek semmit sehová.\

Az asz gyökben az sz jelenléte a száraz értelmét közvetíti, például az aszály, aszal, aszú, aszó, aszal. Az asztaltetőn aszalták a szilvát még az én gyerekkoromban is. Az asztalon felejtett kenyér, meg egyebek megszáradtak. De a száraz mellett más értelme is van az asztal, asztag szavakban. Itt a t jelenlét térhatást sugall. Az asztaltető egy tér. Az asztag nagy terjedelmű gabonarakás. Az asztag gazdagságot is jelentett.  

Az asszony. A Czu-Fo sz. szerint, aki szül vagy ágzó megjelölésből alakulhatott ki. Van azonban más értelmezés is, mely találóbb. „Lányból lesz az asszony.” Hogyan? Az sz hang az éréssel – ősz, ész, szüret, szed – kapcsolatos hang. Az -ony, -eny, -ány, -ény végződések elvégzett munka nyomán előálló végső eredményt jelölnek. Ebből azt lehet levonni, hogy egy érési folyamat végeredménye, amikor az eladósorba jutott le/nge/ányból érett nő, asszony lesz. Az sz kettőzése a fontosságot jelzi. Az asszonyi lét, melybe az anyai szerep is beleértendő, a legfontosabb női szerep.  

Szab, leszab, kiszab. Az ab gyökből jön, abar, ábra, szab. Megtervezett, megrajzolt ábra körvonalán végigvezetett vágóeszközzel kikerekít. Az sz hang az ész, az értelem, a kitervezés forrásának jelzője, de lehet a szelés hangutánzója is, vagy együtt mindkettő. 

Szabadság. Ha elemeire bontjuk a szót, úgy a szab, ab fogalmából indulhatunk ki. Ab, ábra, kép, ember. Tehát emberre szabott állapot kellene legyen. Ám nem szabhatom úgy, ahogyan én akarom! Csak úgy, hogy mások körvonalait ne sértsem. Tehát, hogy a sok „szabás” ne okozzon egymás „mintáiba” való belekaszabolást, a szabadság mindenkire vonatkozó részét szabályozni kell. Ne sértsük meg egymás abjait, ábráit, azaz köreit. „Ne bántsátok köreimet!” (Arkhimédész) A kör egy szabályos téridom, törvényei vannak (ö). Körvonala és benti oszthatósága mértani törvények által szabályozottak.

Valahogy így érthető a szabadság is. Nem, ahogyan a mai buggyant agyú, félnótás liberálisok értelmezik! Az övék szabadosság, hangzásilag: szabaccság, benne mocsár, pocsolya, abban minden erkölcsi mocsok, dancs, ocsú, ocsmányság, acsarkodás, csalás és erkölcsi csőd. Ezek messzire elkerülendő, nemzetidegen szégyenfoltok! 

Száj, berat, a j hang az ajtó hangja is. A száj is r, az ajtón ki-, bernak. Valaminek a száda annak beratát jelenti, az á nyitóhang. Az sz itt mind az ész (érvek), mind a szív (érzelem) jelölője, mert szívvel érzünk, ésszel mérlegelünk, és a kettőnek összegzéséből kiszűrődő következtetés alakul hanggá, beszéddé, mely a szájon jön ki. Lehetne mondani, hogy a száj, a szívnek és észnek (értelem) ajtaja.  

A szal, szál gyökök legtöbb esetben a könnyedséggel kapcsolatosak: szál, szálka, egy szál ingben, pendelyben. A pihe könnyedén száll, szállong a levegőben. Itt az á magasság, és az l hang lenge értelme érvényesül. Az l kettőzése a könnyedség hangsúlyozása. 

Szaladgál, futkos. A d a könnyed mozgás élvezetét jelenti. 

Szalag, vékony vászoncsík, mely valaminek megkötéséhez, rögzítéséhez is használatos – g jelenlét. 

Szállás (etruszk: sal), adott esetben mozgó település. Megszáll, tovább(sz)áll.

Szán, szánt. Ez a csuszamlásból eredő kifejezés. Ekével végzett talajforgatás. Csusszan. A szántás esetében is van egy olyan kifejezés: jól számlik. Ez egyezik a csuszamlás, szam részével. 

A szárny, melynek segítségével száll a madár. Itt viszont a szárny erejét jelentő r-t az ny enyhíti, fellazítja, kiterjedő ernyővé teszi.  

A szár három értelmezésben van bemutatva a Czu-Fo szótárban:

1. magas szál, l>r váltás, szár, csizmaszár, szalmaszál.

2. ered, származik, szarva nő, ennek s hangú párja a sarj, sarjad.

3. kiaszott, száraz – ősz, itt az sz az elmúlás hangja.

Szap, szapora, sokká váló. Itt a p és az r jelenlét a megsokszorozódást jelzi, akár a gyarapodik esetében is. Szaporodik, gyarapodik a felaprózódással, parányisággal, sokasodással kapcsolatos.

A szaporából van a zápor, ami szapora, tehát kiadós eső.

Szeg, szög. Ez a gyök többfelé is vezet:

1. szegély, valaminek a széle, kiterjedési (ig) határvonala.

2. szeg, szög, hegyes rögzítő eszköz.

3. szög, két – egy pontban találkozó, beszögellő – egyenes által bezárt sarokrész, szegelet, szög. A zug, régiesen szug Pest városához tartozó két városrész neve: Zugló és Szugló.

4. szeghaj, szöghaj sötétbarnás színű haj.

5. szeg, szűk, szorult helyzet, állapot, szegénység, szükség, szigorú, szigorgó. Erdővidéken a nehezen viselhető, nyomorúságos állapotot szigorgás, szigorog szóval jelölik. Sokat kell szigorogni azaz fázódni, éhezni, szűkölködni. A kutya is szorult
helyzetében szűköl. A szegény esetében a szeg gyök azt is jelzi, hogy anyagi vonatkozásban szegélyre, peremre szorult állapot. 

Szégyen. Az egészséges szégyenérzetnek köze van a szemérem fogalmához. A bűnös szégyenérzetben a szé gyök, a szélre, peremre szorultság, a gy a gyalázat érzete, az en állapot.

Kötődne a szegénységhez is, de hogyan? Van egy mondás: A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen. Ez igaz. Valójában a szegénység a fennálló társadalmi rend, az elnyomó, kiszipolyozó, uzsorás bankbanda, az őket elvtelenül, haszonlesően kiszolgáló vezető réteg mélységesen mély szégyene kellene legyen, ha egyáltalán tudnának szégyellni ezek az aljas, érzéketlen, szégyentelen, önző barmok.

Ész, esztend, meghozza az eszét, esztendő lesz (régies jövőidő), esztend vala minket, vagy esztendő vala ránk nézve (régies félmúlt) okulásunkra volt az, ami elmúlt. Az észből az eszköz, mely ésszel használt szerszám. Az sz hang az ész hangja.

Szekerce. A lefejtő, fafejtő eszköz. Hangátvetéssel alakult ilyenné. A fejsze (fejszerszám). A fejeszközből lett fejsze, és innen szakadt le a szekerce. A szeg, szelést is jelent. Megszegi a kenyeret, leszel egy darabot belőle. A fát is szegték, azaz leszeltek belőle. A szeg gyökből g>k hangváltással lett szek. A szekerce oldalfaragásokhoz használt fejszeféle. Nem a szlávoktól vettük át, születésétől a mienk. Ők vették át tőlünk, mint annyi más jó dolgot is. Például baltát is, mely szétválasztó, hasító szerszám. Vagy talán a latinok is a szlávoktól kapták, kedves Magyar Értelmező Kéziszótárt szerkesztő elvtársak??! Hát ezt nagyon elbaltázták! 

Szél, szellő, lég, lehelet, mindannyi a levegővel kapcsolatos. Ami könnyed, illanó, abban jelen van az sz, l vagy az ny hang. Száll, lebeg, toll, szárny stb. Persze vannak kivételek, például az áll. A mozgás könnyedsége a szaladgálásból, szalagból is kiérződik. A szalma is ilyen, ám ez már a száraz értelme, de az is igaz, hogy az elszáradt leveleket, szalmátnnyen viszi a szél.

Van még egy vonatkozása, ami valaminek a szélén van, azt éri a szél. Ezért széle. A szél rész beszeghető, ez esetben szegély. Ebből indul ki a szegény szó, a szegélyre, szélre szorult állapot. A rögzítendő deszkát is a szélén szegzik. 

Szelíd. A vad széllel ellentétben a szellő szelíd, akár az idomított háziállat.

Szem, a látás szerve, de jelent magot is. Szem, szám, mag. Egy szem, személy, számba vett önmagam. E szó és a mögötte levő fogalmakra Varga Csaba A kőkor élő nyelve című művében találnak bőséges magyarázatot. Az em, ám jelenléte ember és érzelem kifejezése. Szám, számos, sok. Ez az ám magyar gyök, és Ádám, Ábrahám nevében a számosodással, sokasodással kapcsolatos. A mag (fordított am), csíra. A meg a számtanban a sokasítás szava. Ezer meg ezer. Megiddó hegye, azaz HarMegiddó, sok nép gyülekezési helyét jelöli. Ebből a bibliai H/Armageddon. Ez magyar gyökre épült, magyarul érthető, az első beszélt nyelven adott kifejezés!

Elvitathatatlan! 

Szen, szenv, szenvedés, szenvedély. Érzelmi túltelítettség, az itt jelenlevő n hang, a szenvedély kifejezője (nnő – ének, zene, hangulat jelölő). A v hang jelentése más a szenvedés és a szenvedély esetében, egyikben veszteség, a másikban vidám. A d jelenlét kedélyállapot. 

Szerda. A hét egyik napja. A szeredásvallás szerint ezen a napon tartották a szertartást, ekkor ejtették szerét a szeredának. Az Arad közelében valaha létező dák vár Ziridava, tulajdonképpen elírás, mert azt Szeredavá/r/nak kellene írni. A ma magyarnak mondott nyelv egy változatát beszélő dákok akkori vallási központja volt. 

Szív, szíves. A szív egyik szerepe a test vérellátásának biztosítása. A szív viszi a vért a sejtek felé. Élettanilag egy szívó-nyomó membránpumpa. Lélektani szerepe: érzelmek, indulatok, lelkiismeret és erkölcsi magatartás fészke. Jó és rossz forrása.  

Szó. Szólong. Ha ez utóbbi kifejezést vesszük, akkor megtaláljuk benne az ógörögben meghonosult logosz (szó) kifejezés hangjait. A g a hang, az l a nyelv, az ó a figyelemfelhívó. Akár a szél esetében az é. A kettő közös vonása – szól, szél –, hogy mindkettő levegőmozgásból ered.  

Szob, szobor. Valaha állóképnek mondták. A szob gyök a szab rokona. Kiszab, kikerekít. Erdővidéken, ha egy munka jól sikerül, arra azt mondják: meg van szabva, vagyis meg van adva az alakja. A kereket jelentő ab gyökből jön: szab, ábra, kép, állókép, szobor.  

A ször gyökből jön a szörnyed, borzad, a borzad, borzos, szőrös, a szőr, sörte, serken, serényen. Tehát serényen serken a sörte, a szúrós szőr, szőrös lesz, mely szörnyedés esetén borzad. A serken szóban az er gyök az eredést jelenti. Az s, sz itt a felnövekvést jelzi. Például: Szárba szökken a búza. Feláll a szőröm, azaz égnek áll a hajam. Ebből a szörnyed. A szörnyek is szőrös csúnya lények. 

A szűz szó a tűzzel, tisztasággal kapcsolatos. A régi elmélkedésekben a tisztaság, megtisztítás
fogalmát a tűzzel hozták kapcsolatba. Például a legnemesebb fém, az arany tűzben való megtisztításával. Ilyen nemes dolog a szüzesség, mely a legnemesebb fém tisztaságához hasonlítható, sőt mivel emberi vonatkozású, erkölcsi értékben messze felülmúlja azt. Szűz hó, a tiszta, érintetlen fehér havat jelenti. A szűzlány, a tiszta, nemileg érintetlen lány.  

A visz igéből is látható, hogy az sz hang uralkodóhangja azoknak a kifejezéseknek, melyek szállításról szólnak. Szák, az ebből kialakult szekér. De ott van a vonszol is. A száll, száguld szintén ezekhez kötődő. Ebben a fogalomkörben z és s hanggal is vannak kifejezések.

A szák sz hangja a szállíthatóság, á a nyitottság, k a mélység (kút). 

Az szt páros megbonthatatlan kapcsolatáról már említettem az előszóban az aztán (kiejtve: asztán) szó esetében. Ez azért érdekes, mivel más helyen is előfordulnak érdekes összefonódásban.

Például az esztendő. Az esztendők osztanak. Az életünk hossza esztendőkre van felosztva. Az esztendő is felosztott: évszakokra, hónapokra, napokra stb. Minden esztendő leosztja számunkra az abban az esztendőben ránk osztható osztalékot, melynek legértékesebb hozadéka a tapasztalat.

Az oszlop is oszt. Az oszlopok egy táv – kerítés – hosszának felosztói. Erről már szóltam az o hangnál. 

Az sz hang a gyűlölet sziszegő hangja, a bősz, a bosszú hangja is. A bosszú sz hangjának kettőzése az érzet erejét jelzi.