Mássalhangzó: a nyelv elülső részével a felső  fogsor mögött képzett zárhang, a d zöngétlen párja.
Összességében a t hang a Ten, a végtelen hatalom, annak törvényei, a titok, az értelem, tettek, törekvés, alkotni tudás, tér, a talapzat, a tér tágítása, tagolása, a tárgyak, azok tárolása, valamint a tudás, a (jó értelemben vett) tákolás, valamint a múlt idő, elmúlt dolgok, azaz történelem stb. fogalmak, kifejezések meghatározó, kulcshangja. Az érem másik oldalán az ártó, átok, és testi-lelki ártalmak jelölője.

A t hanggal kezdődő szavak, kifejezések a széltében-hosszában, képletesen és valóságban nagy kiterjedést felölelő, olykor végtelen valamire utalnak: tér, térség, ebből a görög terra. Bár a t az elsődleges fontosságú, de a magas é nyit és az r itt lágyan zár: tééér. Az r hang itt is meghatározó. Nélküle nincs tér, de az ember fő jellemzője, ért/elem (hangsorrend!) sincs, mely a tudás tere. Nincs teremtés, törvény, türelem. A magyar nyelvben a kör mellett a tér gyöknek legnagyobb a szóbokra. A tör is ide tartozó, a törvények, melyek a tevékenység, a tettek széles skáláját szabályozzák. A tér gyök tör változatában, akárcsak a kör gyökben az ö hang bizonyos szabályok létére utal, melyeken belül kell maradni. Míg az e, é hang síkidomként jelölnek, addig az ö a harmadik irányú kiterjedés (dimenzió) felé is mutató hang: gömb, mely a kör, a kerek síkidom harmadik irányú kiterjedési alakját jelöli megfelelő szabályos keretek, határok közt. Erről az ö hangnál. 

Az ű ettől tágabb térbe visz: az űr, mely mélységet sejtet, határtalan és alaki meghatározás nélküli. Mindkettőnek belső űrtartalmát a köb adja.   

A tor gyök is a harmadik irány felé mutat. A torony felfelé magasodó, egekbe törő építmény. „A kőkor szava: kép.” A hosszú ő hang távolra mutat. (eső, erdő) 

A t és a belőle épülő te, té, tá gyökök által sugallt méretek érzékelhetők Pl.: A kies táj ölelte területen, a hosszú távon tervezett természetes termesztés nyomán begyűjtendő temérdek termés számára hatalmas térfogatú, tágas raktárok, tárlók kellenek.

A táj j hangja jót, kellemest sejtet. Mint a tej esetében. A tőgyből kifejtett folyadék a tej. A tőgynél a valaminek az eredő vét (akár a nem), a gy a puha tapintású lágyságot jelzi.  

Tán, talán. A tán színmagyar gyök. Innen a tán, talán, a gondolati, vélekedési ingadozás. Innen a járási egyensúlyi bizonytalanság szava is, a tántorog, ebből a tánc is a játékos c hanggal. 

A tár, tárló esetében a t hang a tér gondolatát, az á a nyitottságot jelzi, az r, akár az űr esetében azt az erőt, melynek megtartó és befogadóképessége óriási.  

Az Ős Ten, azaz IsTen (Cz-Fo sz.). TEN a legfelső végTEleN – a véges emberi értelemmel fel nem fogható – hatalom fogalma. Innen a ten-ger is, összetett szó, a ten itt is a hatalom, mint nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végtelen, hatalmas víztömeg. A határtalanul félt, azaz ISzt TEN (Cz-Fo. isz, a félelem gyökszava). Talán a szumér iz – isteni lélek, vagy a biza, iza, isa, a Teremtőre esküvés szava, Isa Tenmagadban létező, Élő. – azaz IsTen, kinek neve: Él. (Jézus szavai halála előtti pillanatokban: Éli, Éli!) A másik Mózesnél: a Vagyok. (II.Mózes 3:14) Aki.Ja/h/vatokra JóHaVa/gyok(*). 

Illet, érint, ez még az ihletben is érződik. Megérint egy gondolat, egy szépség látványa. Valamire serkent! Figyeljük meg a t hang szerepét itt! Illet, érint, ihlet, látvány, gondolat. A t az alkotás hangja. 

A hatás, jó vagy rossz: átok, ártalom. A t hang jelenléte az ártó, ártalmas szavakban az r hangnak tettekben való rossz irányba ható szerepét erősíti (irt, orot, arat, tör, tarol). De kellemetlen állapotot jelentő szavakban is benne lehet. Például: bánat, bitang, bitó, botlás.  

Tengersok, temérdek, régiesen: teménytelen. A tömény szintén temérdek, tömérdek, csak kis helyre tömörítve. Az öm a gömbnek is része, a gömb belterében csak meghatározott szabályos határokig van kiterjedési lehetőség, tovább tömni már csak gyömöszölve lehet. 

A terebélyes fa sokat terem, szétterülő az árnyéka. De a tömeg, terem (szoba), terpesz, teremtés, kiterjedés mind a nagy fogalmát sugallják. Táv, tova, téved, tág is.  

Az is terjed, ami erjed, az erjedés térigényes érlelő
folyamat (d) és így térfogata nő. Élednek is mondják – élesztő. Tehát valami életre kel. A tészta is megkel. Az er gyök az indulás, a j az érlelődés ideje alatti belső mozgás (a járás fogalma), ezt a terjed is tartalmazza.  

A táp, táplálkozás, mely természetesen a testhez kötődik. A táp gyökben a t a testhez kötődő, az áp az ápolás, de a kisgyerek nyelvén mondott papa, papi – ételjelentésű gyök is kiérződik.   

A testes is valami nagy, a nagy test tesped. A tan, tanulás (etruszk tanasa – tanító), tud, tudomány – itt a d a fejlődés állandó folyamatát jelzi –, ezek határtalanok, végtelenek. A tulajdon, a vagyon összessége. A tulajdon szóban a d hang a védett terület jelzője. 

A tagadás, a taglét, részes lét el nem ismerése. A tagad szóban a g hang az egy pontban létet, a d az ellenvetést, a pontból kimozdulás elhárítását jelzi. Nemzettagadás, nemzetrész megtagadása, nemzet tagjaként való el nem ismerése. (2004. dec. 5.) Nyilvánvaló igazságok, tények, események megtörténtének el nem ismerése. De tagadhatatlan az a nyilvánvaló tény, ami nem vitatható.

A tagolás szó a darabolás, a részekre osztás értelmét adja – ettől eddig –, ebből a tagló (tagoló) neve is. Falvakon régebb tagosították, tagokra osztották a megművelhető területeket. 

A tágítás, valami határainak egymástól való távolítása. Ez azt jelenti, hogy az eddig, azaz az ig határrag által jelölt addigi végpontot továbbhelyezik. Ennek is köze van a térhez képletesen és a valóságban is. Például: tág határok közt. 

A fosztóképzők  – -talan, -telen is ezt sejtetik, mivel nem engednek befejezést, a vég nélküliség felé mutatnak.  

Az ógörög  teükhól a mai magyar készít, csinál megfelelője. A régi magyar nyelvben ták. A tákol (sző – takács), rendesen elvégzett munkamenet jelölése volt, akkor még nem azt jelentette, hogy rosszmunkát végzett, aki tákolt. Ebből a t a teremtőmunkát, az á a lehetőségek nyitott voltát a k az alkotó kezet jelenti.

Ma is használatosak: a tákász, tákol, tajkol sőt, taknyol szavak, igaz, hogy ezek ma az agyoncsapott munkavégzéssel kapcsolatosak. E gyökből a teknika (magyartalanul technika), taktus, taktika, teknő, teker, takar, tákolmány, takács stb. Varga Csaba az Ógörög: régies csángó nyelv című könyve 216. oldalán ír erről: „A tákoló nem csak mesterembert, hanem művészt jelentett, tehát csak kései értelmezés, hogy a tákolmány rossz, ügyetlen munka… A takács is tákoló: tákász, a szövet is tákolmány, de a szöveg is az, innen a latin szóegyezés: textor – takács, textum – szövet, textus – szöveg. Tehát nagyon is rosszul tesszük, ha így írjuk: technika. Nem technika, hanem teknika az, mert a ták ősi magyar szó.” Eddig Varga Csaba. De én még teszek ide három felkiáltójelet!!! Mert amit kivetít az igaz!!! Háromszorosan igaz!!!

Érdekességként: a Magy. Ért. Kéziszótár a tákol szót mongol jövevényszóként állítja be. Talán az ógörögök is tőlük vették át? 

A szilárd talp, valami alsó részén támaszkodó, az, amin áll, az alapzatra támaszkodó. Ez is téren áll. A tám-fa, tám-fal, tám-oszlop. A tám még lehet gyám is.

A szilárd t/alap, melyre léphet az ember, melyen tapos. Etruszk nyelven a tapos – tapikum. 

A tűz őselem, a tíz a teljesség száma. A tűz a leghatékonyabb fémtisztító erő. Ami nem tiszta, tisztességtelen és dísztelen is. A tisztesség dísze az aranyat érő tiszta emberi jellemnek. 

A t hang, mesék rejtelmes tündérei, tüneményei, titkok, tilalmak meghatározó hangja is. Ugyanakkor tárgyrag, és a múlt idő fontos jelölője. Tárgy – élettelen valami volt, ami kézben volt tartható. Az első tárgyak, melyekkel az ember találkozott, kisméretűek, kézben tarthatóak, könnyen tárolhatók voltak. Innen a tárgy megnevezés.

A múlt idő t hangjelölése, egy térben tőlünk elmaradó, így távolodó valamire hasonlításból eredhet – időbe áthelyezve.  

A titok fogalma külön is megér néhány bekezdést. Még ma, a XXI. században is titkok tengerében élünk. A teremtés titkainak felfedezése csodálatos dolog, de csak akkor egyértelműen értékes és felemelő, ha azt az emberiség hasznára alkalmazzák. A titok értelme – elrejtett világosság. Az ok a fény, de előtte fátyol van, ami takarja – tit – tilalom, tiltás.

Felmerül a kérdés:

– Mit teszel vele, ha engedem feltárni, ha elveszem szemeid elől az értelem és a fény közti takarót, fátylat? Ott állsz, te EMBER, az érettség és erkölcs magaslatán, hogy kizárólag embertársaid javára, hasznára alkalmazd?

Tegyünk egy próbát.

És az EMBER, az emberiség bebizonyította, hogy politikai, üzleti vezető rétege sokkal aljasabb, önzőbb, becstelenebb annál, hogy a jó irányba használja fel az eddig feltárt nagyszerű titkokat.

Sajnos, minden feltáruló csodás dolgot elsősorban a haditechnikában alkalmaznak, fejlesztenek. Az önzés, hatalomvágy nem, vagy alig enged teret másra. Ebből eredően azt mondhatjuk, hogy a felfedezések több kárt hoztak az emberiségnek, mint hasznot.

Sokkal többet. Az eddig feltárt titkok és azok alkalmazása a Föld, mint égitest, százszoros elpusztítására elegendőek. 

E kitérő  után térjünk vissza a nyelvre.

A t hangnak mély jelentése van. Az a hang, mely kezdő- vagy kulcshangja oly kifejezéseknek, mint: Teremtő, hatalom, értelem, tér, teremtés, természet, termés, törvény, türelem, tűz, tudás, titok, (szilárd) talapzat, mely a lét minden feltételét nyújtja. De a t hang ott van az átok, a sátáni ártó szándékban is.

(*)Isten ókori bibliai nevét ma kizárólag csak az ősnyelv egyenes ágú leszármazottján, magyar nyelven lehet megmagyarázni! Hogy miért? Mert ezen a nyelven volt kijelentve!! Az első szótag a (jé, ja) fogalma, a második, a védelmet nyújtó HAjlékot, védelmező burkot (bárkát), takarót jelenti, a harmadik az önmagában létezés,
a VAgyok értelme. Egy névben sűrítve a fő isteni jellemzők: Jóhava. Mintha azt mondaná: Jahvatokra Jóhavagyok

Mózes, aki az ősmagyar nyelvet már Egyiptomból ismerte, ekkor – a Hóreb hegyi csipkebokortűz eseténél (HAReb, talán a mögüle fölkelő napról az Ébredés hegye, röviden magyar gyökből HAR-éb*, a bibliai szöveg szerint Isten hegye, szent hely) –, mint beköltözött jövevény, már negyven éve, felesége, a midiánita Czippóra és apósa, Jethró nyelvén beszélt! Mindkettő magyar hangzású név. Midián, Ábrahám másik felesége, Keturah fia, Keturah nagyon is a ma magyarnak mondott nyelvi hangzású (Két Ura), melyet leszármazottai beszélhettek később Midián földjén.**

Czippóra neve (a cip gyökű cipeg, tipeg /Czu-Fo szótár/ ebből a cipő) peckesen lépegető, kecses kislányt sejtet, másik jelentése énekes madár – Ciripelő, Csicsergő, Csipogó.

A zsidó  maszoréták csak bemásolták a Mózes által mondott isteni név: Jahvah, Jahveh, Jóhavah, Jehovah, JHVH mássalhangzóit írásaikba (a magánhangzók nem ismertek, annyi vélemény, ahány magyarázó), de nem értették, azt sem tudták, mit jelent. Soha nem voltak méltók e névre döbbenetes aljasságaik miatt. Idegen, magyaros hangzása okán rettegtek tőle, akár a tűztől, így nem is merték használni, csak rövidített, ijedősen ejtett Jah formában. Ma sem merik kiejteni. Mindennapjaikban nincs jelen, sem a név, sem annak jelentése. Tulajdonképpen nincs is szükségük rá, mert ez az aranyborjút imádó, és teljes szívükből szeretett istenük, Mammon*** – uzsorán, itt a piros, hol a piros-on, beste szerencsejátékokon és csaláson edződött – „választott népe” nem igényel más istent. Azt imádják, és nincs az a „jótett”, amit érte el ne követnének. Akár a világ teljes tönkretételét is, ha azért pénzt kaphatnak.

*A HAR magyar nyelvi gyök. Árpád neve is a H/AR-ból ered. A hegyek nevei: HARgita, HARsányi-hegy, a harkály hegyes csőre, és magyar nevű a H/ARarát, melynek jelentése árból kimagasló, árat meghaladó magaslat, de a HAR/Megiddó is. Ez nem zsidó szó, hanem magyarul magyarázható magyar szó! Lásd a h hangnál. Azon a földön a ma magyarnak nevezett nyelven beszélő népek laktak, tőlük vették át a hegyek, folyók, helységek neveit, miután elfoglalták földjüket. Tábor hegy, Megiddó hegye, Arad városa stb.

**Mózes később „megköszönte” a midiánitáknak, a negyven évi vendégszeretetüket, ugyanis kiirtatta őket midőn országukat útba ejtették a kivonulás után. Tehát a magyar nyelven beszélők iránti gyűlöletük nagyon régi keletű. Ne csodálkozzon senki a mai zsidóuzsora uralta magyarországi állapotokon.

***Ezért ragaszkodtak a Széna téri Mammut üzletházak nevében a két  m-hez – pénzistenük tisztelete okán – mely állat neve magyarul helyesen: mamut, és a ma magyarnak mondott ősnyelven magasra nőtt vagy magasnak mutatkozó állatot jelent.