Kolumbán Sándor honlapja

Kezdjük
a fontos fogalmakkal. Melyek azok? Azok, melyek velünk, létezésünkkel
kapcsolatosak.<br><br>
A <b>
FÖLD</b>, a bolygó. A négy őselem: <b><i>föld, víz, levegő, tűz</i></b><i>.</i><br><br>
<b><i>Élet.
Test. Értelem. Érzelem. Szeretet. Utálat. Tudás. Cselekedet.</i></b> <br>

Én nem
tudom elfogadni, a minden vezető értelem nélkül, önmagát
létrehozó, alakító világegyetemet. Ilyen nincs is! <br><br>
Kell
legyen, és van is egy értelmes <b>TEREMTŐ</b>!<br><br>
Ez a
szó több tételre bontható a hangok értelmezésében.
A TER kiterjedés, teret nyitó, terményt adó, jó irányba terelő,
ebből az ER az erő, a REM remény. Az EM érzelmi gyök, a teremtés <i>
em</i>berre vonatkozó érzelmi része, a T a tett, az Ő jelző, rámutató
a harmadik személyre. A TŐ forrás, EMTŐ a szeretetforrása, népek
eredője (nemző, nemtő). Az <b>e</b> hangok az egyenességet, kiegyensúlyozottságot

jelzik. Összességében értelme: <i>létrehozó,
életre szólító.</i><br><br>
Induljunk
ki ebből az állásból. Különben nem értjük meg az egyes hangok
mondanivalóját. Mi volt akkor, amikor még nem volt tapintható anyagi
test? <br><br>
Teljes
súlytalanság! Nézzük a többit ebből a szempontból. Melyek a <b>
TEST </b>jellemzői? <br><br>
<b>T</b>apintható
– <b>E</b>gységes – <b>S</b>úlyos – <b>T</b>érfoglaló.<b> </b><br><br>
Több
irányba terjedő térfoglaló. A súlytalanság, légiesség szempontjából
nézve: <b>T</b>apintható, <b>E</b>gységes /tömör/,<b> S</b>úlyos, <b>
T</b>érfoglaló.<br><br>
Ez a
– <b>TEST</b>. <br><br>
Lehet
vitatni, de ezt mondják a hangok… és a tények.<br><br>
A TEST
anyagi. A FÖLD is TEST. Ha van anyagi TEST, mely különböző anyagok
összetétele, s mely háromirányú (dimenzió) TÉRben foglal helyet,
akkor ott törvényekre van szükség, különben nem lesz összhang.
Szervezetlenség, összevisszaság lesz minden irányban. Annak a sok
anyagnak szigorú szabályokat kell szabni. Maga a TEREMTÉS is szigorú
törvény alapján ment végbe. Az anyagok megszabott törvényei, az
anyagok viselkedési szabályai szerint. Egy bölcs TEREMTŐ nem jön
ellentmondásba önmagával, saját megalkotott törvényeit nem rúgja
föl. Ezt csak a mai dögevő, kalandor üzlethiénák, sakálpolitikusok,
teszik<br><br>
Van a
négy főelem: <i>föld, víz, levegő, tűz.</i> De én még hozzáteszek
egyet: a <i>fény</i>.<br><br>
Ezekből
a tömör föld, a FÖLDet, az égitestet alkotó anyag. A többiek
átalakító, termésre ösztönző tényezők. De csak akkor, ha hat
rájuk egy erő. Teremtőerő.<br><br>
Mi az
ERŐ?<br><br>
A szó
eleji E hang rámutató, az R, maga a személy, az Ő jelző – a T/<b>ER</b>emt <b>
Ő</b>. A mindent létrehozó, <b>er</b>edeztető <b>ERŐ</b>! Az Ő
hang jelző, de szinte közös értelmű a harmadik személy névmásával
is, és minden ilyen helyen rámutató:<i> véd
ő, kérdez ő, kér ő, győz ő.  </i><br><br>
Ez az
ERŐ mozgósítja az anyagokat, hogy a rájuk szabott töRvény
alapján érvényesítsék egymással szemben a bennük, önmagukban

rejlő tulajdonságaikat.<br><br>

És a <i>
víz, levegő, tűz</i> tette dolgát a FÖLD alakításában a saját

törvényeik szerint. Nem vakon! Megfelelő irányítással!!<br><br>

<br><br>
Csak
a ma magyarnak mondott ősnyelv belső felépítése, szelleme igazolja,
hogy a VILÁGEGYETEM <b>teremtve volt, nem magától jött létre!</b> <br><br>

Ezt lehet

cáfolni, és azok fogják cáfolni legjobban, akik minket, nyelvünket

és a TEREMTŐT egyformán utálják. Ezt azzal mutatják ki, hogy minden

emberi érzésből kivetkőzve zsarolnak, ölnek, rombolnak, és a tönkretett

emberi lelkek fölött korlátlan uralmat akarnak. Ők és neveltjeik

tették tönkre a gyönyörű földi világot.<br><br>

<br>

Mi a <b>
FÖLD</b>? Az F hang <i>fő</i> jelentésű. Az Ö nyugalmi <i>kör.</i>
Az L<b> </b>a <i>lét, az életfeltételek</i> megléte. ÖL öblös,

ölel, övez. A D <i>kerekded, gömbölyű,</i> de az <i>édes</i> otthon, <i>

védelem</i>, a folytonosság hangjele is. Az LD páros jelen van a

zö<b><i>ld</i></b>, <i>o</i><b><i>ld</i></b>, á<b><i>ld</i></b>, bo<b><i>ld</i></b>og,
i<b><i>ld</i></b>omos szavakban. <br>
<b>VÍZ</b>.
A V hangban benne a kispatak <i>vidám</i> csobogása, és a tomboló
ár <i>vadsága</i>. Rokonfogalmi értelmű az <b>f </b>
hanggal, mely a <i>fő</i> és <i>folyékony </i>
kulcshangja is. Az I hang, <i>iram, ijedelem, idv</i>, azaz <i>üdeség.</i>
Az <i>id</i> (idítő, üdítő) folyót jelentett az ősmagyar nyelvben.
A Z hang <i>íz, bizalom,</i> de <i>zűr </i>
és <i>zavar </i>is. <br>
<b>LEVEGŐ</b>.
A <b>v</b> hang <i>változékonysága</i> sosem tudni merre visz el
az értelmezésben. A<b> g </b>ez esetben a <i>mozgás</i> hangjele.
Az <b>ő</b> jelző. Az <b>e</b> hangok a könnyedséget (lebegő),
az elemi szükségletet és az egyensúlyt is jelentik. <br>

<b>TŰZ</b>.
A T tisztító teremtőerő, az Ű elsöprő hatás (űz), a Z inkább <b>
sz </b>értelmű, és a tökéletes tisztítás (fémek tűzben tisztítása)
jele. A <i>tűz, tíz, dísz, tiszta, teljes, tökéletes</i> azonos
értelmet hordoznak. A tűz sokszor pusztító, de ilyenkor teret nyit
egy újabb alkotás részére. <br>
<b>FÉNY</b>.
Az F a felsőség. É az ég, élet.  Fent van a legfelső hatalom.
A fenség, fényesség. Az N hangnak van egy különleges, titokzatos
zöngéje, az indulással, egyensúllyal kapcsolatosan. Például gondoljunk
a: <i>zsendül a természet</i> fogalomra. Itt a <b>zs</b> hang mellett
az <b>n</b> a másodlagos kulcs, a ha<b>n</b>g, ze<b>n</b>e, é<b>n</b>ek, <b>
n</b>óta, <b>n</b>ő. Ebből a kifejezésből úgy tűnik ki, mintha
a természet dalra zendülne, dallal ünnepelné az új élet sarjadását,
mely a fény hatására indul be. Az NY az <b>n</b> hangnál lágyabb
szórtabb hangulatot közvetít. Az <b>ny</b> hang az, mely megtöri
az egy sugárban érkező erőt, szétszórja, éltetővé, kellemessé
teszi. Csak, ha az er<b><i>ny</i></b>őre, ár<b><i>ny</i></b>ra gondolunk.
A fény az éltető, serkentő, megvidámító erő. <br>

<b>ÉRTELEM</b>,
mely az ÉRrel, <i>ered</i>ettel, <i>érés</i>sel, <i>érett</i>séggel
kapcsolatos. ÉRT, meg<i>ért</i>, azért <i>érti,</i> mert meg<i>ért</i>
(az esze). <i>Ért</i> – ha átrendezzük a hangokat: <i>tér</i>,
tevékenységi <i>tér</i> az ELME számára. Meg<i>érti,</i> mert
meg<i>érinti</i> elméjét. Tehát az <i>ér</i>, <i>érés</i>, ÉRTELEM<i>,
az elme érintése, megértés, érettség.</i> Magas szintű megismerési
képesség és készség. A főszerep az <i>é,</i> mint felső <i>égi</i>
után az <i>r</i>, <i>erő</i> és <i>t, </i>
a <i>tudás, teremtés</i> hangoké. Az <b>e</b> hangok a képviselt
szint, egyensúly.  <br>
<b>ÉLET</b>.
Az <i>élet</i> szó gyöke ÉL. Főnév. Az ET a műveltető (t/et),
de nincs jelen egészében, viszont mégis azt sugallja, hogy kívülről
kapok lehetőséget, <i>élet</i> engem valaki. Nem kell jelen lennie
minden mozdulatánál, de el kell indítania.<br><br>
A <b>
t</b> igerag, itt mégis főnevet értünk a létrejött szóalakban.<br><br>
<br><br>
Ádám
ott fekszik készen, mint egy: mozgásra, gondolkodásra, tettek véghezvitelére
képes alkotás. Mint egy motor a próbapadon. El kell indítani. Hatni
kell rá. Meg kell adni az első lökést. Megnyomni a gombot, elfordítani
a kulcsot. El kell indítani a légzést. Ez megtörténik annak részéről,
aki létrehozta. Él, lélegzik! Megindultak az önműködés különböző
folyamatai, a belső mozgássorozat. A test mozgásban tartása végett
minden szerv teszi a dolgát. <br>
Ádám
kinyitja szemeit, felül, szétnéz, feláll, elindul.  <br>

Ádám
nem majom…, ember! Beszédkészséggel, és egy alapszókészlet megalkotására
való képességgel felruházva. <br>
Vele
együtt jött a Földre a nyelv. A Világegyetem nyelve! Az isteni nyelv,
az angyalok nyelve.*<br><br>
<br><br>
*Egy
Romániában is jelenlevő vallásos világszervezet Olaszországból
ideküldött misszionáriusa, bizonyos Roberto testvér – román vendéglátóinak
érzékeny nacionalizmusát akarván finoman, szőrmentén csiklandozni,
simogatni – azt a kijelentést tette, hogy a magyar nyelvet szerinte
még az angyalok sem értik.<br><br>
Szegény,
szerencsétlen ember. Nem tudom, milyen íze van a talpnak, mert még
nem nyaltam, de hadd váljon egészségére. Ajánlom azonban, kérjen
bocsánatot az égiektől, amiért nyelvüket becsmérelte, megalázóan
beszélt róla!<br><br>
<br>

Teremteni,
isteni felségjog. Az ember csak a kész anyagból tud létrehozni valamit.
Ezt sok ember szűktérfogatú agya nem képes megérteni, bevenni,
felfogni. Értelmileg csak saját képességeinek határáig jut el.
Számára tovább minden fehér folt. Szerinte ott nincs semmi. Sokan
így gondolkoztak a Földről is. Hogy lapos, valahol véget ér, mert
nincs végtelenség. Aztán jöttek, olyanok – szerények, egyszerűek,
értelmesek –, akik megértették, hogy a <i>kör végtelen, a gömbölyű
szintén, és hogy ez a forma az isteni bölcsesség végtelen</i>ségének
megmutatkozása.  <br>
A teremtett
világ – a térben, űrben elhelyezett körök világa. <br>

<b>ÉRZELEM</b>.
Személyiséget, egyéniséget is meghatározó. A behatásokra való
visszahatás lelkiállapota, mely ilyen vagy olyan irányú lehet. Vonzás
vagy elutasítás, <i>szeretet</i> vagy <i>utálat</i>. Az <b>e</b>
hang a szint, szárnyalás, egyensúly.  <br>
<b>SZERETET</b>.
Ez az elfogadó, vonzó, odaadó érzelem Az SZ hang egyértelműen
a szív, az R az érzelem ereje, a<b> </b>
T az érzelem kimutatásának tettei. Az E hangok az érzelem szintje,
annak egyensúlya. <br>
<b>UTÁLAT</b>.
Az elutasító, eltávolító undorérzet. Az U a legmélyebb fekvésű
magánhangzó, de mindhárom magánhangzó alacsonyfekvésű. A TÁ
távolít, az L<b> </b>a lefelé irány, a T az utálatot kimutató
tett. <br>
<b>TUDÁS</b>.
A Tanulással és Tapasztalat útján megszerzett ismeretek. Az U hang
a mélység hangja is, a tudás k<b><i>ú</i></b>tforrása, a D a folytonosság
(állandó tanulás) jelzője, ez esetben az ismeretszerzés terén.
Az ÁS képző Á hangja az áldás, az S a súly. <br>

<b>CSELEKEDET</b>.
A CS, a CSEL gyök, az ügyesség. Az E hangok az elvégzett tettek
egyenletessége, az egyensúly tartása, a K hang jelentheti a munka
ékességét, de az akadályokat is. A KED gyök, a kedvvel végzett
alkotómunka, az ET, tett.  <br> <br>
<br>

Azt mondják,
hogy a jó reklámszöveg legkevesebb két értelmet takar,
de a nagyon jó reklámszöveg hármat is. <br>
<b>A
magyar nyelvi szógyökök némelyike
sokkal több irányba is elvihető!</b> Ugyanakkor szövegszerkesztési
módozatai kimeríthetetlenek. Ezzel is kimutatja igazi isteni eredetét,

minden nyelvek fölöttiségét, utolérhetetlen, kiegyenlíthetetlen

magasrendű állapotát.  <br>
Például
az első nővel kapcsolatos kijelentés:<br><br>
<br><br>
–
Te, n/<b>É VA/</b>gy! T/<b>E NÉ</b>/ vagy! Azaz, nő. És innen a <b><i>
név </i></b>szó is. T/e, /<b>NÉ
V/</b>agy. Az igazi kezdet mindenben ösztönös, rövid és többjelentésű
az eredeti ősnyelvben. Így az is kiderül, miként lehetett az első
nő neve Enéh is meg Éva is.<br><br>
<br>

<i>Magánhangzóink
jelképes, játékos besorolása hangfekvésük szerint:</i> <br>

Ha az <b><i>
A</i></b> hang a talajszint, akkor az <b><i>Á</i></b> kebelmagasság,
az <b><i>E</i></b> a fejjel, elmével egyszintű, az <b><i>É</i></b>
az értelem szárnyalása, a pacsirtadal. Az <b><i>I </i></b>
itt van, illan a forrás csobogó vizéhez, az <b><i>Í</i></b> a vígság
emelkedett hangulatában tombol. Az <b><i>O</i></b> ott, távol van
tőlünk, az <b><i>Ó </i></b>onnan óbégat felénk, az <b><i>Ö</i></b>
a kör, a lábunk körül van, annak közepén állunk, az <b><i>Ő</i></b>
a távoli bőségben terjengő. Az <b><i>U </i></b>
az alagsor, az <b><i>Ú</i></b> a kút mélye. Az <b><i>Ü</i></b> ügy,
folyómeder, ürgelyuk, az <b><i>Ű</i></b> a szűzi tűz és a művészet
bűvölete. De a pöce bűze is. <br>
Előzetesként
talán ennyi.<br><br>
És akkor
most induljunk el a hangok bűvös birodalmába, a lenyűgöző nyelvi
csodák országába vezető ösvényen. <br>
Jó
utat, Kedves Olvasó! <br> <br> <br> <br>