Egy írásnak végére érve, az író még nem biztos abban, hogy befejezett a munka. Azon a gondolaton gyötrődik, hogy vajon mi maradt ki? Egyetlen vigasza a többszöri újraolvasás után, hogy majd a lektor, korrektor visszajelzi a hibákat, hézagokat.

Vannak oly tulajdonságaik, melyeket az utolsó percekben értettem meg. Vannak megdöbbentő jelenségek, melyek nem véletlenek. Például az egyensúly, mely összetett szó, és érdekes módon a középen álló n hang a billenő pont, melyen az egyensúly áll.

Úgy érzem – kezdem megismerni édes anyanyelvem, a magyar nyelv titkait. Tanulok magyarul, tanulok emberül. Igen, emberül, hisz ez a nyelv az egész emberiség nyelve volt valaha!

Ma már más szemszögből figyelem a hangokat, és minden rezdülésüket érezni vélem. Csodálattal tölt el kifejező erejük, és mikor szavakká alakulva olvasom, hallom – ugyanaz az érzés fog el, mint G. B. Shaw-t.

Le kell szögezni egy dolgot. A magyar nyelvet ősi gyökei védik. Azok oly konokul állják a sarat, mint a pusztában álló fa, a romboló orkán gyökérpróbáló viszontagságait. A nyelvújításkor képzett szavak közül csak azok mentek be a köztudatba, melyek tényleg illeszkedtek a nyelv törvényeibe. A nyelvújítók inkább rövidítették a kifejezéseket, és a szavak képzőit változtatták, a gyökök maradtak. Így a magyar nyelv ma is őrzi azokat az ősi gyökeit, melyek évezredeken át megóvták a változástól. Voltak oly kifejezések, melyek léteztek valaha, és ők visszahozták a köztudatba kissé más alakban.

Sajnos a jövőidő elrontott alakban szintén rögzült, ami nagy baj.

Talán leírtam mindent, amit a hangok jelezni akarnak. Talán. Ám, ha mégis kifelejtettem valamit, remélem, lesznek még olyanok, akiket érdekelnek a hangok titkai, rálépnek erre az ösvényre, és kutatni fognak utánuk. Előbb vagy utóbb minden felszínre jön.

Megfigyelhető, hogy a hangok egyes jellegzetes tulajdonságaikat más nyelvekben is kimutatják különböző kifejezésekben, de csak olyan szavakban, melyek legalább részben őrzik az ősgyökök nyomait, összességükben viszont nem jöhetnek felszínre más nyelvekben, mert azok összerázott, kavart, állandóan változó nyelvek.

Például az édes különböző nyelvekben tartalmazza a d hangot – dolce, doux, dulce –, de ugyanabban a nyelvben nem érvényesül a d hang más tulajdonsága. Talán csak az r hangnak erőt kifejező jellege mutatkozik ki több nyelvben. Fortezza, force, forţă. És ugyanakkor a körforgásra utalása is.

Érdekes lenne az állatok eredeti neveinek kutatása, hisz azok az ősnyelven, jellemzőik szerint kapták neveiket.

Remélem, reméljük, hogy az emberiség rájön, mily nagy kincs rejlik ebben az Istentől kapott, „különös ősi erőtől duzzadó nyelv”-ben, hogy lesznek majd olyanok, akiket érdekelni fog, megtanulják, szeretni fogják, megtanítják gyermekeiknek, és művelik utódaik is.

Lehet, hogy egyszer újra világnyelv lesz?

A jövő  titkai ma még kiismerhetetlenek, beláthatatlanok.