Még van egy jelenség, ami megragadta figyelmemet. A leharapott szóvég jelenség, melyet a pedagógusok jól ismernek, mikor verset, vagy más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan. Ez esetben, amikor az átvevő nyelv csak az utolsó szótagot viszi át, és abból képez új szót. Ezeket is érdemes kutatni, és nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás.

Az utolsó  szótagból képzés példái főleg a román, de más nyelvben is:
piROS –  ROŞu, ROSe, rouge, red
mült, tuMULTMULT, MULTum, multus, jelentése – sok
ivadék, utÓD – ODraslă, jelentése – magzat, sarj
undOR – ORoare
tAPOSAPASă – ránehezedik, rányom
PÉS, tapos, tapasPAS, pasager – utas, paşaport – útlevél
lePELPERdea (l>r), jelentése – függöny
lePEL – PIELe, PELe, jelentése – bőr
rePES – PASăre, PASaro – madár
özVEGYVĂDuv/ă, VEDova,
őSZENSENator – a vének tanácsának tagja
voNULLUNg, LINia
áll, taPOSPOSt – állás
jarGAL – aGALe – lassan sétál, gyalogol
guRUL – RULant – gördülő
paTAK – TECuci – ukránul: TECuci: paTAKOCSka,
doBOZBOXă – elkülönített hely, láda, doboz
aDATADATA – keltezés
emelET – ETaj
nyarGAL – GALop
doLOGLUCru
ba –   bau   –    CĂlău
laKÁSCASa – ház
kalMÁR – MERcant/il – kereskedői kalmárszellem
kapaRÁS RAŞchetare
vaKAR – sCARpină
ZELZEL – túlbuzgóság
nyuGALMi – CALM – nyugalom, g>c (k) hangváltás
oroszLÁNLION, LEON, LEU
betEGaEGer, latin
helyZETSITuaţie
deSZKA –  SCÂndurâ
if – IUvenis   stb., stb., stb.

Tomory Zsuzsa ehhez fűzött megállapítása szerint ezek a leharapott szóvégek: „… az illető nép (nyelvi) gyermekkorának emlékei lehetnek.”

Megállapítása helyénvalónak tűnik, hiszen a leváláskor sok tétova próbálkozás lehetett, míg végül valamelyik kifejezés végképp megragadt az utódnyelvben. Szerintem ez attól is függött, hogy a népcsoport tekintélynek számító személyisége, személyiségei, egyéniségei milyen szavakat, hogyan használták, és mivel a tekintélyelvűség rendkívüli utánzásra sarkalló erő, a többi őket utánozva vitte tovább, az utánzás révén végül megragadva többé nem változott. A szlávos mássalhangzó torlódásokat is ilyen egyszerű jelenség következményének látom, akár az ógörög, görög -esz, -isz végződéseket.

És lehet kutatni tovább.
A számunkra ma idegen –, de nyelvünkből ’lelkezett’  – utódnyelvek által átvett gyökök miatt nem irigykedünk.
Használják egészséggel!
Sőt, annak örülünk, hogy a világ minden nyelvében jelen vannak nyelvünk gyökszavai, kötött mássalhangzó párosai, és letagadhatatlanul bizonyítják nyelvünk ősi voltát, azt hogy a magyar nyelv egyenes ági leszármazottja, örököse az ősnyelvnek, az ősmag-nyelvnek, a nyelvek magvának.