Nemcsak egyszerű  számnevek, jelentésük sokkal több a magyar nyelvben.
A természetes számok alapsora egytől tízig tart. Az egy a legfontosabb szám, a sor alapja. A végcél, az alaptól eljutni a csúcsra, mely a tisztes teljesség dísze, a tíz.
Nem a számok jelentése, rejtélye (misztikuma), hanem a megnevezéseik vélt eredete, keletkezésük gyökere, annak magyarázhatósága érdekelt.
Az első ember számára semmi nem volt fontosabb, mint családja, ez volt legfőbb kincse, az övéi. A családtagok száma, akiket egyenként besorolt, mind számítottak, számon tartott személyek, magvak, sarjak voltak. Az első családok a családtagok számában képviseltek erőt, s az erő, hatalom, mellyel távoli célokat lehet elérni, tiszteletet szerezni mások előtt. Ezen okból kezdett el számolni, mivel minden egyes személlyel számolni kellett.
Önmagán kezdte, mivel ő volt az első.

 

EGY.
Egyen, de benne még pontosabban: egy E-n áll a világ! Fontos, hogy az Egyben E legyen, mert akkor egyEs. Vagyis: egy E-n-es, azaz egy E-n, az Egyben levő, mindEnható, mind E-n ható, első okon álló, (Igaz Égi E-n) nyugvó! Erre az alapra kell építeni, erről kell elindulni a megfelelő irányba. Ez a mag, a szEm.
Erről már írtam máshol is. A GY szerepe összetett. A GY kulcshang, az eGY, aGY, naGYság fogalmi hátterében. A GY a cselekvés, alkotás kifejező hangja: gya, dja, dia, és mind az EGY, mind az AGY esetében elsősorban a cselekvés, alkotás, teremtés, és az ezek mögötti megfoghatatlan naGYság fogalmát képviseli.
A gy hang a MÉKSz szerint: „Mássalhangzó: a d és a j hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a ty hang zöngés párja.”
Ezt nagyon fontos megjegyezni, mert a továbbiakban sok esetben magyarázatot kapunk egyes jelenségekre e felbonthatóság nyomán.
A földi értelEm, az Emberi lét, egy férfival kezdődött. Az ő szempontjából ő volt az első, EGY ÉN, azaz Egyén.
ÁDÁM neve EGYÉN.
Ő volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első Gyártó, ÉN – EGYÉN.
ÉNÉrtelmeN nyugvó, alapuló. Az ÉN a VAN fogalmi körébe tartozó. Ragozhatnánk így is: ÉN vAN, TETEzel, Ő élŐ.
Ha átváltunk a, á hangra, és a gy rokonhangzójára, a d-re, valamint én – magam, aki számít: Ádám. ÁD – alkot és juttat. ÁM – számossá tesz, sokasít, többszöröz. Ugyanakkor számba vehető, egy szem emberként számít – EGY személy ÉN, EGYÉN.
EGY, az emberi számosodás kiindulópontja, alapja.

 

KETTŐ.
Jön még egy személy, aki szintén számít: ő a nő. Ő is ember, mint Egyén, vele egyenlő fél, de ő más. A másik fél, az egy(én) fele(sége), párja.
Az Egyén (Ádám) mindene, kedvese (kettes, a kedd is kettedik)!
A kettős összetevőre (két komponens) tervezett élővilág másik – a számosodás szempontjából fontos – tényezője. Valójában az egy folytatása, a nagy eg(y)ész összetevője, másik fele, hiszen a kettő szoros együttműködése alkot egyet.
EGY pár, melyben felek össze vannak ketve, kötve.
Ez egy oly EGYség, melyben külön-külön a kettő csak egy-egy fél, vagyis alkotó felek, elemek, az EGY EGész részei!

 

HÁROM.
A har hegyet jelentett az ősmag(yar)-nyelvben. A hegyek harmatja áldás volt. A harmat szó, bontásban harmat. A mat, mad, med, ned vizet jelentő gyökök. A harmat olyannyira volt áldás, hogy az áldás, kegyelem szó a román nyelvben az ősmag(yar)-nyelvből átvett gyök – har – mind a mai napig.
Az egyén és a kedves, a két fél együttműködésének kegyelmi áldása, a sarjadék, a gyermek, a har-mad-ik, mely a hegyek harmat, harmad áldásához hasonlítható. Ez is visszavezethető az egyhez.
EGY család.
Talán ez a jelentése a magyar címerben jelen levő titokzatos három halomnak. Ez a legerősebb jóra serkentő, bátorító, ösztönző, sarkalló (motiváló) kötelék.
Kiss Dénes: Az ŐSEGY titka 52. oldalán írja, hogy törökül a háromücs, és párhuzamot von a kettő kapcsán. Ugyanakkor az unoka, unoka, egy-ke, egy kicsi (öcsi). A cséplésnél az ocsú, ucsú (apró szemek) a harmad járás. Úgy tűnik, van kapcsolat a három fogalma és a kicsi (ics, ocs, öcs, ucs) közt.

 

NÉGY.
A szám magyarázható. A teremtett világ négy fő jellemzője: teljessége, tökéletessége, összhangja, szilárdsága. Vagy a négy fő isteni tulajdonság: igazság, szeretet, hatalom, bölcsesség. A négy égtáj, négy évszak, négy őselem, a négy végtag, a négy ponton támaszkodás biztonsága stb. A négy mint megnevezés már nehezebben magyarázható, de mint minden számnak, a négynek is köze van az EGYhez.
A ! rámutató felkiáltás, az É magasra, ez esetben a GY hangra utaló. A GY hangról lásd fent az EGY számnál.
Négy az egyben, egy a négyben, a nagy végy, tégy, légy (munka) a megvalósult egy összessége. Ugyanakkor az n hang a növekvés, az é az égi magasság, a cél kulcshangzója, a gy a gyökér a gyenge sarj, a gyermek. Csak ebben a megközelítésben lehet keresni azt.
A család, annak nagyra – négy tagra – növekedése is lehet a megnevezés kulcsa. A nagycsalád munkát, teljesítményt igényel. Szabó Szilvia írásszakértő (grafológus) szerint: „a  négyes a cselekvés, a munka száma” (Szabó Szilvia: Az írás tükrében
http://www.azirastukreben.hu/blog.). A már említett végy, tégy, légy is munkához kötődő.

Ehhez talál a kézzel-lábbal dolgozó kifejezés, mely szintén négy, és talán ennek maradványa a Székelyföldön ma is használt kifejezés megjegyzésként többek kemény munkájára: – Na, jól négyelik. Vagy, ha a kisgyerek rosszalkodik, mondják: – Ma megnégyellek!

Tehát: EGY nagy (négytagú) család.


ÖT.
Öt érzékszerv. Az ö hang az öl, öböl, kör, öv szavakból kicsengő védelmi övezet kulcshangja. A teljesség, kéletesség isteni köre (a betű alakjától függetlenül). A t hang a tett. Felötlik, hirtelen előtűnik. Jön az ötlet, kiötöl, köt.
Ha a család fogalmában maradunk, akkor szintén a növekedést jelzi: a két fél és a három gyerek egy meghitt családi kör védő ölében, növekvő övében való kéletes kötődése.

EGY nagycsalád, erős kötelék.

Az ötnél önkéntelenül jön a bizonytalanság érzete. A félúton leállástól való félelem. Mintha kérdés merülne föl: vajon képes vagyok rá? Meg tudom tenni? Mi kell ehhez, hogy sikerre vigyem? És öööö, ötöl tétován, holott kéznél a folytatás kulcsa: ötlet kell! A népi mondásban a bölcsesség: ahogyan egyről kettőre, úgy ötről hatra kell jutni. Az öt már kötött, az eszközök megvannak, mintha egy újrakezdés, egy új kezdet indulna.

 

HAT.
A hat tökéletes szám, mivel osztható alkotóival: 1+2+3.
Olvassunk utána az előzőkben: EGY, KEDves, HARmad. Vagy: a nagy eg(y)ész, EGY, mely a két fél és a három harmat, azaz gyerek. Ama régi bölcselet szerint: egy az apának, egy az anyának és egy a hazának. Ez volt maga a hatalom.
Hatalom: bizonyos határokig érvényre juttatható akarat hatékonysága, de csak abban az esetben, ha tényezője határozott, azaz ha tározott elég erőt magában.
Ez az EGY (család) hatalma, ereje.

A hatalom hatóerő. A szó eredete a Szemúr népéig visszavezethető, mely a kezdetektől, az ŐSEGYtől, ŐSMAGtól örökölte. „A szemerék (sumérok, sumírok) a hatos számrendszer szerint számoltak — náluk a hat és ennek hatványai voltak a tökéletesség számai.” (Tomory Zsuzsa)

A hat törzsi vén hat ülőalmon hozta meg döntéseit. A hat alom szentélye jelkép volt, a kötelezően tiszteletben tartandó döntések meghozatalának színhelyeként. Ami a hat alom színhelyéről származott az a hat alom kötelező érvényű utasítása volt, és hatalommal bíró az emberek mindennapjai, élete fölött.

Valami, ami hat, hatást fejt ki egy bizonyos határig, de csak addig fejthet ki hatást, ameddig a hatalma tart, addig hatályos, ameddig hatálytalanítják. Ami hatályos az érvényes is.

Úgy tűnik, hogy valamilyen mérvadó mérce szerint, ahhoz hogy érvényre jusson egy határozat, hat érvet kellett felhozni, mellyel alátámasztják.

Eljutottunk oda, hogy megvan a hatalom. A továbbiakban már a cél eléréséhez legyőzendő akadályokat jelölik a számok. Keressünk a népmeséinkben hasonlatokat.

 

HÉT
A hetes a hatosból következik. E két szám nyelvi jelentésben egymásra utalt! Főleg a hét függ a hattól. A hét a küzdelem jelölője a nyelvben, a küzdelemhez viszont erő, azaz hatalom kell.

Érződik a hatosnak a hetessel való erős kapcsolata (alafa, eleve): megtehet valamit, határozottsággal elérhet távoli célokat. Az e hang szerepe a hetes szóban is társul a legmagasabb fekvésű magánhangzóval, az égi magasságú é hanggal: hét. A hét szóösszetételekben, beépült gyökként arra utal, ami messze van tőlünk, vagyis elérhetetlen vagy felérhetetlen. Emlékszünk, az a valami, mely oly nagy messzeségben levő, mint a mesében a hetedhét ország. A hetes jelölhet legyőzendő távolságot, mivel mindig a messzeségre mutat – hét hegyen, a nehezen elérhető, szinte megközelíthetetlen hetedik hegyen is túl.

De lehet értelmi magasság is, mely érthető vagy érthetetlen. Vagy megértési mérlegelési képesség, képtelenség: mérhető, mérhetetlen. Attól függ, mennyire nyúlik föl értelmi képessége!!

Fontos a határozottság hatékonysága, különben megtehetetlen, elvégezhetetlen, kivitelezhetetlen stb. a feladat. Ha viszont megvan a hatalom fent kimutatott minden alapvető feltétele, akkor a távoli hét hegyen túli hetedhét ország sem elérhetetlen!

Itt már messzire jutottunk az EGYtől, de nem szakadtunk el tőle (a hétheted is EGY, s a HEGY, Hétszer EGY).

Hatékony munkával képezhető, tökéletesíthető, fejleszthető, ami azt jelenti, hogy egyre jobban távolodó a képtelen, tökéletlen, fejletlen állapottól. Ha viszont képezhetetlen, tökéletesíthetetlen, fejleszthetetlen, akkor nincs elég átütőerő benne, áthatolatlan számára a titkok fala, meghódíthatatlan számára a „hetedik ég”. Mivel tehetetlen, nagyon távol áll, meg sem közelíti, vagy soha nem is ér el a végkifejletig, azaz végére mehetetlen, nem éri el a teljesség, tisztesség csúcsát.

Mit kell tenni azért, hogy tovább jussunk?

Határozottan törekedni az elérhetetlennek tűnő felé. Talán nyújtózni kell, nyúlni, régiesen: nyólni!

 

NYOLC.
Az ny lágy hang lévén, az erőtlenséget kifejező ernyedt, nyamvadt, hanyag, nyegle stb. szavak mellett, kulcshangja a nyújtottság, a ráérő nyugalom, a terjeszkedő mozdulat, régiesen nyól, azaz nyúl (valamiért), nyújtózás, vagy vekedést leíró nől, nyől, nyúl (fölfelé) szavaknak is.

Az o hang természetéből adódóan oldottságot, kedélyállapotot kifejező, de bizonytalan kimenetelre utaló is. Ha a boldog, bolond, borong, dohog, fodor, folyondár, fondorlat, korog, locsog, lomha, mocorog, motyog, nyomott, oldott, rotyog, totyog, zsong
szavakat vesszük, bizonyos hullámzó hajlam, egyhangúság, ingatag határozatlanság érződik. Az o lehet egy kitörő felkiáltás, de lehet beletörődő, egykedvű, halk sóhaj is.

Az l lágy, énekelhető hang.

A c címkéző, cégérellő, becéző de célt jelölő is.

Az lc páros az álca, délceg, élc, filc, polc, tálca szavakban külön-külön minden jellemzőjét mutatja.

A ’nekem nyolc’ kijelentésben bujkálhat egy háttéri álcázott állapot, egy külcsíni délcegség tudatából eredő élcelődő, hanyag, renyhe könnyelműség, akinek csak a polcra kell könnyedén fölnyúlnia, mivel tálcán kínálja számára az élet a jót. Van, akinek ez végcélnak is megfelel, leáll, nem akar továbbjutni. Neki mindegy, azaz nyolc, a nyolc a cél, elég az, amit a már általa elért polc nyújt.

A dolgok teljessége úgy válik érthetővé, ha határozottsággal erőt fejtünk ki, nyújtjuk érte kezünket, nyúlik értelmi képességünk is a teljesség megismerése irányában. A déli nap földi, emberi szempontból a legmagasabb pont, a délceg ember magas, felnyúlhat magasra, elérhető számára az értékeket tároló polc. Ha elég határozott, elérhetővé válik számára az ott rejlő érték, ám nyújtóznia, nyólnia kell érte.

A nyolc, a nől, nyől, nyúl jelentéséből adódóan azt fejezi ki, hogy bár a hét is messzire mutat, van tovább is, még nincs vége a küzdelemnek. Még nyúlik a küzdelem a tökéletes teljes tisztességig.

Tehát a hatékonyság, a cél elérhetése érdekében nyújtózni kell, nyólni kell még tovább. Csak így közelíthető a cél, a csúcs.


KILENC
.
A kell jelentése itt válik érthetőbbé. A cél előtt mindig van valamilyen gubanc. A kilences az utolsó külön/c/leges próba a mesékben. Az utolsó fal, kapu, akadály, küszöb, melynek leküzdéséhez kapaszkodóra, fogantyúra van szükség (kell). Eléréséhez föl kell nyúlni, nyólni magasan, az addig végcélnak hitt ny/p/olc fölé. Fogózkodni kell. Kell egy kellék, a kilincs (székelyül kelincs), mely egyúttal nyitja is az utolsó zárt a cél előtt, s mely segít átb(k)illen(c/él)ni a küszöbön.

 

TÍZ.
A tíz a teljesség tisztasága, a minden fémet megtisztító (őselem) tűz. Az emberi jellem tisztessége. Egy oly dísz, mely ott magasan, fenn ragyog, s melyért a küzdelem folyik egy életen át.
A szűz állapot is ilyen, sőt az sz hangból kiindulva szorzati fontosság jelentésű.

 

Összegezve:
A teljesség dísze, melyért csak egy szilárd erkölcsi alapról lehet indulni a két félnek, kétkedés nélküli harccal, a harmaddal, sarjakkal egyetemben, négyelni kézzel-lábbal, a kemény családi kötődés kölcsönözte hatalommal, hét próbát is kiállva, erőt kifejteni, nyól(c)ni, megkapaszkodni a különleges segítségként ott levő kil/i/enc/s/ben, mígnem eléri a tisztesség  díszét, a továbbiakhoz is erkölcsi erőt adó tüzet, a célt.