Sir John Bowring kínai angol nagykövet írja 1830-ban kiadott, Poetry of the Magyars verseskötete előszavában: „A magyar nyelv más nyelvektől távol áll és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül kevés haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából fejlődött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre. …A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. …A magyar nyelv eredetisége csodálatos! Aki ezt megfejti, az isteni titkot fogja boncolgatni, valójában annak is az első tételét.”
Grover S. Krantz Geographical Development of European Languages (Az európai nyelvek földrajzi kialakulása) c. könyvében írta: „Beleértve például, hogy a görög nyelv a jelenlegi földrajzi helyén Kr. e. 6500-zal, míg a kelta Írországban Kr.e. 3500-zal kezdődően alakult ki. A magyar nyelv ősisége Magyarországon legalább ilyen meglepő: úgy ítélem, hogy átmeneti kőkori nyelv, mely megelőzte az újkőkor kezdetét.”

Georg Bernard Shaw: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

Kőrösi Csoma Sándor: „…ha majd a magyar tudósok  a szanszkrit irodalom bővebb ismereteire tesznek szert, csodálkozándanak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

N. Erbersberg bécsi tudós XIX. sz.: „Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang, világosság.”

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”(Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus mondta Pakson: „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap, Bp. 1991. 9.)

Kiss Dénes nyelvkutató: „Az ember emlékezete legfeljebb a nagyapja nagyapjáig tart, a nyelv emlékezete azonban sokkal régebbi. Nemrég láttam egy angol tudományos filmet, amelyik az ember tűzzel való kapcsolatáról szólt. Amikor az ember már tudatosan tüzet rakott, úgy, hogy vett egy száraz fát, kilyukasztotta, megpörgetett benne egy faágat, és létrejött a tűz. Ez még nem csiholás, mert az kovakővel történt. Tehát, hány éves is ez a szavunk, hogy fázom?

Prof. Shokotu Faisi japán történész magyarokhoz írt leveléből: „Mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven – magyarul! – írjuk ÉBRESZTŐNKET csaknem 800 millió testvérünkhöz…”!!!

Varga Csaba nyelvkutató: „…rendre összeakadok olyan nyugati nyelvészekkel, akik lázas sietséggel tanulnak magyarul. Ők már tudják, hogy a magyar nyelv az alapnyelv.”

Kosztolányi Dezső költő a magyar nyelvről. „Egy ájult és szomorú délutánon olvastam valami cseh falragaszt, melyben az áll, hogy a magyaroknak már nincs semmijük, csak fokosuk, hegyesre pödört, villás bajuszuk és paprikájuk. … Aznap este azonban a véletlen jótékony és vigasztaló személye kezembe adott egy könyvet. Frank Ágoston Lajosnak, a cseh születésű és cseh anyanyelvű költőnek életrajzát, aki 1836-ban, a nagyhéten felkereste a vatikáni könyvtárban monsignore Mezzofantit. Az olasz bíboros, a földgolyó legnagyobb nyelvi lángesze, aki hatvan nyelven írt és beszélt – magyarul is…, aki a vatikáni könyvtárban bíboros és könyvtárnok volt… nyilatkozott a cseh és magyar nyelvről, s az utóbbiról  való önkéntes nyilatkozatát, melyet eddig  sehol sem közöltek magyarul, éppen e cseh születésű és cseh anyanyelvű költő írta le… „Tudja – mondta a cseh költőnek – mely nyelvet tartom az olasz és görög után, minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak, és verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ismerem néhány új költőjüket, néhány versüket, melyek dallamosságukban meglepnek. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog tündökölni egy költői lángész, és nézetemet igazolni fogja. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.

Jólesik ezt emlékeztetőül idézni ma, mikor minden áldott nap puskatussal verik, és bottal, sóval, kötéllel szelídítik azokat, akik magyarul beszélnek. Tudjátok meg mindannyian, hogy királyi kincset hordoznak magukban.”  (kiemelések K.S.)