Avagy milyen szerepe van a hangkörnyezetnek? Megfigyelhető, hogy többirányú értelmezést kaphatnak ugyanazzal a hangpárossal felépülő szavak.

Fontos! Nem mindegy a hangpárosnak a szóban elfoglalt helye –, hogy: tengely vagy végcsengő. Ugyanakkor a hangkörnyezet rendkívül fontos meghatározó az értelmezés irányát illetően, mind a magyar, mind az idegen nyelvekben.

Vegyük példának az nd párost. Megint csak a megszemélyesítés példájával élve, ha két ember küldetést teljesít, nem mindegy milyen környezetbe kerül, milyen társaságba vegyül, hiszen ezek mind hatással vannak rájuk. Külön-külön érheti hatás a két egyént, mely befolyásolja a kimenetelt. Egy ilyen esetben emberekkel kerülnek kapcsolatba. Férfiakról lévén szó, minden bizonnyal nők is megkörnyékezik őket. Mondjuk, mindketten megismerkednek egy-egy nővel, aki bevezeti őket a társaságba. A nők közre veszik őket, egyik nő egyikük, a másik nő a másik oldalán áll, és elindulnak andalogva. A két halk szavú nő (az a hang alacsony fekvésű) kellemesen társalog (log – nyelv) velük, és rendkívül jól érzik magukat mindannyian.

Mit mond el még a rendkívül összetett, andalog szó?

Sétálva, gy/and/alog/va mennek. Az –alog a gyalog esetében állapotjelző is, mint a balognál. Az –al-, alacsony szint, a gyalog szó leírható djalog formában is. (MÉKSz. a gy hangról: összetevői a d és j hangok.) A dialog – párbeszéd, vagyis alaphangon társalog két ember (viccesen: gyaloghangon). Az a az n-re zöngés hatással van, felébreszti benne a szunnyadó érzelmet (an – Anna, anya). A d-re az a szintén: da, dalra fakad. Nő és férfi andalog, és a meghitt, bensőséges kettesben, szívükben egy dallam kél, melyet egymásnak megvallanak: log – nyelv. Az andalgás esetében járásról van szó, elindulnak andalogva, de a fent leírtak szerint egy folyamat is elindul.

És itt van már a másik környezet: indul. Az i kissé ijedős, gyorsan mozgó, illanó típus, de erre az n is fogható, hiszen ő noszogató, ott áll az i nyomában, és tolja előre. A d sem ellenkezik, neki vérében a folyamat (idő), az u pedig mutatja a követendő utat. Az l igeképző.

A ronda tengelyében szintén ez a páros teszi tiszteletét, ám itt egész más viselkedésűek, mint az andalog esetében. Hogy miért? Mert ott van elől az erős r és a(z e helyét elbitorló, lásd: rend) mély fekvésű o egymásba karolva, és ezek rossz befolyást gyakorolnak, nem csak rájuk, hanem mindenhol, ahol csak megjelennek. Ez a két rovott rohadék ott elől csak rosszalkodnak, rontanak, rongálnak, robbantanak. Ettől aztán az nd is bebolondul.

A gondban az övék a végső szó, ugyanúgy, mint a rend esetében, viszont mások társaságában, más értelmet kap. A gond esetében a g a góc, a tengely esetében középpont. Az –n mutatja, hogy a go-n fontos, komoly teher súlya van, a d, mely folytonos, nem szűnő, akár az idő.  Itt nincs lírai mellékzönge. Itt az o a komoly helyzetet jelenti, melybe belecsöppent az nd páros. Ám a gondolat esetében –, ahol tengelyhangzó – már lehet akár csintalan termékenyítő is (ondo).

A rend esetében az r és e erélye érződik, nem az o bolondsága, hogy ronda rosszra vigye. Az e itt a részvevő hangokra jó hatással van (E fogalom). Nem az On, hanem az En nyugszik a d, így a jó oldala súlyával van jelen, és az r erélyét jó irányba tereli, hogy az ren d legyen.

Egyebek az nd párossal kapcsolatban.

Az nd párost fölbonthatjuk alkotó hangjaira. Az n a noszogatás, tagadás, tiltás, indulás kulcshangja. Különleges, rejtélyes zöngéje okán a nő, nóta, zene, ének, de a sátán, gonosz, undok, unalom kulcshangja is.

A d ellentmondó ingatag, az édes, kerekded, védelem idő, folyamat kifejezésekben, ám ellentétesen szembeálló (de), diadalittas támadó, vádló is. A mellette levő hangoktól függ, mibe keveredik.

Együtt, mint nd páros jelen van főnevekben, állapotot, cselekvést kifejező szavakban, minősít, tulajdonságot jelez, utal tartalomra.

Különböző  nyelvekben a befejezés, vége szavak értelmi megfelelőiben jelen van az nd páros. Például: angol – end, albán – fund, dán – ende, holland – einde, német – Ende, norvég – end

Magyar nyelvben szóvégi jelenléte a következő szavakban: bolond, bőrönd, csend, csikland (székelyül csiklint), gond, kaland, kend, körönd, örvend, rend, vakond stb. A nyelvújítók által tönkretett régies szavakban: álland, menend, jövend, végzend, kérend stb.

A szóvégi jelenlétnél olyan, mint az utolsó kondulás, megállapít, lezár, eldönt (nt>nd), végez, nincs tovább! Ez az asztal tetejére ledöndülő, csendre intő, felszólító ökölcsapás (bírói kalapács), és főleg a csend, rend szavaknál érződik.

De van egy belső tartalomra utaló értelme is a csend, gond, bőrönd, kaland, körönd, örvend, rend szavakban.

A vakond, bolond inkább minősítők. Ez a székely kolonti szóból következtethető, mely bolondot jelent, a minősítő nt párossal. Ugyanakkor ez a szándék szónál is észrevehető. A szándék, a már elszánt tett véghezvitelének folyamatára (d) való akarat feltámadása, az erre szánt „hatóerőt” az ék jelzi. A szándék előfeltétele az indok, azaz indító ok. Összevonva szándok, mely tájszólásban él, és mely tömören okról és a megoldásra szánt akaratról beszél.

Az nt – nd közti váltás akkor érthető meg jobban, ha az elhatározott, elszánt terv, megfelelő okra támaszkodva, véghezvitelre alkalmas ékkel (eszközzel) felvértezve, tettre való akarattal párosulva indulásra kész. Így az elszánt tervből, véghezviteli szánd(ék) lesz!

Megvan a: szánd/ok és szánd/ék a végrehajtásra.

Ha a germán és angolszász nyelveket nézzük, a land mindegyiknél föld (ország) jelentésű. Ez valaha a lent, alant szóból indult, és a minősítő, hasonító, földszintet is jelző nt párossal zárult. A t>d hangváltás nem feltűnő, akár a fenti esetben, hiszen zöngétlen-zöngés rokonhangzók. (Ezért van, hogy tájszólásban a hasonító, összevető mint szó sokszor mind-nek ejtett, csak a szövegkörnyezetből ismerhető fel valós jelentése.) A lent, alant, land azt jelenti, hogy alábbi szint már nincs, tehát ez végpont – end.

Ehhez fűznék egy megjegyzést. A Föld megnevezés – tetszik, nem tetszik – teremtői szempontot tükröz. ntről szemlélve példaként adott áldott zöldld, ahol oldott, üldözésmentes életfeltételek volnának, és ahol ildomos boldog életet élhetnénk. Tiltakozhat ez ellen a szempont ellen a kommunista, ateista, kiröhögheti a liberális – mindannyian saját butaságuk, tudatlanságuk mértéke szerint – a tény, tény marad. A világ legkifejezőbb – Isten adta – nyelve több évezredes kifejezéseiben nem hazudik!!!

A ld szóból tehát az is kiérthető, hogy ez esetben a ntről lefelé irányról van szó, elérte a földet, nincs tovább, itt lent (land, angol nyelvi kiejtése: lend) legalsó szint, pont, a végpont – end. Még idevágó jelenség a végez szó régies alakja: végezend, azaz végez, end.

Így tehát értelmében egyezik az end, Ende, ende, einde, fund szavak mondanivalójával: befejezés, vége.

És még:

Utolsó  hang előtti, és tengely közeli jelenlét: banda, bendő, bunda, dundi, esztendő, gerenda, jövendő, kelendő, kendő, konda, legenda, monda, panda, ronda, szende, szundi

Tengely: göndör, inda, kender, kondor, kondul, ondó, rándul, szándék, tündér, vándor, vendég, zendül, zsindely

Kiemelném innen az esztendő szót, mely több értelmet hordoz magában. Ha az eredeti –, és nem a nyelvújított – magyar nyelvet vesszük alapul, akkor az oktat szó jövő ideje oktatánd. Az évek teltével az ember sok tapasztalatot szerzend, elméje, esze megérénd, eszesebbé válik. Tehát az évek tapasztalatai esztendenek, esztendő (észélesítő) hatással vannak ránk, oktatándanak.

Így hát az esztendő valaha nem az évet jelentette, hanem az egy év (tavasztól tavaszig) alatt szerzett, tárolt ismeret és tapasztalat, észre, elmére való hatását. Az esztendő a későbbiekben hasznosítható tapasztalati anyag észre gyakorolt hatásának meghatározó jelzője. Ez a tapasztalat minden egyes év elteltével gyarapodik. Ez összeadva adja az okosító, esztendő évek számát.

A hangkörnyezet értelemváltoztató  hatása a hangpárosokra

A kötött mássalhangzó párosok különböző hangkörnyezetben más-más értelmet közvetíthetnek. Erre már az nd párosnál rámutattam. Nem mindegy, hogy alacsony – magas fekvésű magánhangzó előzi – követi, esetleg lágy – kemény hangzású mássalhangzó, mert ennek okán a következő hangcsoportok lehetnek mély érzelmet, ridegséget, közönyt, tárgyilagos megállapítást vagy egyebeket közvetítők.

A gr párosnak a magyar nyelvben az ugrás szóban, gyökképzőként a gördülés, görcs kifejezésekben meghatározó, szoros értelmi kapcsolata van fordítottjával, az rg párossal. A gr párosból gyökszó alakítható: gör, amely a kör mozgásba jöttét jelzi (g hatás).

A bogrács a kezdetekkor egy bögreféle főzőedény, mely a faedények kora után jelent meg. Addig faedényben, fazékban főztek, kövesztettek. A bográcsot már a tűz fölé, bogra akasztották, és abban ácsiálták az ételt. Erdővidéken gyermekként még használtuk ezt a szót: mit ácsiálsz? Az ács szó a faácsolás, és más alkotómunkák megnevezése. Például: kov-ács, tak-ács, szak-ács. Ezek mind ácsiáltak, csiáltak, csináltak, cseáltak, csenáltak valamit. A cs a cseles kézmozgás jelzője, a kéz a csodás cselekvés eszköze. Az első munkákat az ember kézzel végezte. Mondhatta: ez kézzel készült. Aztán keresett alkalmas fa vagy kődarabot, s alkotó szerszámként ezt kézzel kezelte. Az evőeszközök feltalálása előtt kézzel vitték a falatot szájukhoz, a látvány: esz kézzel. Később az esz kézzel helyettesítője – esz-keze, eszkeze, eszköze lett: kalány, villa, kés és tenyér helyett a tányér.

Az igricek, a középkor szórakoztató dalnokai mozgással érzékeltették dalaik mondandóját, ugrándoztak is. A gr páros magyar gyökerű kifejezésként azonosítja. Nem szláv, mint azt a MÉKSz hazudja.

Bugrisnak a parasztot mondták régen, és ez már az agrárhoz vezet, mely a föld művelőjét, a magvak termesztőjét, a m/agrárt jelenti. Ebben a tevékenységben is sokat kell ugrálni ide meg oda, de a lépcsőzetes (grádics, garád/ics) műveleti sorrendjét is jelzi. Ezek az emberek voltak az emberi történelemben a műveltség megalapozói. A jobb megértéshez ajánlom a könyv végén a civil szó kifejtését elolvasni.

Az agrar – mezőgazdasági, itt megjelenik az erő alkalmazására, a föld megmunkálására utaló ar bővítmény, mely a bemarás, feltörés megjelenítője. De a gr itt is gyökalkotó: gördülő (föld)rög, mely gördül, görög. A gördül még tartalmaz egy párost – rd –, mely a fordul tengelye. Az eke nyomán kifordul a rög.

Az ugrás szóban a gr páros a játékos ugrándozás kellemességét fejezi ki. A gr az ugró tengelyhangja. Aki örül ugra-bugrál, ugrándozik. Megfigyelhető, hogy itt megjelenik az nd páros is – ugrándozás, ugrándozik –, mely a régies jövőidő kifejezője volt, s más-más értelmet nyújtó különböző hangkörnyezetben.

De nézzük tovább a gr hangpáros kellemest kifejező értelmét. Egy alkalommal, talán 1984-ben utaztunk autóval Csík felé, és Szentegyháza után valahol, a menetirány jobboldalán egy gyönyörű füves rét mellett haladtunk el. Elsőszülött, négy éves, akkor még egyke fiam a füves rét láttán fölkiáltott: – Apuka, álljál meg, hogy egy kicsit szaladgáljak, ugrándozzak itt a fűben!

Megálltam. Látni kellett annak a drága kisgyereknek az önfeledt örömét, a zsenge fűben ugrándozva, szaladgálva. Ahogy pörgött, forgott, gurult, székelyül: höngörgőzött. Öröm volt nézni.

Ezzel kapcsolatban még figyeljük meg az önfeledten játszadozó kisgyereket. Amikor valami neki nagyon tetsző játékkal játszik elmerülten, kis ajkaival ezt a két hangot ismétli: grgrgr (glglgl). Ez nem véletlen, mert ösztönös hang, mivel ez, a játékosság folyamatának tovagörgető hangjelzése. Lásd a fent említett székely kifejezést: höngörgőzött, melyből kiemelhető a görgő, g/ö/rg/ö/r g/ö/rg/ö/r…

Tehát a gr, rg párosoknak közük van az öröm, az önfeledt öröm kifejezésében. Amint már írtam, az igricek is ugráltak, miközben énekükkel szórakoztattak, s az ember örömében önkéntelenül ugrál.

Vegyük a latin nyelvek közül a román nyelvben való jelenlétet. A többiben is hasonló szóalakzatok vannak. A gr párossal a román nyelvben nyolc irányba is elvihető az értelmezés, és itt nagyon jól látható, milyen hatással van a hangkörnyezet a hangzópárosra.

A gr páros békés értelme az agrea – kedvezően fogad, agreabil – kellemes, agrement – szórakozás, agrementa – ékesít román szavakban található. Ha az említett agreabil – kellemes, vagy agrement – szórakozás szavakat vesszük, nem vitatható, hogy a gr páros jelenlétének értelemalakító szerepe van a megfelelő hangkörnyezetben. Mint minden hangpáros, a gr páros is különböző hangkörnyezetben más-más értelmet ad a szónak. A fenti játékosságot, kellemest megjelenítő agrea, agreabil, agrement, agrementa szavakban megfigyelhető, hogy magas fekvésű magánhangzó követi, összeépülve a kerekséget jelentő ab gyökkel, annak ügyest jelentő bővítményével – abil. Más esetben az érzelmi em gyök követi, utána a szintező, viszonyító, hasonító, minősítő nt hangzópárossal.

A felhalmozódást, tömörülést jelenti az agregare, agregat szóban. A g hang nélkülözhetetlen kulcshang a gátképzés, rögzítés jelenségének leírásában. Az agregare, agregare, agregat szavakban a tömörülés képét nyújtandó megjelennek a reg, gar, gat gyökök, melyeknek azonban csak a magyar nyelvben van értelmük. A gr a magyar nyelvben ezt a bogrács szóban jeleníti meg (bog – csomó).

Egy másik kellemetlen oldali értelmezése az agravare – súlyosbítás. A rav, a gyökből, a rovás jelenségének leírásánál van jelen. A rovás mélyreható, a román nyelvben g előtéttel gravatbe/rovott. Az agravat jelentése súlyosbított. Szinte úgy tűnik, mintha a fokozás leg gyöke lenne a szó elején e>a hangváltással és az l hang elhagyásával: (legravat, egravat) agravat – súlyosbított, mélyen rovott, nehezen törölhető. Mondhatjuk az eredeti kifejezést: legrovottabb.

A gr páros az agresiv – támadó, erőszakos jelentésű szóban már a tigris félelmetes ugrása. Az agresiv-ben a si az elveszejteni szándékozó gyűlölködő kígyósziszegés – sziszegve ugró kobra.

Ugyanakkor a gr páros az egres tengelyhangjaként is átvitte értelmét az utódnyelvekbe. A román nyelvben az egres – agrişă, és az egresre jellemző savanyú íz acrukru) alakban él a román nyelvben g>k hangváltással.

Az olasz nyelvben a gr páros többnyire szintén az egres savanyúságából ihletődve él tovább. Ezen kívül a földművelést jelentő agricoltura tartalmazza, ám ott a mag és a rög, göröngy értelmét hordozza. A szóban a sokatmondó lt páros is jelen van, mely a gazdasági munkáknál a kelt, költ, ültet, olt stb. szavak értelmi meghatározója.

Az agresto – savanyú (mint az egres), agramente – savanyúan, agrore – savanyúság, agrestoso – savanykás stb.

Van még az agreste – vad, ez már a tigris vadugrása.

Megjegyzem: a szavakat alkotó fent említett gyökök, párosok csak a származási nyelvbe, a magyar nyelvbe visszaágyazva értelmezhetők.

A kezdet kezdetén a szavak születésekor, az ősnyelv kialakulásakor oda és vissza irányú ösztöni kéthangos ősgyökök születtek, és egyforma magánhangzó esetén ezek egyesülésekor jöttek létre háromhangos fordítható gyökszavaink a teremtőgyökök. A teremtőgyökökről Marácz László írt értekezést, tudtommal ő is határozta meg e néven legkorábban. Ezek szóbokrok alkotására alkalmasak, megfordíthatóak, és úgy is hozzák eredeti értelmüket.

A képezhető teremtőgyökök: grgar, ger, gir, gor, gör, gur, vagy rg rag, rág, rég, rig, rög, rug, rúg.