Vannak esetek, amikor a kötött párosok hangjai fölcserélődnek, s a zöngés helyett zöngétlen kerül vagy fordítva. Ezekben az esetekben vagy ugyanazt a fogalmat írja le, vagy a következményekről beszél.

A párosoknál előfordul zöngés – zöngétlen hangcsere. Van teljes csere: szk>zg, amely esetben a zöngétlen páros cserélődik zöngésre: mászkálás – mozgás. Vagy asztag – gazdag, melynél szintén zöngétlenről zöngésre vált mindkét hang.

Ugyanakkor értelmi háttéregyezés észlelhető az szt > zd > st váltásnál. Például: gazdagon megkent vajas kenyér esetében vastagon kenték a vajat. A gazdagon megszórt cukros, diós, mazsolás süteményről a kellemes ízet adó vastag, réteg jut eszünkbe. A gazdagon megterített asztalon bőséges reggeli, ebéd, vacsora kerül kiosztásra. Ezt a jelenséget figyelembe kell venni az idegenbe elszármazott szavaknál.

A fennebb már említett bolond – ront, bont esetében a zöngés d hang cserélődik a zöngétlen t-re (d>t), és a következményt írja le.
A gyeplő – zabla esetében a zöngétlen p>b zöngésre. Mindkettő az irányításról, fékezésről szól.
Van hangzás – írás eltérés, amikor a páros értelmét a hangzás határozná meg: biztos, kiejtve bisztos, íztelen – ísztelen, aztán – asztán.

Az lv és ld párosoknál észlelhető a legkönnyebben, hogy ezek a hangpárosok hangelmosódással alakultak ki a nyelv belső, alakíthatósági törvénye alapján. Például: az aluvó – alvó, halovány – halvány, oltovány – oltvány, szelevény – szelvény. A láthatóan haladó égitestre mondhatták: holad, majd elmosódott az a hang – hold. Az old bővítményébe beleszőtték azt is, amiben oldódik, mert az olvad, szóban benne van a vad, vagyis a víz, hasonló az olt (d>t) is, mely azokkal közös értelmi jegyet hordoz (olt-vad – vízben old – f/elolvad).

A kötött mássalhangzó párosok viszonyítása további kutatás tárgya, hiszen rengeteg van, és sok a viszonyíthatósági jellemző.