O

Az o hang a magyar nyelvben a régit – ó, az ol/csó/ gyökben a le irányt jelzi, az ó a csodálkozás hangja is. A mel­léknevek és jelzők szó végi ó hangja. Esetenként az a hangot váltja. Alacsony fekvésű hang.
oală – tál

obadă, obeadă – kerékabroncs (ab)

obădar – furdancs (ab)

obială – kapca, valaha kabcafat, kabcarongy, b>p hangváltással: kapcarongy. Szövet, gyolcs, mellyel körülcsavarják a lábfejet. Az ab, ob körértelmű gyökök.

obiect – tárgy, az ab – kerek jelentésű ősgyökből. A latin nyelvbe átvételkor valamilyen gömbölyű testre vonatkoztathatták

obiectiv – tárgyi, a tiv a tevékenységgel kapcsolatos (ab)

obiectivitate – tárgyilagosság (ab)

obişnuit – szokásos, szintén az ab ősgyök származéka. Jelentése: egy megszokott tevékenységi körön belüli szabály szerintiség. A magyar szokás szó szorzati eredetű jelentésű, értelmű: az általános tevékenységi körön belül okosan, észszerűen megszabott cselekvési módozatok szabálya szerint ismétlődő műveletek sora. (szor)

oblăduikormányoz, körértelműség (kör, ab) A bl páros ilyetén értelme a zabla szóban van jelen. A zabla irányító és fékező lószerszám. oblăduire – kormányzás (kör, ab)

obligatoriu – kötelező a lefektetett szabály szerint, bl páros (ab, ob)

oblojeală – borogatás, öblögetés, körülkötés (kör, ab), bl páros

obraz ábrázat, arc, ab, áb, körre utaló gyök, abar habar, Czu-Fo sz.

obraznic – szemtelen, pofátlan, arcátlan, br páros (ab)

obrăjor – arcocska, pofika (ab)

obrăzar – méhészálarc, arcvédő (ab)

obrăznicie – szemtelenség, pofátlanság, arcátlanság (ab)

obstacolakadály. Részeire bontva: ob, obiect – tárgy az st – szt páros az osztást jelzi, az akadály kettéoszt egy teret, a tacol – tákol viszont letagadhatatlanul ősi magyar szó.

ormui – kormányoz, vezet (kör) rm páros

ochi – szem, az ok (világosság forrása) gyökből, lásd a napimádó dákok egyik helységének nevét: Nap-oka. Latinul: szem – oculos, ősmagyar>etruszk>latin>román

ocheadă – kacsintás, szemezés (ok)

ochean – távcső, ochelari – szemüveg (ok)

ochelarist – pápaszemes, szemüveges (ok)

ochios – nagy szemű, szemes, jóképű (ok)

ochire – tekintet, nézés, szemezés, kacsintás (ok)

ochit – célzás, ochitor – célzó (ok)

ochiuri – tükörtojás, ökörszem (ok)

ochiuri – ablakszemek (ok)

ocnaş – bányamunkára, kényszermunkára ítélt rab (ok, luk, lik)

ocnă – akna, bánya, főleg sóbánya bejárata, mely egy nem túl nagy nyílás ok, hasonló az ablakhoz, a DEX a szláv okno – ablak szót ajánlja, de nem veszi figyelembe a szógyök eredetét. A szlávok csak átvevők voltak. (ok, luk, lik)

ocol – kerülőút, a col körértelmű gyökszármazék. Jelent még kerületet, körzetet stb., ocoleală – kerülés, körben járás

ocolire megkerülés, körbejárás, kerülő, kitérő (kör)

ocoliş – kerülő/út, ocolit – kerülő, kikerült (kör)

ocolul Pământului – a Föld megkerülése (kör)

ocolul silvic – erdőkerülő (kör)

ocroti – véd, oltalmaz, körértelmű, itt hangátvetés is lehet – cro, cor –, mert az ocrotire – védelem, önmagában hordozza a körértelműséget, teljes körű védelmet jelent, az …

ocrotitor – védelmező, oltalmazó (kör). Azonban a crkr páros a szekrény szó tengelyhangjai, mely szó a szakaszolt elkülönítést, titkos megőrzést jelenti. A sacra – szakra (szent szikra), latinban tovább élő szavunkban is a tisztán megőrzés elkülönítés értelme van jelen.

ocular – szemlencse (ok)

oculaţie – növényszemzés, oltás (ok)

oculist – szemorvos (ok)

ocular – szem-, martor ocular – szemtanú (ok)

ocupa – foglal, ocupare – foglalás, ocupator – foglaló

ocupat – foglalt, helyről lévén szó, írhatnánk l/ocupat, mert innen a megnevezés eredete. Találó az ok is, mely rést, lukat jelent, hiszen egy ok be van töltve, foklalt.

ocurenţă – körülmény (kör)

odată – egyszer, ez alkalomról, esetről, esélyről stb. szól, mely egyszer adatott meg

odaie – szoba, hodály, az odú od gyökéből

odăiaş – teremőr, ajtónálló (od)

odăiţă – szobácska (od), de ebből kapta nevét ógörög nyelven az …

odeon – színház, sőt az …

odihnă – pihen, hiszen az otthon az, ahová pihenni térünk. Az otthon szavunkban a mutatószó mögött megbújik az odú fogalmi gondolata is. Az itthon, otthon szóban nem csak a mutatószó van jelen, hanem az édes/hon, ides/hon, üde/hon, odú/hon jelentése is: édhon, idhon, odhon – itthon, otthon, ez nem furcsa, hisz ez megint csak a többirányúság jele. Olyan az értelmezhetőség, mint egy forgalmi csomópont: több irányból érkeznek útvonalak, és több irányba vezetnek.

odihni – pihen, odihnire – pihenés, odihnitor – pihentető

odinioară – hajdan, régen, egykor, ez a távolba mutató fogalomkörbe illő, oda vissza, a messzi múltba, innen a dohos, ódon.

Odorhei – Udvarhely, Székelyudvarhely, a név magyarul bontható érthető alapelemeire: Székely-udvar-hely, románul nem mond semmit. Az odor szó ugyan a latin odorifera nyomait tartalmazza, mely jó illatú jelentésű, de mi a hei? Jó illatú, hej!? A városnak soha nem volt román neve 1920 előtt, és egyetlen dűlő, domb, hegy, patak, tó nem visel román nevet a környékén. Tősgyökeres székely anyaváros volt és marad.

odraslă – magzat, sarj, ivadék, utód. Leharapott szóvég jelenség.

odrăsli – születik, kisarjad. A dr páros a körülölelő védelmet jelentő szavakban van jelen: cadru – keret, nadrág stb.

ogar – agár, fürge mozgású kutya, a megnevezés épp a fürgeségből született, hiszen az egér ugyanez okon, az ireg, fireg, fürög, forog jellemzők nyomán kapta nevét, az a hang távolra, az e hang közelre mutató lévén, azt is jelzi, hogy az egér itt fireg-forog körülöttünk, míg az agár tőlünk távolra szalad fürgén

ogăratic – karcsú, hasonlatként célozva az agár soványságára

ogăreşte – sebesen, villámgyorsan, az agár fürgeségéből indul ki

ogârji – lefogy, csont s bőr lesz, akár az agár, hasonlatként az agár soványságát adja. Az rj – rzs mássalhangzó páros a dörzs, horzsol szavakban valamilyen behatás okán való térfogatvesztést ír le, melynek nyomán csak a torzsa, a szigorúan vett törzse marad.

ogival – csúcsíves, az og talán a t megfordítása, ogivă – csúcsív

oglindă – tükör, az ochi – szem – ok (c>g) eredetű. A tükör elsődleges szerepe a kép visszamutatása, és kizárólag szemmel érzékelhető. (ok), gl, nd párosok

oglindire – tükrözés, tükröződés, oglinditor – tükröző (ok)

ogoi – megnyugtat, a földrajzi nyugat – occident hangzás szerint: ogcident, ogoit – nyugodt

ogor – szántóföld, ugar, a DEX a bolgár és a szerb-horvát ugar szót ajánlja elfogadásra, ám a vetésforgót jelentő körértelmű (gar, gör, rög) szó csak magyarul érthető.

ogorâ felszánt, ugarol, ogorât – feltörés, ugarolás, felszántás

ogradă – udvar, gyümölcsöskert, grád, garád körértelmű, gr páros

olar fazekas, az oală – tál szóból, olărie – fazekasság

olog – sánta, béna, de jelent gyalogot is, a gyalogbab neve: fasole oloagă, ologeală – sántaság, de gyalog lét is

ologire – lesántulás, ologit – béna, nyomorék

oltaroltár, a megnevezés gyökszava az al, alv, ol, hol, fehéret, tehát bűnnélküliséget jelentő, de isteni haragot oltó is, lásd még az altar címszónál. Az lt páros jelenléte igazolja ősnyelvi eredetét.

omember, az em gyök e>o módosulata, itt az m a jellegzetes kulcshang, más nyelvekben is jelen van az emberrel kapcsolatos szavak­ban, vagy n a nők esetében: man, woman, uomo, donna, bambina hombre, homme, femme, mensch, damen, om, femeie, doamnă, muiere, m és n nélkül nincs ember, nincs nő. Megjegyzendő, hogy a megnevezésnél, a szóösszetételben a nőt jelölő em került elől, és a férfit jelölő ber utána. Az om többes számú alakja az oameni, itt az érzelmi és számosodási am gyök tisztábban kivehető. Ha a magyar ember (nő+férfi) szóalak szerint írnánk románul: ombăr lenne, és ugyanúgy, mint a magyarban, egy szóban jelentené a nőt és férfit.

omagia – tiszteletét, hódolatát fejezi ki, az om érzelmi gyök jelenléte meghatározó, omagiu – tisztelet, hódolat (om)

omenesc – emberi, emberséges, omeneşte – emberségesen (om, em)

omenie – emberségesség, omenire – emberiség (om, em)

omenos – emberséges, megértő, nyájas (om, em)

omuleţ – emberke, omuşor – emberke (om, em)

opăreală – leforrázás, kifőzés, kipállás, a szóban benne van az okozó, a pára, opări – leforráz, kifőz, kipállik (pára)

opera – megvalósít, végrehajt, lefolytat, a szóban benne van a pörög, pereg értelme

operativ – hatékony, gyors, pontos, azaz pergő gyorsaságú művelet

operativitate – hatékonyság, gyorsaság, pontosság, azaz pergő gyorsaságú művelet

Oradea – Nagyvárad, egy helység, melynek nagy vára van. Minden eleme érthető a magyar fülnek, valaha adományként kapván birtokos jelzővel van ellátva. Az Oradea név torzó, nem értelmes szó, semmit nem jelent. A várost 1920 előtt Oradea Mare névvel illette némely román író, de hivatalosan soha nem ez volt a neve.

oraş* – város, a váras helység megnevezésből, mivel régen a városállamok idején a város fölött király uralkodott élet-halál uraként, és az első jelentős bekerített városok Ur és Uruk voltak. Meglehet, hogy a város szó az uras, uros kifejezésekből alakult ki, a király szó pedig az ural, kural, kiral szavakból. A város latin megfelelője urbs, urbis, ami azt jelenti, hogy a viszonylag fiatal latin nyelv is az ősnyelvi ur gyököt vette át, és bővítette.

orăşean – városi lakos, orăşeancă – városi nő (ur), nc – nk páros

ondă – elrendelt sors, nd páros, ondui – rendbe rak, elrendez, rendelkezik, onduială – rend, rendszer, rendelkezés

orfanárva, az f rokonhangzó a v hanggal, az árva szó a Czuczor-Fogarasi szótár szerint a megfosztást jelentő orvul elorzott értelmét hordozza, így hát az o hang természetes szókezdő is lehet. Az rf (f>v) – rv páros az árva, durva, hervad, lárva, orv, sorvad szavakban is hasonló értelmet közvetít.

oroare – undor, borzalom, irtózás, leharapott szóvég

otravă – méreg. A szóra csak a tr páros jelenléte kapcsán figyeltem föl, mely hangpáros kiemelten hátrányos, tragédiába torkolló szavak jelentéshordozója: botrány, fetreng, gyatra, gyötrő, hátrány, kátrány, ketrec, otromba stb. Lásd még a contraotravă címszót.

oţelacél, az oţ- – ac gyök az edzés fogalomkörébe tartozó, akár fizikai, tárgyi, akár személyi, testi vonatkozású is lenne (Czu-Fo sz.), oţeli – acéloz, edz, oţelire – acélozás, edzés

oţet – ecet, oţeti ecetesedik, oţetit ecetes

ou, ouă – tojás, a tojás világra jötte képi folyamatának igei része: tol – tolás, kitolás útján történik, kitolul. A tojásdad ovális, a kisgyerek tcsnak, továcsnak, tskának, továcskának is mondja. Van: tojás mony, tikmony megnevezése, és ismert tájszólási tünet, hogy helyenként az o hangot ou-nak ejtik.

oua – megtojik, ouat – tojás(rakás), ouătoare – tojós tyúk

oval – tojásdad, ovális, továcska

oviform – tojás alakú, továs formájú, rm páros

ovipar – tojással szaporodó

ovipozitor – tojócső, tovócső

ovoid – tojásdad, továsdad, továsidom

ovovivipar – eleventojó, így szaporodó. A vi magyar ősgyök, bővítményekkel több irányú.

Kemény: vita, élénk szóváltás, innen a latin: vitaélet

viadal, harcias szembenállás,

vívás, két fél közti kemény harc,

vicsorít, a cs és r a marásra kész acsargás,

vívódás, belső lelki értékek egymással való küzdelme.

Üdítő: vidám, vidító, g, gság, vi­gadozás, vigyor, vi­hog, világ, villanás (a ma „divatos” celeb lányok cici és puci villantása), világosság, virgonc, virág, virrad, virra­dat.

ovul – pete(sejt), magkezdemény

ovulaţie – tüszőrepedés, a „továcska” kiszabadul rejtekéből