Az o hang a magyar nyelvben a régit – ó, az ol/csó/ gyökben a le irányt jelzi, az ó a csodálkozás hangja is. A melléknevek és jelzők szó végi ó hangja. Esetenként az a hangot váltja. Alacsony fekvésű hang.
oală – tál
obadă, obeadă – kerékabroncs (ab)
obădar – furdancs (ab)
obială – kapca, valaha kabcafat, kabcarongy, b>p hangváltással: kapcarongy. Szövet, gyolcs, mellyel körülcsavarják a lábfejet. Az ab, ob körértelmű gyökök.
obiect – tárgy, az ab – kerek jelentésű ősgyökből. A latin nyelvbe átvételkor valamilyen gömbölyű testre vonatkoztathatták
obiectiv – tárgyi, a tiv a tevékenységgel kapcsolatos (ab)
obiectivitate – tárgyilagosság (ab)
obişnuit – szokásos, szintén az ab ősgyök származéka. Jelentése: egy megszokott tevékenységi körön belüli szabály szerintiség. A magyar szokás szó szorzati eredetű jelentésű, értelmű: az általános tevékenységi körön belül okosan, észszerűen megszabott cselekvési módozatok szabálya szerint ismétlődő műveletek sora. (szor)
oblădui – kormányoz, körértelműség (kör, ab) A bl páros ilyetén értelme a zabla szóban van jelen. A zabla irányító és fékező lószerszám. oblăduire – kormányzás (kör, ab)
obligatoriu – kötelező a lefektetett szabály szerint, bl páros (ab, ob)
oblojeală – borogatás, öblögetés, körülkötés (kör, ab), bl páros
obraz – ábrázat, arc, ab, áb, körre utaló gyök, abar habar, Czu-Fo sz.
obraznic – szemtelen, pofátlan, arcátlan, br páros (ab)
obrăjor – arcocska, pofika (ab)
obrăzar – méhészálarc, arcvédő (ab)
obrăznicie – szemtelenség, pofátlanság, arcátlanság (ab)
obstacol – akadály. Részeire bontva: ob, obiect – tárgy az st – szt páros az osztást jelzi, az akadály kettéoszt egy teret, a tacol – tákol viszont letagadhatatlanul ősi magyar szó.
ocârmui – kormányoz, vezet (kör) rm páros
ochi – szem, az ok (világosság forrása) gyökből, lásd a napimádó dákok egyik helységének nevét: Nap-oka. Latinul: szem – oculos, ősmagyar>etruszk>latin>román
ocheadă – kacsintás, szemezés (ok)
ochean – távcső, ochelari – szemüveg (ok)
ochelarist – pápaszemes, szemüveges (ok)
ochios – nagy szemű, szemes, jóképű (ok)
ochire – tekintet, nézés, szemezés, kacsintás (ok)
ochit – célzás, ochitor – célzó (ok)
ochiuri – tükörtojás, ökörszem (ok)
ochiuri – ablakszemek (ok)
ocnaş – bányamunkára, kényszermunkára ítélt rab (ok, luk, lik)
ocnă – akna, bánya, főleg sóbánya bejárata, mely egy nem túl nagy nyílás ok, hasonló az ablakhoz, a DEX a szláv okno – ablak szót ajánlja, de nem veszi figyelembe a szógyök eredetét. A szlávok csak átvevők voltak. (ok, luk, lik)
ocol – kerülőút, a col körértelmű gyökszármazék. Jelent még kerületet, körzetet stb., ocoleală – kerülés, körben járás
ocolire – megkerülés, körbejárás, kerülő, kitérő (kör)
ocoliş – kerülő/út, ocolit – kerülő, kikerült (kör)
ocolul Pământului – a Föld megkerülése (kör)
ocolul silvic – erdőkerülő (kör)
ocroti – véd, oltalmaz, körértelmű, itt hangátvetés is lehet – cro, cor –, mert az ocrotire – védelem, önmagában hordozza a körértelműséget, teljes körű védelmet jelent, az …
ocrotitor – védelmező, oltalmazó (kör). Azonban a cr – kr páros a szekrény szó tengelyhangjai, mely szó a szakaszolt elkülönítést, titkos megőrzést jelenti. A sacra – szakra (szent szikra), latinban tovább élő szavunkban is a tisztán megőrzés elkülönítés értelme van jelen.
ocular – szemlencse (ok)
oculaţie – növényszemzés, oltás (ok)
oculist – szemorvos (ok)
ocular – szem-, martor ocular – szemtanú (ok)
ocupa – foglal, ocupare – foglalás, ocupator – foglaló
ocupat – foglalt, helyről lévén szó, írhatnánk l/ocupat, mert innen a megnevezés eredete. Találó az ok is, mely rést, lukat jelent, hiszen egy ok be van töltve, foklalt.
ocurenţă – körülmény (kör)
odată – egyszer, ez alkalomról, esetről, esélyről stb. szól, mely egyszer adatott meg
odaie – szoba, hodály, az odú od gyökéből
odăiaş – teremőr, ajtónálló (od)
odăiţă – szobácska (od), de ebből kapta nevét ógörög nyelven az …
odeon – színház, sőt az …
odihnă – pihen, hiszen az otthon az, ahová pihenni térünk. Az otthon szavunkban a mutatószó mögött megbújik az odú fogalmi gondolata is. Az itthon, otthon szóban nem csak a mutatószó van jelen, hanem az édes/hon, ides/hon, üde/hon, odú/hon jelentése is: édhon, idhon, odhon – itthon, otthon, ez nem furcsa, hisz ez megint csak a többirányúság jele. Olyan az értelmezhetőség, mint egy forgalmi csomópont: több irányból érkeznek útvonalak, és több irányba vezetnek.
odihni – pihen, odihnire – pihenés, odihnitor – pihentető
odinioară – hajdan, régen, egykor, ez a távolba mutató fogalomkörbe illő, oda vissza, a messzi múltba, innen a dohos, ódon.
Odorhei – Udvarhely, Székelyudvarhely, a név magyarul bontható érthető alapelemeire: Székely-udvar-hely, románul nem mond semmit. Az odor szó ugyan a latin odorifera nyomait tartalmazza, mely jó illatú jelentésű, de mi a hei? Jó illatú, hej!? A városnak soha nem volt román neve 1920 előtt, és egyetlen dűlő, domb, hegy, patak, tó nem visel román nevet a környékén. Tősgyökeres székely anyaváros volt és marad.
odraslă – magzat, sarj, ivadék, utód. Leharapott szóvég jelenség.
odrăsli – születik, kisarjad. A dr páros a körülölelő védelmet jelentő szavakban van jelen: cadru – keret, nadrág stb.
ogar – agár, fürge mozgású kutya, a megnevezés épp a fürgeségből született, hiszen az egér ugyanez okon, az ireg, fireg, fürög, forog jellemzők nyomán kapta nevét, az a hang távolra, az e hang közelre mutató lévén, azt is jelzi, hogy az egér itt fireg-forog körülöttünk, míg az agár tőlünk távolra szalad fürgén
ogăratic – karcsú, hasonlatként célozva az agár soványságára
ogăreşte – sebesen, villámgyorsan, az agár fürgeségéből indul ki
ogârji – lefogy, csont s bőr lesz, akár az agár, hasonlatként az agár soványságát adja. Az rj – rzs mássalhangzó páros a dörzs, horzsol szavakban valamilyen behatás okán való térfogatvesztést ír le, melynek nyomán csak a torzsa, a szigorúan vett törzse marad.
ogival – csúcsíves, az og talán a gót megfordítása, ogivă – csúcsív
oglindă – tükör, az ochi – szem – ok (c>g) eredetű. A tükör elsődleges szerepe a kép visszamutatása, és kizárólag szemmel érzékelhető. (ok), gl, nd párosok
oglindire – tükrözés, tükröződés, oglinditor – tükröző (ok)
ogoi – megnyugtat, a földrajzi nyugat – occident hangzás szerint: ogcident, ogoit – nyugodt
ogor – szántóföld, ugar, a DEX a bolgár és a szerb-horvát ugar szót ajánlja elfogadásra, ám a vetésforgót jelentő körértelmű (gar, gör, rög) szó csak magyarul érthető.
ogorâ felszánt, ugarol, ogorât – feltörés, ugarolás, felszántás
ogradă – udvar, gyümölcsöskert, grád, garád körértelmű, gr páros
olar – fazekas, az oală – tál szóból, olărie – fazekasság
olog – sánta, béna, de jelent gyalogot is, a gyalogbab neve: fasole oloagă, ologeală – sántaság, de gyalog lét is
ologire – lesántulás, ologit – béna, nyomorék
oltar – oltár, a megnevezés gyökszava az al, alv, ol, hol, fehéret, tehát bűnnélküliséget jelentő, de isteni haragot oltó is, lásd még az altar címszónál. Az lt páros jelenléte igazolja ősnyelvi eredetét.
om – ember, az em gyök e>o módosulata, itt az m a jellegzetes kulcshang, más nyelvekben is jelen van az emberrel kapcsolatos szavakban, vagy n a nők esetében: man, woman, uomo, donna, bambina hombre, homme, femme, mensch, damen, om, femeie, doamnă, muiere, m és n nélkül nincs ember, nincs nő. Megjegyzendő, hogy a megnevezésnél, a szóösszetételben a nőt jelölő em került elől, és a férfit jelölő ber utána. Az om többes számú alakja az oameni, itt az érzelmi és számosodási am gyök tisztábban kivehető. Ha a magyar ember (nő+férfi) szóalak szerint írnánk románul: ombăr lenne, és ugyanúgy, mint a magyarban, egy szóban jelentené a nőt és férfit.
omagia – tiszteletét, hódolatát fejezi ki, az om érzelmi gyök jelenléte meghatározó, omagiu – tisztelet, hódolat (om)
omenesc – emberi, emberséges, omeneşte – emberségesen (om, em)
omenie – emberségesség, omenire – emberiség (om, em)
omenos – emberséges, megértő, nyájas (om, em)
omuleţ – emberke, omuşor – emberke (om, em)
opăreală – leforrázás, kifőzés, kipállás, a szóban benne van az okozó, a pára, opări – leforráz, kifőz, kipállik (pára)
opera – megvalósít, végrehajt, lefolytat, a szóban benne van a pörög, pereg értelme
operativ – hatékony, gyors, pontos, azaz pergő gyorsaságú művelet
operativitate – hatékonyság, gyorsaság, pontosság, azaz pergő gyorsaságú művelet
Oradea – Nagyvárad, egy helység, melynek nagy vára van. Minden eleme érthető a magyar fülnek, valaha adományként kapván birtokos jelzővel van ellátva. Az Oradea név torzó, nem értelmes szó, semmit nem jelent. A várost 1920 előtt Oradea Mare névvel illette némely román író, de hivatalosan soha nem ez volt a neve.
oraş* – város, a váras helység megnevezésből, mivel régen a városállamok idején a város fölött király uralkodott élet-halál uraként, és az első jelentős bekerített városok Ur és Uruk voltak. Meglehet, hogy a város szó az uras, uros kifejezésekből alakult ki, a király szó pedig az ural, kural, kiral szavakból. A város latin megfelelője urbs, urbis, ami azt jelenti, hogy a viszonylag fiatal latin nyelv is az ősnyelvi ur gyököt vette át, és bővítette.
orăşean – városi lakos, orăşeancă – városi nő (ur), nc – nk páros
orândă – elrendelt sors, nd páros, orândui – rendbe rak, elrendez, rendelkezik, orânduială – rend, rendszer, rendelkezés
orfan – árva, az f rokonhangzó a v hanggal, az árva szó a Czuczor-Fogarasi szótár szerint a megfosztást jelentő orvul elorzott értelmét hordozza, így hát az o hang természetes szókezdő is lehet. Az rf (f>v) – rv páros az árva, durva, hervad, lárva, orv, sorvad szavakban is hasonló értelmet közvetít.
oroare – undor, borzalom, irtózás, leharapott szóvég
otravă – méreg. A szóra csak a tr páros jelenléte kapcsán figyeltem föl, mely hangpáros kiemelten hátrányos, tragédiába torkolló szavak jelentéshordozója: botrány, fetreng, gyatra, gyötrő, hátrány, kátrány, ketrec, otromba stb. Lásd még a contraotravă címszót.
oţel – acél, az oţ- – ac gyök az edzés fogalomkörébe tartozó, akár fizikai, tárgyi, akár személyi, testi vonatkozású is lenne (Czu-Fo sz.), oţeli – acéloz, edz, oţelire – acélozás, edzés
oţet – ecet, oţeti – ecetesedik, oţetit – ecetes
ou, ouă – tojás, a tojás világra jötte képi folyamatának igei része: tol – tolás, kitolás útján történik, kitolul. A tojásdad ovális, a kisgyerek toácsnak, továcsnak, toáskának, továcskának is mondja. Van: tojás mony, tikmony megnevezése, és ismert tájszólási tünet, hogy helyenként az o hangot ou-nak ejtik.
oua – megtojik, ouat – tojás(rakás), ouătoare – tojós tyúk
oval – tojásdad, ovális, továcska
oviform – tojás alakú, továs formájú, rm páros
ovipar – tojással szaporodó
ovipozitor – tojócső, tovócső
ovoid – tojásdad, továsdad, továsidom
ovovivipar – eleventojó, így szaporodó. A vi magyar ősgyök, bővítményekkel több irányú.
Kemény: vita, élénk szóváltás, innen a latin: vita – élet
viadal, harcias szembenállás,
vívás, két fél közti kemény harc,
vicsorít, a cs és r a marásra kész acsargás,
vívódás, belső lelki értékek egymással való küzdelme.
Üdítő: vidám, vidító, víg, vígság, vigadozás, vigyor, vihog, világ, villanás (a ma „divatos” celeb lányok cici és puci villantása), világosság, virgonc, virág, virrad, virradat.
ovul – pete(sejt), magkezdemény
ovulaţie – tüszőrepedés, a „továcska” kiszabadul rejtekéből