IRHA – Prémes állatbőr. Hús felőli oldalán bársonyossá kidolgozott. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin] Az IRHA szintén az IR – RI (ri > ru) ősgyökből induló. Az IRHA takaróként RUHA (ruha – urha – irha). A CzF Szótár szerint: „Gyöke valószínűleg a metszést, betűvetést, betűbevágást jelentő ír ige, minthogy az irha oly bőr, melyre a régiek írni szoktak. Az ir gyökből lett iró (iró bőr), ebből ir-a, s h lehelleti betü közbevetésével ir-h-a.” (Kiem K. S.) Tehát az ÍRHAtó az egyik névadó jellemző. Kutyabőrre, IRHÁra írták a nemesi oklevelet is. Szerintem a H hang fontos a szóban, mert a H hanggal induló szavak jelentős hányada takar, borít értelmű (hó, hón, hárász, harmat, hüd) A bőr IRHA rétege előbb volt takaró, RUHA, mint IRHAtó. Az RH hangcsoport – IRHA – felületi jellemzőket megjelenítő. A felület gyÚRHAtó, pORHAnyó, a vÖRHEny bőrbetegség, az ÚRHAtnámság külsőségekben nyilvánul meg. Érdekes a fordítás: IRHA – HAIR. A bőrrétegek közül a közbelső az IRHA, ebből nőnek ki a szőrszálak, a haj. Ezek neve angolul HAIR. Ez nem véletlen. A HAIR ősmag-nyelvi szó, amelyet megörökölt az angol nyelv.  

IRIGY – Aki más javain, sikerein, jobb helyzetén bosszankodik, és azt inkább magának kívánja. Aki a tulajdonát, jobb helyzetét önzően félti. [A Magy. Ért. Kéziszótár az ér szóra utal vissza, amelyekből szerintük egyik török, a másik finnugor] Az IRIGY szó is az IR – RI ősgyökből indul, amely az IRtszó alapszava. A CzF Szótár szerint: „[…] jelent metszést, vágást, huzást, vonást, kenést, s rokon ró szóval.” Vagyis az IRIGY IRtana is. Az R hangcsoport – IRI – jelzi, hogy ERŐs ösztönző érzés. Jelen van még az OROt, ARAt, ORROl, hARAg, hARAp szavakban is. Tovább még ezt írja: „Maga a szó alakja igen természetes festése azon fogak közől kitörő vad hangnak, mely által az irígy ki szokta jelenteni indulatát. Mily természetes ellentéte ennek a lágydad: szelíd v. szelígy.” Tehát van IR-IGY és SZEL-ÍGY. Ezek szerint az IGY gyök itt az IGYén, EGYén. A benső állapota, amely azonosítja őt: vagy IRtani is képes, vagy a simogató SZELlőhöz hasonló, esetleg segítőkészen kenyeret SZELő, adakozó. Összevethető az utódnyelvek EGY-ÉNítő, azonosító jelentésű ID-ENtitá, azaz ID-ENtitás értelmével (id – egy – igy). Az IRIGY = IRtó IGYén.