ISKOLA – Gyermekeknek, serdülőknek rendszeres oktatást nyújtó intézmény. [bérnyelvészet szerint: vándorszó: latin < görög]
Az IS – SI (so) ősgyökből indul. A görög, latin nyelvek is átvették az ősnyelvből, és saját hangzástörvényeik szerint módosítva használták. Ha az ISK szókezdőnél az I hangot a két mássalhangzó közé csúsztatjuk, a SIK – KIS gyököt kapjuk. Az ISKola lehet a SIKer alapja. Ezt KISkorban kell elkezdeni.
Az IS – védelem, tudás, ISmeret, amelynek adományozója, védőhatalma ISten. Az ISmeret az ISmeretek LAKÁban, LOKÁban, KOLÁban (kaliba), házában, az IS-KOLÁban szerezhető meg.
A régies OSKOLA is beszédes: okOSKOLA, okOS(ok) LOKA, okOS(ító) AKOL. Az OSKOLA az OSTOBA ellenfele. Érdekes összevetés: osKOLa – osTOBa. Az aKOL – LOK, azaz hely, ahol a TOB, TABu egy része eltűnik. Nem marad TOB – BOT, azaz TABUkkal tele BUTA (ta-bu – bu-ta).
Az SK hangcsoport – ISKO – értelemalakító a kapcsolódó kifejezésekben. A gyerek már kISKOrában kezd járni ISKOlába. Az ISKOla, a tanító: a gyerekkel szemben atyÁSKOdó, a teljesítményt illetően bírÁSKOdó, a gyerek érdeKlődéSe az iSmereteK felé ágASKOdó, dÚSKÁl az ISmereteK tárházában, tÁSKÁban hordozza a tanulnivalót. A tudás ösvénye kESKEny és göröngyös. A gyereket, ha nem tanul megpASKOlja anyukája, és sokat kell vakOSKOdni a könyvek fölött.
Az SK páros, mint S.K – K.S gyök: SiK – KiS, hangjaival alkotható: SOK SIKerélmény részese lesz az, akit iSKoláznak. Egy névadó lehetett az ISZKOL szó: ISZKOLÁs ISKOLÁba! Az eszező ógörög nyelven: ISZKOLA, SZKOLA.
Az SZK páros sem idegen értelmű ez esetben. Majdnem mindig tengelyhangzó a tevékenységet, állhatatosságot, szorgalmat kifejező szavakban. Például: ászkol, csimpaszkodó, csúszkál, fészkel, illeszkedik, kapaszkodik, mászkál, nyüszkölődik, piszkál, poroszkál, tuszkol stb.
A CzF Szótárból: „Görögül scolh, latinul schola, németül Schule, régi felső németben scuala, scola, spanyolul escuela, portugal nyelven escola stb. […] Mint idegen eredetü szó helyett ujabb időkben a magyar tanoda kapott fel.” Kiem. K.S.
Az idegen kifejezésekben kiküszöbölhetetlen az ősnyelvből megörökölt SK, SZK kötött mássalhangzó-páros.
A CzF Szótár idegen eredetűnek tartja, mivel ők akkor még nem ismerték fel a kötött mássalhangzó-párosok erőteljes azonosító szerepét. A szó a felsorolt névadó jellemzők sűrítménye, és még az ómagyar ősnyelven kialakult. Kizárólag magyar nyelven értelmezhető minden alkotóeleme.
SK – KS: az iSKola szüKSéges a tudás elsajátítására.