ISPOTÁLY – Kórház. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < latin] Az IS – SI (se) ősgyök a védelmet, tudást jelenti itt. A POT – TOP – TÁP – ÁPol. Vagy: is/POTÁL – is/TÁPOL – ÁPOL – PÁTYOL.
Az ISPOTÁLYban ISTÁPOLják, ÁPOLják, SEgítik a beteget. Az SP hangcsoport – ISPO – feszesség, egyenesség értelmű, egyengetést, emelkedési vágyat, test-érzelmi helyreigazítást jelentő szavak értelemadó szóalkotó eleme. Ilyenek: ASPIrál, ISPÁn, rÁSPOly, nÁSPÁgol, pÜSPÖk stb. Az első hISPOTÁLY (hispotáló, hospitáló), istápoló helyek még az egynyelvűség idején alakulhattak meg, még a sátorapák idején, mivel az utódnyelvekbe beszáradt szóalakból erre következtetni. A szó elején jelen volt a H hang, mint a bensőséges védelem, takarás kifejezője. A HI ősgyöknek több értelme van. Szókezdők a HIsz, HIt, és HÍvség szókban. Ugyanakkor sietésre bíztató indulatszó: HI! Jelent ürességet: HIány. Lesüllyedést: HIdeg. A HÍvás ősgyöke. A HÍd szóban, két pont összekötését, állapot áthelyezését. A beteg lesüllyedt testi állapotában HÍjával van az egészségének, HInie kell a gyógyulásban, erre bíztatják istÁPOLÓi is (hí), akik – úgymond – HÍvják: jöjj, gyógyulj, hogy újra olyan legyél, mint mi. A gyógykezelés a bajok átHÍdalása. Tehát a H hang, a HI ősgyök beviszi értelmét a szóba. Másrészt, olyan HÁZ, ahol a fent említett ÁPOLás véghezvihető volt. A szóvégi TÁL(y) széleskörűség, elLÁTás értelmű lehetett. A T hangcsoport – OTÁ – jelenthette a beteg kÉTElyekkel tele lelkiállapOTÁt, a sÖTÉt kilÁTÁsait, de jelenthette az istÁPOLÓk hATÁrozott, jó akarATÚ hozzáállását is.
*Itt van egy titok a szóban, amely már nem is oly nagy titok. Érdemes megfigyelni, mekkora szerepe volt a víznek a gyógyításban, ha négyszer is megjelenik a gyógyítást jelentő ősnyelvi szóban. A POTÁL – TÁPOL fordítás nyomán a TOP, PÁT ÁPOl, PÁTYOL.. Ezek mind a víz ősi nevei. Ha TOPon akarsz lenni, igyál POTot, ÁPOLd magad vele. PÓTOLd a vízhiányodat. Ezt mondja a nyelv! Senki nem mondja, hogy attól biztosan helyreáll az egészség. De a megelőzés, kész gyógyulás, és a helyreállításban is segít, mert az anyagcsere folyamatot felgyorsítja.
ISTÁPOL – Segít, oltalmaz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] Az ISTÁPOL szó az IS – SI ősgyökre épülő. A TÁP tősgyökeres magyar szó, bár a szótárírók szerint annak eredete ismeretlen. A TÁP, TÁPlálás, gondozás, ÁPolás, APolgatás, PÁTyolgatás, ÉPítés magyar gyökre épülő, magyarul érthető szavak. Mi ebben ismeretlen eredet? Az IS itt is védelem, segítség. Az ST hangcsoport – ISTÁ – a kedvező oldalon: terjedelem, ellátás, érték, takaró, védelem, gyorsaság jelentésű. Példaként: ISTEn, ISTÁlló, kASTÉly, krISTÁly, mESTEr, nŐSTÉny, ÜSTÖlést* és mások. Az S.T – T.S gyök: SeT – TuS hangjaival alkotható szavak bizonyos vonásaikban kötődnek a betegállapothoz. A SETtenkedő, lappangó betegség nyomán SATnyán, SUTán érzi magát, TUSakodik, azaz küzd ellene, és TÜStént gyógyulna. Ha valakit ISTÁPolnak, akkor védik, óvják, és TÁPlálják. Az ST páros a széleskörűség és sürgősség értelmét viszi a szóba: moST, tüSTént, üSTöléST. Vagyis, aki ISTÁPolásra szorul azt SIeTve kell SegíTeni minden szükségletében, mígnem kilábal és önerőre jut. Ezt a SI ősgyök is jelzi. A P hangcsoport – ÁPO – az ÁPOl, tÁPOl, tOPOrog, tAPOs szavakban érzékelteti ezt a hajlamot.
*Az ÜSTÖLÉST szóhoz. Siettető szó, ám az ősi nyelven a fokhagyma neve: üstölő. A beteget ÜSTÖLÉST segíteni kell. Itt a megelőzésben nagy szerepe lehetett a fokhagymának.