ISTEN – Emberfölötti lény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? Is ’ős’ < finnugor] Az ISTEN szó az IS – SI ősgyökre épülő. Az IS TEN, a legŐSibb, őSIbb lény (CzF Szótár). Az IS védőhatalom, de az ISmeret gyökszava is. TEN kiterjedtség. A TEN T.N – N.T gyök: TeN – NeT és végTEleN felületi simaságot jelent, de arcfelületet is, tehát ISTEN lény, s nem elvont fogalom, legfelső végTEleN – a véges emberi értelemmel, fel nem fogható – hatalom. Innen a TEN-GER szó is, amely összetett: a TEN itt is a hatalom, mint nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végtelen, riNGatózó, hatalmas víztömeg. A fentiek ellenére az ISTEN szó nem jelenti csak a Teremtőt. A szó jelentése: hatalmas. A történelem folyamán az emberek közül sokan szerettek, s ma is szeretnek ISTENt játszani. Még a Biblia is írja: „… van sok isten és sok úr.” (I. Kor. 8:5-6). Ez azt is jelenti, hogy a mindenek felett álló, a világegyetemet, életet teremtő ISTEN nem névtelen senki, van személyes tulajdon neve is. Az ISTEN szó ST párosa a SúlyoS S és a TeTTeket jelző T hang egysége. Az ST hangcsoport – ISTE – bizonyos elkülönülést is jelent: kASTÉly, védelmet: ISTÁlló. Ugyanakkor a mESTEr szóban a magas fokú ismeret, képesség. Jelent támogatást, ellátást az ISTÁpol, kÓST szavakban, de jelent szabályokhoz, törvényhez kötöttséget is: ISTrÁng. Jelent nagy terjedelmet és magasságot, szétterülő hatást: fÜST. Jelent képességet szépség teremtésére: fESTŐ. Minden teremtmény emlékezetben számontartását: lISTA, vagy a még átfogóbb lAjSTrOm. A tisztaság, mint érték kiemelését: krISTÁly. Bűn esetén e fölötti haragot: sISTEreg, sUSTOrog, ezekre büntetÉST: OSTOr. Ő az, aki megváltással az embert az eredendő bűnből tisztára mOSTA. Bajban segítség: tESTvÉr. Az általa meghatározott időben a jó és rossz elkülönítését: rOSTA. A határtalanul félt hatalom, azaz ISZt TEN (CzF Szótár: isz, a félelem gyökszava).

Sumér nyelven: IZ = isteni lélek, vagy a bIZa, IZa, ISa, a Teremtőre esküvés szava, ISa TENmagadban létező, ÉLő – azaz IS-TEN, kinek neve: ÉL. (Jézus szavai halála előtti pillanatokban: Éli, Éli! Azaz Élő! Élő!). Jézus mondta: „Senki sem JÓ*, csak egy, az Isten.” (Márk 10:18). JOHA, azaz belső, szívbéli jó indulata van (joha: ősi szó, megjohászodik = megszelídül). HAjlék, védelem a Zsolt. 90:1 szerint. De Mózesnél önmagáról: „VAgyok.” (II. Mózes 3:14). Tehát VAN. Az isteni személynév minden eleme magyar nyelvi eredetű. Héberül nem érthető, csak magyarul bontható, magyarázható, mert a mai magyar nyelv ősén, az ómagyar ősnyelven, a nyelvek magván volt kinyilatkoztatva: JAhVAtokra JÓ HA VAgyok: JoHaVaN. Tehát a tetragrammaton (négybetűs hangváz) helyesen nem JHVH hanem: JHVN lenne. ST – TS: az iSTen szóban: fáradTSág elleni segíTSég, menTSég, bűnből válTSág stb.

/*/ Hermész Triszmegisztosz: „Ezért kell Istent a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.”
http://lectorium.hu/pentagram/2011-es_evfolyam/201101_06_altalanos_parbeszed_hermesz_es_aszklepiosz_kozott

Megjegyzésként: Valószínű sokak ellenérzését váltja ki az isteni névről szóló rész. Azonban a nyelv igazolja, magyarázatot ad róla elemeire bontva. Sokan ellene beszélnek e névnek, mert nem ismerik a nyelv mélységeit, pedig egyszerű, érthető. Az elnyomó cionista világhatalom utálata miatt, nem volna szabad e névre is kiterjeszteni az ellenérzést, mert semmi köze ahhoz. Nem a zsidók istene, mindenkié, mert Ő nem teremtett nemzeteket, hanem EMBERt.