Ősmag(yar)-nyelv
ISTEN, SÁTÁN. A mássalhangzók egyeznek: S T N. ISTEN vagy SÁTÁN. ISTEN. Itt érződik különböző hangok jelentéseltérése, elhelyezkedésük fontossága, a társult hangok befolyása a végső értelem szempontjából. Az I hang az ismeret, az E hang az egyensúly hangja. Az ST páros a súlyos S és a tetteket, tudást jelző T hang egysége. Együtt bizonyos elkülönülést is jelentenek (kriSTály), de állandó növekvést, belső serkentő, mozgató erőt (muST). Ugyanakkor a meSTer szóban a magas fokú ismeret, képesség. TEN, hatalom, a legfelső végTEleN – a véges emberi értelemmel fel nem fogható – erő. Innen a TEN-ger is, mely összetett szó, a TEN itt is a hatalom, mint nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végtelen, hatalmas víztömeg (TÖM – TEM – TEN). A határtala­nul félt, azaz ISzt TEN (CzF Szótár: isz, a félelem gyökszava). Ta­lán a szumér iz – isteni lélek, vagy a biza, iza, isa, a Teremtőre ESküvés szava, ISa TENmagadban létező, A ISa (és, rés – ajtó, a román nyelvben a szó ősmag(yar)-nyelvi alakja: uşa), küszöb átlépése a TEN irányába kegyelemért. SÁTÁN. Az ST páros hangjaiból képződik a sát gyök, azaz a SÁTáN tőszava, mely a sete, s a mély fekvésű u hanggal suta, sután, azaz balogozva. A dühös Á az ártó átok felkiáltása. Az S hang az éS, a határvonal az ajtó, a küszöb (lásd a rés címszónál). Az át, a túloldal, a szembenállás, az S határvonalán, túloldalán levő ellenálló által átszólt átok (S/átán). A SáTáN hangjai alkotják a sánta, és lágy hangzóval a satnya szót is. Visszatekintve: az összes SáTáNnal kapcsolatos szó a megfogyatkozás, fogyatékosság értelmét nyújtja. A MÉKSz héber szóként említi. Hol volt a héber nyelv az első kinyilatkoztatások idején, hiszen még Ábrahám anyanyelve is az ősmag(yar)-nyelv volt, és idegen földre települve torzult el más nyelvekkel keveredve a későbbi – vízen túli – héber (habar, k/ever, evre, ebre) nyelvre. A SÁTÁN szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, mivel csak magyar nyelven bontható, magyarázható.