ISZLÁM – A mohamedán vallás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: arab] Az ISZLÁM vallás nevét az ősmag-nyelv szóalkotási törvénye szerint kapta. Az ISZ – SZI ősgyök bővítménye a szó. Az ISZlám SZIgorú rendtartásra épülő vallás. Az ISZ ősgyök jelen van a tISZtelet és az ISZonyodás szavakban. Ez utóbbi az erős félelem. Az ISZ gyök IStenre is utal. Az L.M gyök a szemmel látható viLÁgosság ösztöni LÁ ősgyökéből kialakult: LÁM azaz ÍM bemutató, figyelemfelhívó szó. ISZ-LÁM, azaz ÍMé, LÁM ISten, aki tISZteletet követel meg, és azt, hogy ISZonyodj a bűntől. Az SZL páros nem csak az ISZLÁM, de a muSZLim szóban is jelen van. Az M.SZ – SZ.M gyök: MuSZ – SZuM, zöm, tömeg értelmű (masz – szám). A SZUM (sum) gyök bizonyos tanítások értelmezését SUMmázó, ZÖMítő, összegző, TÖMörítő sugallatú. Tulajdonképpen egy Istent hívő vallás, amely a krisztusi hit SZELevényeként, mint abból leSZELt, kioSZLó ágazat alapíttatott Mohamed által. Az SZL páros az éSZLel, oSZLop, kéSZLet szavakban mutat párhuzamot. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZéL – LeSZ hangjaival alkothatók a szél, szól, szül, lesz, lészen szavak, amelyek a teremtő erővel azonosíthatók. Vagyis az ISZLÁM szó is az ősnyelv, az ősmag-nyelv szóalkotó szabályai szerint alakult ki, annak nyelvi elemeiből, mivel nincs más szóalkotó eleme egyetlen utódnyelvnek sem.    

ITÁLIAI – A római birodalomnak az appennini-félszigeti területével kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A IT – TI ősgyök alapjaira épült szó. ITÁLIA ősmag(yar)-nyelvi megnevezés volt. Jelentése: vízség (ital) közti terület. Hasonló volt a CzF Szótár szerint: „a régi Etelköz (régies irással: Atelkuzu), azaz ITALköz, Vízköz.” Kiem. K.S. Mint ITÁLIA is. Ami még érdekes: ITÁLIA lakói LATINok. Van köze a népnévnek az ország nevéhez? Első látásra nincs. Ám ha megfordítjuk: LATIn – nITAL, már látszik, hogy belőle vétetett.  

IVOR – Elefántcsont. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: francia] Az elefántagyar ÍV alakú. Tehát az ÍV – VI ősgyök bővítménye.  
Ezt már az ősmag-nyelven beszélők tudták, hiszen látták alakját. Az ÍV ősgyök, és így semmikép (Molnos Angéla szerint: egy p-vel) nem francia eredetű. Az elefántcsont ősidők óta létezik, a francia nyelv alig több mint ezer éve. A szóban levő OR is ősgyök, amely kiálló részeket jelöl: ORmó, ORom, ORja stb. Az ősmag-nyelven: ÍVelt ORmó, ÍVORmó (kiálló rész).