Kórus:           
Miért ennyi üldözés,                       
Miért ennyi szenvedés,                        
Miért sújtott minket ennyi baj?                        
Miért ennyi büntetés,  

                     
Mért ily kemény bűnhődés,                       
Miért hangzik köztünk ennyi jaj?                         
Miért van e nagy nyomor,                        
Bajáradat mért sodor,                       
Milyen átok sújtja a magyart?                       
Van-e ebből még kiút,                       
Életutunk merre fut,                       
Szabad lesz-e egyszer e haza?                         
Sárga átok elvonul,                       
Vörös átok elvonul,                       
A zöld átok ejthet majd rabul!                       
Kelet, hogyha elvonul,                       
Nyugat utána nyomul,                        
S tartósabban ejthet az rabul!                         
Ez az átok honnan jön,                       
Mért hatása ily erős?                       
Tedd fel ezt a kérdést, s válaszolj!                       
Van-e mód, hogy elkerüld,                       
Hogy győztesen kikerülj?                       
Tedd fel ezt a kérdést, s válaszolj!  

Zsombor:      Ha úgy érzed talán, hogy lehet még remény,                       
És ennyi baj után a szíved még remél.                       
A harcot fel ne add, hisz tovább kell még lépj,                       
És szabadságvággyal a szívedben kell élj!                          
Ha érték életünk, úgy kell reménykednünk,                       
Mert remény, hogyha nincs, mit ér életünk?                       
Ne dobd el életed, mert szükséges, hogy élj,                        
Hisz lehet, van olyan, ki általad remél!   Kórus:           
Szabadító, hogyha jő,                       
Lesz-e benned még erő?                       
Tedd fel ezt a kérdést, s válaszolj!                        
Bátor leszel-e, ki küzd,                       
Hogy győztesen kikerülj?                       
Tedd fel ezt a kérdést, s válaszolj!