KACABAJKA – Derékig érő női ruhadarab. Ócska vagy rikító ruhadarab. [szláv < német] A szóban a KA ősgyök, a körértelem mellett: borít, leföd, véd (takar, karol). A KACABAJKA a K.C – C.K gyökből indul: KaC – CaK. A KAC gyök bővítményekkel kifejezhet jókedvet (kacag), ócskaságot (kacat) is. A CA kifejezhet díszítményt, hiszen a C hang ilyen értelmű szavak meghatározó értelemadó hangja a Cifra szóban is. A fordított CAK gyök, a CUKi, szépséges kis kabátka jellemzője, esetleg CIKkCAKkos mintákkal, amelyben CÉKázni lehet. A C hangcsoport – ACA – a kACAbajka, celECUla, hACUka szavakban, akár.a kACAt, ACAt, vACAk szavakban az ócska hasznavehetetlenséget is jelentheti. A kACAg szóban a tetszést, de kissé gunyorosságot is. A bECE, ÉCI szavakban a dédelgető tECCÉs (tetszés). A kACAbajka a kis nŐCI, ICIpICI, cICIjei körüli testrészét takarja. A kACÉr szóban a csalogató, csábító vonzást írja le. A fACÉr párját keresi a kACAbajka alatti szívben. A B hangcsoport – ABA – akár a kABÁt, a kacABAjka is a kEBEL takarója. A kacaBAJKA –, akár a madárfészek régies neve a BUJKA – védelmet jelent, a ruházat kedvelt kis BÁJos darabja is. Ugyanakkor a JK hangcsoport – AJKA – a dévAJKOdó kis nő, vidám hangulatot keltő, kihívóan szép kivitelű, tákolmányból (szövetből) tAJKOlt* (szabott-varrt) KABÁtkája, amely alatt egy pAJKOs, játékos kis női szívecske bUJKÁl. A JK páros, mint alvó J.K – K.J gyök: JaK – KaJ JátéKos huncutság megjelenítője a csókos aJAK, a KAJánkodó, KUJon, KÉJes szavakban. Összegezve: a KACA – vidámság, az ABA a kEBEl, a közbeiktatott a JK páros a JátéKosságot emeli ki. Az ABA – körülölelő, BAJKA – KABAJ – KABÁTKA, amely tAJKOlt szABOtt, varrt. Ha a KACAt értelmét vesszük: csak BAJnak van, s még JuKas is. Lehet küszködni bármely szláv, akár német nyelven ennyi névadó jellemzőt leíró szóelem: gyök, hangcsoport keresésével. A szó minden eleme magyar eredetű, magyarul érthető.

*A tajkoló, régi jelentésben szabó. Innen az angol tailor = szabó és a román taie = vág.     

KACAGÁNY – Régi magyar férfiviseletben: vadállat bőréből készült a (bal) vállra vetve hordott ruhadarab. [vszó francia* v. olasz] A KACAGÁNY is a K.C – C.K gyökből indul: KaC – CaK. A C hangcsoport – ACA – a kACAgány, a kACAg szóban kellemes háttéri hangulatot sejtet. Olyan ruhadarab, amely szinte fölösleges kACAt, celECUla, hiszen anélkül is megvan. A kACAgány zsinórral lazán a testhez rögzített, félvállon viselt takaró vagy kabátféle, amely lovaglás közben röpködött a viselője hátán vidám látványként. A G hangcsoport – AGÁ – a ráAGGAtott, zsinórral odafOGOtt, szabadon lÓGÓ, kiEGÉszítő ruhadarab, amiben ÁGÁlni lehetett. A G.NY – NY.G gyök: GáNY – NYeG, némileg haNYAG értelmet sugall, leGÉNYes, NYEGle öltözéknek számított, inkább vaGÁNY (ez is magyar eredetű szó) látvÁNYnak. A franciák, olaszok –, ha viseltek KACAGÁNYt – őseiktől örökölték, és a megnevezést is. 

A magyar nyelv nem tőlük örökölte meg, hanem egyenes ágon az ősnyelvből. Balkányi Szabó Lajos: Magyar Ősmesék című könyve 52. oldalán így ír: „Fejbőrével szépen önfejét födözte,/ Két első lábával nyakán megkötözte,/ Bojhos sárga szőre lobogott két vállán,/ És így teremtődzött az első kacagán.” Kiem. K.S. Ez a Vízözön után, Noénak (Ősatyaúr) Kám, azaz Csoma, Eröklös (Heraklész) nevű fia egyik öltözéke az agyonvert oroszlán bőréből. Ez i.e 2500 évvel, még az egynyelvűség idején.

*A franciáknál csak a Bercsényi László gróf által, kuruc-magyar mintára megszervezett, felállított huszárezredek létezése óta visel(het)tek KACAGÁNYt. Tehát a hagyományos viseletükhöz nem tartozott hozzá. A francia királyi hadak öltözetéről nem a filmekből kell tájékozódni, mert azok hemzsegnek a sok utólagosan belemesélt, cifrázó, szépítő hazugságoktól. Ha vándorszó, akkor innen oda az irány, és nem francia, sem nem olasz az eredet.