KÁDÁR – Hordókat, kádakat, dézsákat készítő iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KÁDÁR is K.D – D.K gyökbővítmény: KáD – DáK. A szlávok a KÁD, KÁDÁR szavakat a magyar nyelvből örökölték, mivel a KÁD és a KÁDÁR is magyar szó. A D hangcsoport – ÁDÁ – az EDÉny, bÖDÖn, vEDEr, mEDEr, gÖDÖr, gÖDÉny szavakban folyadék befogADÁsára alkalmas belső tért írja le. A ver, dönget gyerekes kifejezéssel: dÁDÁl. A KÁDÁR is sokat dönget, főleg a dongák összeállításánál.  

KADARKA – Vörös borszőlőfajta. Az ebből készített vörös bor. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát]  A KADARKA is K.D – D.K gyökből indul: KáD – DáK. A KADARKA teljesen magyar hangzású és kicsinyítőképzős szó. A vörös szín –, mint a legszebb az összes színek közül – az ősmag(yar)-nyelven több megnevezést kapott: vörös, rőt, ris(ka), piros, roska, borodó (Bordeaux, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, mint a Szajna) stb. A lenyugvó nap visszaverődő fénye is a veresből ered. A kadarka darka, radka borodó vörös leve. Mondják, hogy KADARKA név albániai Shkodra város szerbhorvát “Skadar” nevéből ered. Ám az a helység nevét kaphatta a hun-magyar, bíró jelentésű KADAR szóból is. Ugyanis, hamarabb lakták magyar nyelvű népek azt a térséget, mint albánok, szerbek, horvátok. A KADARKA KAD (kád) szótöve is a szőlőtermesztéshez kötődő. A hegybíró állás ősibb, mint a szerb-horvát nyelv. A D hangcsoport – ADA – a kádár címszónál. Az RK hangcsoport – ARKA – a tORKOs, tÖRKÖly szavakban kötődik a szőlőtermesztéshez, borfogyasztáshoz. Az RK páros, int R.K – K.R gyök: RáK – KáR, a RÁK, RÓKa vagy RIKít szavakban a vörös színt is megjelenítő.   KAFFERBIVALY – Afrikában vadon élő, hatalmas testű fekete bivaly. [< – német] A KAFFER K.F – F.K gyökbővítmény: KaF – FeK. Az állat jellemzőiről a bivaly címszónál van magyarázat. Itt csak a KAFFER jelzőről lesz szó. A KAFFER a FEKete gyökfordított alakváltozatának módosulata. Az F hangcsoport – AFFE – a kAFFEr – fEKEte – kEFEte – kAFE – kAFFE szavakban. A szóvégi FER gyök ERőt jelentő toldalék. A dél afrikai KAFFERbivalyok és a zuluKAFFERek is színük miatt kapták ezt a jelzőt. Hasonló ok állhatott fenn az etióp FEKEtebőrű emberek, és a KÁVÉ, azaz KAFE (feka) FEKEte (kafe, kávé) babjai miatti KAFFA vidék elnevezésére. Egy biztos, hogy ez a legősibb nyelven, az ősmag-nyelven történt, még az egynyelvűség idején. A KAF – FAK gyök k > g és f > v hangváltással: VÁG. A VÁG, odaVÁG ütést jelent. A KAFFERbivaly veszedelmes nagyvad, kemény verekedő, megvédi magát az oroszlánoktól, de emberre is támad. Mivel a KAF gyök hangvonatkozású is (kaf, vak, kaffan, vakkan), meglehet, hogy az ökleléskor hallható hang is jelen van, mint névadó jellemző a KAFFer szóban. A KAF – FAK vagy KAV – VAK gyökök sötét FEKete színt, VAKságot jelentenek. Az RB hangcsoport – ERBI – jelen van a kiemelkedő ÁRBOc szóban, s ez a kaffERBIvaly kiemelkedő erejére utal. A bERBÉcs hasonlóan öklelő típus. A dORBÉzol, zURBOl szavakban az összevisszaság képét nyújtja, amely hasonlata az állat verekedéskor maga körül kavart állapotnak. Az R.B – B.R gyök: ReB – BeR,  jelen van a REBbent, RIBilió, BERzenkedik, BORít szavakban. E szó is bizonyítja, hogy nem jöhet létre összetett szó sem úgy, hogy a hangok, hangpárosok értelmét, jelentésüket, azok nyelvi törvényeit megkerülje.  

KAFTÁN – Keleti népek és ortodox zsidók férfiviseletében: bokáig érő bő fekete kabát. [vszó: török < perzsa] A KAFTÁN megnevezés a KA ősgyökből indul, amely körértelmű alapszó: KAjla, KAsziba, KAsza, KArol stb. A K.F – F.K gyök az alap: KaF – FaK, amely a FEKete, FAKó, KAFe, KÁVé (f > v) szavakban a sötét színt jelzi. Ennek ellenére nem minden KAFTÁN volt egyhangúan sötét színű. Voltak színes, díszes darabok is. A szó kialakulhatott egyszerűen a: magamra KAPTAM valamit mondásból? Majd így alakult: kaptam – kaptán – kaftán. Erdővidéken úgy mondják, ha hirtelen ki kell menni valamiért az udvarra, téli hidegben: Magamra KArintom a hárászkendőt. És jól mondja, mivel az taKARja, átFOGja. A hangváltás lehetőségei érvényesülnek minden esetben, ha szükséges: fog – gof – g > k  kof – kaf – f > p – kap – köp – p > b – kab stb. Így lesz: KAFtán, KAPut, KÖPeny, KABát, KACabajka és más megnevezések, amelyek mind az ősmag-nyelv törvényei szerint alakultak ki! A KAFTÁN nem kifejezetten keleti népek viselete, mivel ez már az egynyelvűség idején használt ruhaféle az egész Földön elterjedt viselet volt. Az FT hangcsoport – AFTÁ – bizonyos minőségi szintet jelent, valami olyant, ami megkapóan felemelő érzést keltő. Ilyen a nAFTA, mint illatos kenet olaja, vagy mint földből feltörő – meggyulladva – felmagasodó lángoszlop látványa. Ilyen a finom fűszerekkel ízesített szAFTOs étel, amely ínycsiklandozóan kellemes érzést kelt. De ilyen magASZTOs (f > sz) érzés a tiszta szerelemben, tisztességes házasságban egyesülő a férfi-nő nemi együttlét szAFTOssága. Tehát a kAFTÁn a rangos, magASZTOs fenség látványát keltette valaha. Nem is engedhette meg akárki magának, hiszen rengeteg anyag kellett hozzá, amely a kézzel szövés világában drága fényűzésnek tűnt. Viselőinek többségében jelen volt az öndicsőítő, önző rangkórság kivagyisága. Érdemes olvasni a KAFTÁNnak az uralkodói udvarok ügyvitelében való szerepéről: http://www.countypress.hu/abeszelokontos/kaftan.php A CzF Szótár leírása: „[…] kaptan mint ruhanemű, melynek gyöke kap már jobban egyezik a kaput szó, sőt magas hangon a köpeny szó gyökével is.” Ennek neve ősmag(yar)-nyelven fogalmaztatott meg valaha, majd örökölték az utódnyelvek. Szintén a CzF Szótárból: „Nyitravölgyében az ott lakó magyarok a posztódolmányt kaftánkának is hivják. Adjon az úr egy kaftánkát, akkora lánycsikának, kihez már legények járcsikálnak.” A KAFTÁN szó FT párosa, mint F.T – T.F gyök: FóT – TóF hangjaival alkothatók a FÓT, FŰT szavak. A FÓT (folt) kapcsolódik a ruhafélékhez. A FŰT melegről beszél, amelyet egy ilyen nagykabát nyújthat. A T hang zöngés párja a D. A FED, FÖD szavak, de még a bibliai papi eFÓD is hasonló jelentésű, ugyanis ősmag-nyelvű szó (elfed). A szóvégi TÁN inkább TÁNY volt a kezdetek idején. A kafTÁNY nem a köznapi viselet része volt, TÉNYek, esemÉNYek kötődtek hozzá. Az ÁNY értelemadó, minősítő gyök a dolmÁNY, kacagÁNY szavakban is.