KAJMÁN – A krokodillal rokon, Amerika forró égövi tájain élő ragadozó hüllő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: spanyol < indián] A KAJMÁN szintén K.J – J.K gyökbővítmény: KaJ – JaK. A KAJMÁN megnevezésének ősmag-nyelvi eredetéhez a tengelyében levő JM páros mellett a KAJ gyök is bizonyítékot nyújt. A KAJ görbeséget jelent: KAJsza, KAJla, KAJcsa, KAJán stb. A JM párossal épült szavak mind görbedő, görbülő testeket jelölnek. A CzF Szótárban: „Kajmóval ellátott, kajmacsos, horgas. Kajmós bot, püspöki pálcza.” Vagy: „[…] kajmacs. Kis görbedésü, horonféle eszköz, kis kajmó. Ruhatartó kajmacs. Csáklya kajmacsa. A ragadozó madarak kajmacsai.” A KAJMÁN emberre is támad és meg is öli, a dél-amerikai bennszülöttek rettegnek tőlük. „Abból a célból – írja Schomburgk – hogy lássuk, miként ragadja meg zsákmányát, sokszor kötöztem madarakat vagy nagyobb halakat egy fadarabra, melyet aztán leúsztattam a folyón. Amint valamelyik kajmán észreveszi a csalétket, lassan és óvatosan utána úszik, a nélkül, hogy a víz színét mozgásba hozná. Ha elég közel ért hozzá, akkor a testét félkör alakban meggörbíti s a szájáig begörbíthető farkának hegyével mindent behajt nyitott szájába, ami ezen a félkörön belül van.” http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/1868.html : Ez a jellegzetes testtartás a KAJMÁN egyik névadó jellemzője. A másik szintén a táplálkozással kapcsolatos: majszol – maJMol vagy ősi szóval MÁNkál.  

KAJSZI – Kajszibarack. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: török < ? perzsa] A KAJSZI úgyszintén K.J – J.K gyökbővítmény: KaJ – JaK. E szó ősmag(yar)-nyelvi, a régies KAJSZA melléknévből ered. A CzF Szótár megjegyzése a KAJSZI, kajsza szóval kapcsolatban: „[…] kajsza […] Jelenti a nyárnak előrészét (vagyis a napnak hajlását). A finnben kesä am. nyár. Származéka: kajszi, mely mint nyári baraczk (Apricose) a persa s török nyelvben is eléjön.” Tehát azok is megörökölték az ősmag(yar)-nyelvből! Szintén a CzF Szótár a gyümölcsről: „Így neveztetik a sárga baraczk, mely nyár elején kajszszal) szokott érni, különböztetésül az őszi baraczktól.” A JSZ párosnak van a KAJSZA alakkal párhuzama a baJSZ, haJSZa szavakban. De van az evéssel a maJSZol szóban. A JSZ, mint alvó J.SZ – SZ.J gyök: JáSZ – SZáJ hangjaiból épül a JÁSZol (eszik) szó. Ugyanakkor van egy székely tájszó, amely szerint, ami magasban van, azt az ember leaKAJSZA (akajsztja). Ez esetben a KAJSZIt a fáról. A perzsa vagy török-tatár nyelvekben való jelenlét ősmag(yar)-nyelvi örökség.