KAKAS – A tyúkfélék hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KAK gyök a KA – AK ősgyök bővítménye, az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A K hanggal létrejövő értelemadó hangnyalábok jelképesen vagy valóságban, behatoló értelműek. A hím állatok bÖKÉsre, belÖKÉsre utaló KA ősgyöke jelen van azok megnevezéseiben: KAkas, biKA, KAn, KAndúr, KAcsér (gácsér, k > g) stb. Ezek jellemzőiről még a hím és mén szavakban. Az első fiúgyermek neve KAN (utólag elhéberesítve Káin). A K hang, a KA ősgyök jelenti a szóban hímséget, annak fő jellegét, a K, KA, AK, ÉK az, amivel beAKAszt. Egyetlen nyelvben sincs oly összhang a bÖKÉs ÉKÉt leíró K hang jelenlétében, mint a magyar nyelvben. A szláv nyelvekben való jelenléte ősmag(yar)-nyelvi örökség. Az AKA hangnyaláb az AKArat szóban erős elhatározás minden erővel kivitelezését is jelenti. Látni kell egy KAKASt, amint reggeli megtermékenyítő munkáját végzi a tyúkudvaron. Egyetlen tyúk sem maradhat ki. A KAKAS szó elvont jelentése: Kemény AKArat és képeSSég együtt.  

KAKTUSZ – Sivatagos, sziklás trópusi tájakon honos, nálunk dísznövényként tartott levéltelen, húsos szárú, pozsgás, tüskés növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A KAKTUSZ is KAK gyök az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A növény szúrós tüskéire KA, AK (ak, ék) gyök utal: KAKtusz. Tehát megvan benne az ősmag(yar)-nyelvi nyom. A KT páros a bukta, iktat, laktat, lüktet, stb. szavakban összetevőkre és bizonyos belső tartalomra utal. A K.T – T.K gyök: KoT – ToK  hangjaival épül a KÉT, KÖT, TOK, TÖK szavak, amelyek szintén valamilyen összetevőkre, tartalomra utalnak. A KAKTUSZ belső bő nedvességtartalmára mutat a TUSZ gyök, mint szóvég. Ez a T zöngés D párjával DU – UD és így neDÜt jelent. A TUSZ – DUSZ – DÚS a lé bőségéről is szól. A TÚSZ a magyar nyelvben zárt belső tartalom, amely ma inkább a külvilágtól elzárt, TÚSZul ejtett fogolyállapotként ismert. A kakTUSZ esetében a neDŰ bezárt állapotban megőrzéséről. Az elzárkózás, zárt állapot még érthetőbb az elTUSSol szóból vagy a TUZok madár zárkózott életmódjából. A TUSakodás egyik értelme a személynek önmagával vívott, önmarcangoló belső harca, küzdelme. A T.SZ – SZ.T gyök: TeSZ – SZőT, hangjaival SZŐTt, SZÖvöTt, TÜZdelt, azaz kötött (textil – teksz) anyagokat jelölünk, amelyek tartalmaznak (mintákat), de szerepük szerint – öltözékként – tartalmat burkolnak. De e gyökkel írják a SZETT, vagyis a több darabot tartalmazó készlet szót is. Tehát a TUSZ gyök nem egy odavetett görögös-latinos színező szóvégződés, hanem a növény meghatározó jellemzőjét leíró fontos tartozék. Épp ahogyan az akTUS szóban is jelen van a TUSakodás értelme.   KALÁCS – Finomlisztből tejjel, vajjal, tojással készített, tepsiben sütött kelt tészta. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KALÁCS szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A KAL gyökszó körértelmű, és a magyar nyelvben a K.L gyök minden szóban görbületet kifejező: kalány, kalap, kelengye, kilincs, kolbász, kolomp, kulcs stb. A KAL – LAK fordítás a KALÁCSot LAKtató eledelként mutatja be. A magyar nyelv nem kényszerül kölcsönre, és a magyar gazdasszonyok sem mentek a szomszéd népek asszonyaihoz találékonyság híján. A legősibb nyelvet beszélő nép ismerte a legősibb alkalmazásokat. A szóvégi ÁCS gyök az ÁCSiál, CSiál, CSinál rövid alakja, akár a szakÁCS esetében. Mindannyi eredeti ősmag-nyelvi ősgyökre, gyökszóra épülő. A KALÁCS – CSÁLAK fordításban a kéz CSELEs, CSÁLÉs (félre, ferde) mozdulatairól van szó, de a fonadék CSÁLés (lács – csál) CSAvarosságáról is. Az ALÁ, ELE, ILÁ hangnyalábnak már csak az L hangnak a Léttel kapcsolatos kifejezésekben való főszerepe miatt is magyar nyelvi magyarázhatósága van. Az éLet, Lét, éLeLem, Levegő, Lég, Lé, viLágosság stb. szavakban meghatározó az értelemadó szerepe. Semmilyen szláv jelleg nincs a KALÁCS szóban! Ők csak átvették a KALÁCS szót és az koláče alakra módosult a nyelvükben. Lehet keresgélni a szláv nyelvekben oly szavakra, amelyek a K.L gyökre épülnek, és láthatóvá válik, hogy mindannyi a magyar nyelvbonctan eszközeivel elemezhető, s magyar eredetűként azonosítható. Székelyföldön, ha valaki ültében keresztbe rakja egyik lábát a másikra, azt mondják: felKALÁCSolta a lábát. Ezt a keresztbe font KALÁCS látványa nyomán. Ha valami össze van forgatva, az KALótyált, ami félre áll, a CSÁra áll. Ezen kívül még kereshetők hasonlati kapcsolatok.