KALAMAJKA – Zűrzavar, kavarodás. Gyors ütemű lengyel, ukrán tánc. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ukrán] Meglehet, hogy náluk is használatos a szó, de ősmag(yar)-nyelvi eredetére a KAL gyök és a JK kötött mássalhangzó-páros a bizonyíték, mely a dévajkodó, duhajkodó, hajkurász, pajkos szavakban hasonló értelmi párhuzamot ad.

A LA daloló ősgyök itt is jelen van, de a tömegre utaló AM ősgyök is. Az AJ gyök AJak, szÁJ, vagy az AJKA, mely tánc közbeni bekiáltásokra, éneklésre is vonatkozhat. A JK párossal alkothatók a JátéK, JóKedv szavak. Erdővidéken a lármás csoportosulásra mondják: KALAMÁJKA. A lengyelek, ukránok megörökölték a kifejezést.   KACABAJKA – Derékig érő női ruhadarab. Ócska vagy rikító ruhadarab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < német] A KACA szókezdetből és a JK párosból ítélve, kis, JátéKosnak ítélhető, dévaJKodó, paJKos, vidám hangulatot keltő, kihívóan szép kivitelű, tákolmányból (szövetből) taJKolt (szabott-varrt) KABÁtka (a tajkoló (tak, ták, ték) régebben szabó, innen az angol tailor – szabó és a román taie – vág). A KA-BA, KEBEl, a közbeiktatott CA a szépséget, a KACA – vidámságot jelent. A JK páros a JátéKosságot emeli ki. Az ABA – KÖRülölelő, BAJKA – KABAJ – KABÁTKA, mely tAJKOlt szABott, varrt. Sem szláv, sem német, magyar eredetű szó.