KALAMAJKA – Zűrzavar, kavarodás. Gyors ütemű lengyel, ukrán tánc. [A hivatásos nyelvészet szerint: ukrán] A KALAMAJKA szó is a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. Meglehet, hogy náluk is használatos a szó, de ősnyelvi eredetére a KAL gyök és a JK kötött mássalhangzó-páros a bizonyíték. A KALamajka valószínű LAKomák velejárója volt. Az L hangcsoport – ALA – a gyŰLÉs, tALÁlkozás, bOLOndozás, dALOl, dalOLÁs, táncOLÁs, forgALOm, bonyodALOm, vigALOm, lakodALOm és más szavakban. Az L.M – M.L gyök: LaM – MaL, az összevissza LIMLOM, bonyodaLOM, károMOL, boMOL szavakban másról is szól, mint táncról, bár a vigaLOM, lakodaLOM tényleg táncos, MULatós sokadaLOM. Az M hangcsoport – AMA – a csOMÓsodás, tÖMÖrülés, gOMOlyodás, tÖMEg, lakOMA szavakban. Az M.J – J.M gyök: MaJ – JaM, régen a víg lakomát nevezték MÁJalónak, s a szép, mutatós lószerszámot MÁJcosnak. A JK hangcsoport – AJKA – a dévAJKOdó, duhAJKOdó, hAJKUrász, pAJKOs szavakban hasonló értelmi párhuzamot mutat. Az AJ gyök AJak, szÁJ, vagy valaki AJKA, amely tánc közbeni bekiáltásokra, éneklésre is vonatkozhat. A JK páros, mint J.K – K.J gyökkel: JáK – KaJ alkothatók az aJAK, KAJabál szavak. A gyök alaphangjai jelen vannak értelem meghatározóként a JátéK, JóKedv szavakban. Erdővidéken a lármás csoportosulásra mondják: KALAMÁJKA. A lengyelek, ukránok megörökölték a kifejezést, és egy csoportos táncot neveztek el róla. Ám mind a tánc, mind a megnevezés ősmagyar nyelvűektől vett örökségük. JK – KJ kapcsolat: a kalamaJKát nem mindenki szoKJa.