KALÁSZ – A kenyérgabona-féléknek, illetve a pázsitfűféléknek összetett füzérvirágzata, termése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Nem szláv szó, hanem magyar, és a K.L – L.K gyök: KaL – LaK bővítménye. A KALÁSZban magvak LAKnak. A K-L-SZ szóváz hangcserés átrendezéssel érdekes eredményt ad. Öt hangból áll, öt szó alkotható velük. Figyeljék meg, ha fordítjuk, mennyi csűrés-csavarást elvisel, és mégis mindannyi értelmes szó, amelyek alapértelmükben kötődnek egymáshoz: KALÁSZ, SZAKÁLL, SZÁLAK. Ezek mind SZÁLKÁsak, és mind KASZÁLhatóak. Az öt hang sorrendváltással öt különböző értelmű szó. Egyetlen hangot sem kellett hozni kívülről! Az L hangcsoport – ALÁ – a kALÁsz magvakat magába foglALÓ, ÖLElő, ölELŐ, csépELÉssel bontható. A száraz szÁLAk kÜLÖnösen gyULÉkonyak, és szÉLLEl szÁLLÓk. A CzF Szótár ezt írja: „Jelent általán gabonafejet, melyben a gabonaszemek rejlenek; s azon szálkás hüvelykék, melyek a szemeket zárják, toklászok-nak neveztetnek. […] 
Némely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csövét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni codexben kalász szálka helyett használtatik. “Mit látod kedég a kalászt te atyádfia szemében, és a gerendát te szemedben nem látod?” […]  Egyezik vele a tót: klasz.” Kiem. K.S. Nem kell hozzáadni semmit. De lehet elemezni a szláv nyelveken! Lám van-e ennyi változat a KALÁSZ szóra? Mert ha onnan ered…., akkor kétszer annyi bizonyíték van ott a szó kialakulására.    

KALAUZ – Vonaton, villamoson az utasok jegyét kezelő alkalmazott. Idegeneket vezető, eligazító. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KALAUZ szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. A KALAUZ szó KAL gyökének van ÚT értelme is: KALe, KALa. Minden utazás KALAnd. A KAL gyök jelen van a KALand, KALóz, KELengye, KALap, KALó (ló) stb. szavakban. Innen ered a román nyelvű CALe = út szava is. Az L hangcsoport – ALA – a kALAuz ismerte az útvonALAt, hogy minél kevesebb, kALAndos buktatóval járjon az utazás, a szárazföldi utak mELLEtti szÁLLÁslehetőségeket. Ismerte a kerÜLŐutakat, az utak mentén meglapULÓ veszélyeket, kikerülte a kALÓzok, az árukat elrabOLÓk uralta terÜLEteket. A szóban hanghiány (hiátus) érződik. Az UZ gyök hehezettel HUZ, HOZ. A szóalak a kezdetkor lehetett KALAHUZ, KALAHOZ, olyan utat, annak veszélyeit ismerő ember, aki a KALÉHOZ, KALÁHOZ nélkülözhetetlen volt. A KALAUZ a KALÉhoz, kaléHOZ, az ÚThoz, útHOZ tartOZó, aki célHOZ juttatta az őt felfogadó utast. Tehát nem mai értelemben vett utaskísérő volt, hanem az UTak, KALÉk, KALÁk veszélyeit jól ismerő, a karavánok által felfogadott irányító. Hasonlóak voltak a révKALAUZok, akik ismerték a víz alatti szirteket, és a partHOZ minél közelebb kívánkOZó, kikötni akaró hajót egész kÖZel vEZették, HOZták a járható vízi KALÉn, réven (víz alatti mélyebb rovások vonalán) a partHOZ. A Vaskapu Dunaszakasz víz alatti szikláinak felrobbantása előtt a Dunán is dolgoztak révKALAUZok. A HOZ gyök Z > SZ váltással (zöngés > zöngétlen) H.SZ gyök, HASZnos. A KALAUZ, mint mai utaskísérő is, HASZnos tanácsokat ad az utasoknak. Török nyelvi vonatkozása annyi, hogy azok a nyelvek is megörökölték a magyar nyelvhez hasonlóan, de a szó kialakulására, a benne foglalt értelemre átfogó magyarázat csak magyarul adható.