KANCA – Ló, szamár illetve teve nősténye. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] A KANCA K.N – N.K gyökből induló: KaN – NeK. A CzF Szótár szerint: „Gyöke valószinüleg an (any), innen lett ancza, s k (ch) előtéttel kancza. Rokon a vékony hangú eme, ene, emse, ünő szókkal.”

Tehát a KAN gyökszóban mind a hímség (ka), mind a nőiség (an) el van rejtve. A KN értelemről: a KN kötött mássalhangzó-páros a szavak tengelyében állva bemélyedés jelentését viszi be azokba. Példa erre a teKNő, aKNa, zoKNi stb. E két hangnak meghatározó a jelenléte – akár gyökalkotóként, akár, egymástól eltávolodva – sok olyan szóban, amely szintén valamilyen mélyedést leíró. Ilyenek a KaNál, KaNNa, KaNcsó, csóNaK, csaNaK, KemeNce, KaNdalló és mások. De a KaNca, KaN szavakban is jelen van, mind a mélyedés, mind a bemélyedő értelem. A KANCA szóban rejlő anya jelentés, és a KN – mélyülő befogadó képesség – értelem mellett, van még két értelempontosító elem, ami cáfolja a szláv eredetet. A kicsinyítő, játékos C hang, mint beCéző elem a szóban, amely a KACérságra utaló, és a NC páros jelenléte, mint tengelyhangzó. A KA ősgyökből induló KAC, fordítva CAK. Ez a CIK-CAK, ide-oda mozgás. A magyar szavakban minden hangnak értelemalakító szerepe van, egyetlen hang sem véletlen a szavakban. Ha ismeri valaki a lovak párzási szokásait kint a természetes környezetükben, a szabadban, akkor tudja, hogy a KANCA, mielőtt enged a ménnek, bizony szerelmesen KA(n)CÉrkodik, játszik (jáccik) a ménnel. Az NC hangcsoport – ANCA – mutatja e jellemzőt: a kANCA nőstényesen tÁNCOl, hUNCUtul csipkedi, nyerítget, fINCÁlva – mondhatnánk – kUNCOgva (kanca – kunco) dörzsölődik hozzá, makrANCOsan elhúzza a farát (cik-cak), nemileg Cukkolja, azaz udvaroltat a ménnel. Majd végül félrecsapja farkát, hogy szabaddá tegye az utat a párzáshoz. A nemiséghez kapcsolódó szavak még: INCIfINCI, kENCE, pUNCI, romÁNC. Tehát a szó ezt is tartalmazza. A KAN – NEK fordítás a felkínálás irányát is tartalmazza: NEKi, a ménNEK. A CN páros, mint C.N – N.C gyök: CuN – NőC, hangjaival alkotható szó a CUNa, NŐCi. Ha szláv nyelvi eredetű a KANCA szó, akkor a szóképződés nyelvi elemei bármelyik szláv nyelven bővebben jelen vannak, mivel az eredő nyelv szolgáltatja az összes jellemző leírását. Lehet keresgélni, de nem jön össze. NC – CN: a kaNCát léCNek (hágatófa) kötik párzáskor.