KANCSÓ – Ivóvíz, bor stb. tartására való nagyobb füles, csőrös edény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KANCSÓ is K.N – N.K gyökbővítmény: KaN – NeK. Tőszava a KA, ez görbületi, mint KAjla, KAsza stb. A KAN – NEK fordítás a felkínálás irányát is tartalmazza: NEKi. A KANCSÓ NYAKban szűkített, úgymond a KANNA kiCSinye*. A KANCSÓ füles edény. A KA szógyök az aKAszthatóságra is utal, mint füles edényre, amely „szabadidejében” ott csüng az aGANCSOn, de fülébe KApaszkodva hordozható. Meglehet, hogy a galileai KÁNA, amelynek nevét még az ősmag(yar)-nyelvet beszélők adták – lévén bortermelő vidék –, ugyanezt jelentette (kana, kanna). A KANnában hordják a vizet, bort, a KANCSÓ viszont olyan edény, amely az asztalon áll, és abból szolgálják föl az italt, bort stb. Ahhoz, hogy kiönthessen belőle, emelni, ferdíteni kell az állását, azaz dönteni kell. Az NCS páros meghatározó tengelye a szónak. Az NCS hangcsoport – ANCSÓ – szerepe itt lesz érthető. A kANCSAlság, szemhiba, ferde nézés, a fANCSAlság ferde állás. Székelyudvarhelytől nem messzire van egy domboldalra épült falu: FANCSAl. Neve a fekvési ferdeséget jeleníti meg. Tehát a kANCSÓt ferdíteni, kANCSAlítani, fANCSAlítani kell, hogy kifolyjon a tartalma. E jellemző is jelen van a kANCSÓ névben. Például a – döntsed s öntsél a kancsóból – hangzás szerint: dÖNCSEd s ÖNCSÉl a kANCSÓból. Ám a KANCSÓ hangjaiból más vizes edény nevét is felépíthetjük: CSÓ-NAK, CSA-NAK. Mindezek mellé még a KN páros által képviselt értelem, amely csak magyar nyelven magyarázható. E két hang akár gyökalkotóként, akár, egymástól eltávolodva sok olyan szóban van jelen, amely szintén valamilyen mélyedést leíró vagy okozó. Ilyenek a KaNál, KaNNa, KaNcsó, aKoNa, csóNaK, csaNaK, KemeNce, KaNdalló, teKNő, zoKNi, aKNa és mások. Érthető és világosan magyarázható eredeti magyar szó, amely az edény fontos jellemzőit sűríti a megnevezésben. A MÉKSZ azért írta ismeretlen eredetűnek, mivel nem talált sehol eredethazugságra alkalmas szót más nyelvekben.
* Az ANNA név egyik kicsinyítője: ANCSA, a JÁNOS névé JANCSI.
KANDALLÓ – Nyitott tűzterű, falba beépített fűtőberendezés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A KANDALLÓ is K.N – N.K gyökbővítmény: KaN – NeK. A KAN gyök, belső mélység, behatolási lehetőség. A KANdallóba KANóccal gyújtottak be. Az ND hangcsoport – ANDA – jelzi, hogy a kANDAllóban lassú állANDÓ tűz ég, az ANDAlgó járáshoz hasonló. A kANDAlló kellemes melegénél jóízűen lehet szunnyadni (anda – adna). Jelen van a nyitott tűzhely egyik jellemzője, a kikANDIkáló láng. A K.N – N.K gyök még jelenti, hogy a KANdalló NEKünk KÍNál meleget, amely emeli a hőt. Az L hangcsoport – ALLÓ – a tűztér a szoba fALA mellett ÁLLÓ, azzal egy testet ALkotó ÁLLÓ építmény, kELLEmes látványt nyújtó sajátos díszELEmekkel. A szóban jelen van a kanDALló által árasztott kELLEmes, meghitt mELEg otthonos ANDALító légkörének DALra fakasztó hatása is, amely az N.D – D.N gyök: NaD – DaN hangjaival építhető régies, dal jelentésű DAN szóból is kitetszik. Itt is érvényes a KN páros által képviselt értelem, amelyről bővebben a kanál, kancsó címszavaknál. Az olaszok készen kaptak mindent az őket „kitermelő” rómaiaktól (itáliai – latin majd latin – olasz), akik viszont minden elmés dolgot az etruszkoktól örököltek meg. Az etruSZKok – a SZÉKes népek egyike – az ősmag-nyelv egy változatát beszélték. Lásd MARIO ALINEI: Ősi kapocs című könyvét.
*A SZÉKes, azaz helyt ülő (nem nomád) népek: székely, etruszk, baszk, gaszkon, szkot, eszkimó