KAPITULÁL – Megadja magát, leteszi a fegyvert. Meghátrál, behódol. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin] A KAPITULÁL szó is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A FŐ, FEJ jelentésű KÁP szóból ered, de jelent TÜZet is: KOP – POK (pokol, pék, páka, pikírt, Koppenhága). A KAPITULálás a főtől, a KAPItól, KAPItúl jön, ő dönt erről, többekkel egyetértésben. A KAPitulálás leégés, FŐhajtást, meghajlást az idegen akarat előtti megadást jelent, amely égető érzés. Az IT ősgyök tevékenység, a megadással járó tettek, az U legmélyebb hang, a süllyedés hangja: bÚvár, bÚjik. A szó még az ősi városállamok várvédő harcai idején alakulhatott ki, amikor a KAPU* sokoldalú meghatározó szereppel bírt. Aki feladta a KAPUt, annak KAPUt. Így alakult ki a megadást jelentő szó, amely kiesett a magyar nyelvből, de él az utódnyelvekben. A P hangcsoport – API – a folyamat leírásában: aki kAPItulál, az kAPUt nyit az ellenséges erőnek, lAPÍt és megadja magát. A T hangcsoport – ITU – a megadás elŐTTI helyzETEt megÍTÉlő, ÖTÖlő gondolATI küzdelem. A rETTEgés a szerETTEikre jövő rETTEnETEs következményektől. Az L hangcsoport – ULÁ – aki kapitULÁl az megALÁzkodik és megALÁzzák. Ha árULÁs következménye, akkor becstELEn, ALÁvALÓ tett. KapitULÁlás után ÉLEtek törnek derékba, fejel hULLAnak. A szóvégi LáL gyök jelentheti a harcok utáni békét LELő állapotot.

*A KAPUknál ültek törvényt a városállam törzsi vénei, az atyák. Itt is létezett törvénytevő hat ülőalom, amelyen a hat törzsi vén ült. A hat alom által hozott törvény a hat alom szava volt, s hatalommal bírt az alattvalók fölött, s azon a távon volt érvényes, ameddig a hatalom karja elért. A hatalom karja a karhatalom. Azonban KAPUn belülinek számítottak a városállam bő határvonaláig terjedő, a falakkal védett várost, várat körülvevő, azt ellátó települések lakói, akik vész esetén a KAPUkon belülre menekültek, ott találva védelmet.