KAPU

KAPU – Épületen, kerítésen a szabadba vezető nagyobb nyílás illetve annak zárható ajtószerű szerkezete. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KAPU szó is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A szó mindenképp a KAP gyök bővítménye. BeKAP, kiKÖP – PÖK. BeKAPÓ, KAPU. (Előbb talán hosszú ú hanggal ejtve ó > ú). Valaha a KAPUnak, egy helység, város KAPUjának nagy szerepe volt, mivel oda gyűltek össze megbeszélésre a helység előjárói. Ott adták meg az idegennek az engedélyt a belépésre. Itt a K, P hangok értelme kiemelt. A KAPUn beléP, KiléP. A Külvilággal való KAPcsolat fontos Pontja. A P hangcsoport – APU – a kAPU, áteresztő szelEPE egy belső térnek. A kAPU előtt tAPOs, tOPOg, tOPOrog, majd kOPOg belÉPÉs előtt, végül, betOPPAn. A kAPU jelent nyitott állAPOtot is. A kAPUn nyitott állapotban szabad az átjárás, akár a madárnak a rÖPÜlés. A szó magyar nyelven bontható, magyarázható. A török nyelvek is az ősmag(yar)-nyelvből örökölték, ám a szóbokor szavai nem jelennek meg a teljes értelmi összességgel ott. Megjegyzésként: hawai nyelven a KAPU szó jelentése: tilos, tiltott terület (Gabriella Vento gyűjtése). A KAPUn belépni illetéktelennek tilos, mivel számára TABU a belső tér. Nyelvi, hangtani szempontból a K és T hang kemény hangok, a B és P zöngés – zöngétlen pár, tehát válthatják egymást. Értelmileg: amit egy KAPU elzár a külvilágtól, ami azon belül van, az illetéktelenek számára tiltott terület. A CzF Szótár leírása: „uigur nyelven: khapi; megvan a török nyelvben is ‘kapu’ és ‘udvar’ jelentéssel; a csagataj nyelvben pedig kapuzak am. fahéj, bőr, kupak; de a török kapa-mak ige és csagataj nyelven kapga-mak, am. bezárni [ajtót], mely értelemben a mély hangú kĺp v. kop gyöktől származnék…” Kiem. K.S. Ezek a gyökegyezések is a közös tőről öröklés bizonyítékai.